Fullextra.hu - Az angyal énekel...

A teremben már vagy negyven beteg, majd mind tolókocsisok, ringatják magukat a magnóból szóló zene ütermére, már nagyon várják a Mikulást...

Az angyal énekel...
feladva: 2008. December 6. (Saturday) 22:42 -kor // hozzászólok

Az angyal énekel... tekints az égre fel... száll a halleluja...

Hát igen...tényleg énekelt az angyal? Velünk volt? Mit tettünk már megint...???

Őrbottyánban jártunk ma délután az ottani református szeretetotthonban, ahol felnőtt betegek vannak, mintegy száznyolcvanan. Hát ez már önmagában is szép szám, nem szólva arról, hogy a hálátlan egészégügyi viszonyok mellett hány ápolószemély/zet is juthat rájuk, hát bizony elég szerény szám ez... De hát tudjuk, hogy a legnehezebb épp a legnehezebb betegek sorsa - legalábbis nálunk.

"Nyár óta várják a Mikulást..." - említette kedves ismerősöm, aki végül is a mi meghívásunkat kitalálta, hogy játtszunk verseket és dalokat a fogyatékosoknak. Ezt szívesen tesszük, ennél nemesebb célt nehéz is kitalálni talán. Már a bejáratnál integetett valaki, akiról kiderült, hogy beszélni ugyan nem fog velünk, de azért szemérmesen odajött, és szájában matatva valamit nagyon, de nagyon akart...Mi is lehetett az? Jól van... jól van... mondtam neki, ahogy kiszálltunk a kocsiból, mint amikor a 22-es csapdájában Yossarian nyugtatta a siránkozó Hódent... jól van... nincs semmi baj... most már itt vagyunk... szervusztok...

A teremben már vagy negyven beteg, majd mind tolókocsisok, ringatják magukat a magnóból szóló zene ütermére, már nagyon várják a Mikulást, énekelgetnek, szemmel láthatólag izgatottak, jaj , mi lesz... Mi történik ma, végre valami MÁS lesz, mint amit megszoktunk??!!
Az ápolók is sürgönek-forognak, minket beterelnek az orvosi szobába, a zenekaron is izgalom, mit is játsszunk, mi a tükör, jó-e a hangolás, akkor még gyorsan próbáljuk el ezt, meg ezt, mintha nem lenne mindegy, hiszen ők annyira de annyira szeretnének valamit, VALAMIT amit úgyis együtt fogunk összehozni, ha AKÁRMIT is játszunk mi...

...és aztán szólnak a dalok egymás után... Látom, hogy többet ők is tudnak, azt megismételjük egyszer, meg még egyszer - ugye milyen jó volt...?
Ők tapsolnak nekünk? Mi meg őnekik? Mert valahol ez a JÓ, amit nagyanyám, - akivel már nem találkoztam "élőben" - ezt mondta: jó légy és a jóság az fontos. Legalábbis én ezt hallottam róla, amit akkor még nem értetettem, de most már igen...

A végére már kiabált és ringatózott mindenki a zenére, a verseket is megtapsolták, és nagyon, de nagyon várták hogy mit is hoz a Mikulás, aki pedig addig csöndben ült a sarokban és nagyon figyelt - hát mit is...
Talán a szeretet áradását, azt, ahogy mi zenészek csöndben összenéztünk titokban, és azt ahogy amikor már elfelé mentünk, még utánunk kiabáltak: köszönjük...! És gyertek máskor is!

És köszönet és hála azoknak, akik meghívtak, azoknak akik szerényen álltak hátul, azoknak, akik nap mint nap hajnalban kelnek, és este fáradtan ballagnak haza, hogy az itt lakóknak meglegyen minden, ha egyszerű körülmények között is, de legyen valami kis fény a mindennapok egyhangú egén - köszönet nekik!

Utóhang

Kifelé még a kocsiknál - amíg búcsúzkodunk, - az egyik szemérmes beteget ráuszítom Gyurira (kérj tőle egy cigit...!) és boldogan gyújt rá, legalább úgy mint a háborús lövészárokban a katona az utoló staubra, köszi nektek, a másik fiú még integet nekünk lelkesen: arra van a kapu, csak menjetek bátran...

Az angyal énekelt... És feltekintettünk az égre ...