Fullextra.hu - Ragadós boldogság

Húzd mosolyra szádat, s veled fog vidulni a világ.
Ez a lényege annak a tanulmánynak, amelyik a közelmúltban jelent meg a British Medical Journal-ban.

A cikk alapja az a feldolgozott, több ezer kérdőív, mely azt volt hivatott megállapítani, hogyan viszonyulunk a boldogsághoz, és az miként viszonyul hozzánk. Régóta köztudott – és az említett felmérés is ezt erősíti meg -, a boldogság (vagy ellenkező esetben annak hiánya) társadalmi jelenségnek is mondható. Csak a sűrű erdők mélyére húzódó remeték állítják, hogy önmagukban, embertársaik nélkül boldogok. És mindig kérdéses marad, vajon igazat mondanak-e ezek a remeték?
A boldogság – írja tanulmányában Nicholas Christakis, a Harvard Egyetem professzora – nem csupán az egyén felfogásán, hozzáállásán vagy tevékenységén múlik, ahhoz mások, még ismeretlenek is hozzájárulnak. Azaz, igazából csak akkor lehet valaki boldog, ha környezetét is annak érzi. Ebből kifolyólag nem árt – ámbár nem feltétlenül szükségszerű – olyan emberek társaságát keresni, akik elégedettek önmagukkal, s akiknek minden megnyilvánulása örömteli. És mi se palástoljuk örömeinket, hiszen az másokra is átsugárzik, nem csak mások tehetnek boldoggá minket, mi is hozzájárulhatunk mások boldogságához.
A tanulmány nem azt boncolgatja, hogy miben rejlik a boldogság, ami önmagunkkal, sorsunkkal és környezetünkkel való elégedettség állapotát tükrözi, hanem azt, hogy milyen kölcsönhatása van ennek az állapotnak.
Régen megfigyelték, amikor valaki élvezhető előadásban egy jó viccet mesél, a végén még az is röhögni kezd, aki amúgy nem értette meg a poént. Vagyis a jó kedv, a jó közérzet ragadós, terjedhet, mint a járvány.
Hát ennél rosszabb járvány sohase terjedjen a világon.
Tudom, hogy – főleg a mai – gondterhelt időkben mind kevesebb ember elégedett a sorsával, illetve körülményeivel, de még a legnehezebb helyzetben is akadhat valami, ami képes mosolyt csalni az arcunkra. Elég néha arra gondolni, hogy mindig akad számtalan ember, akinek a mienknél keményebb sorscsapásokat kell elviselni, s hozzájuk képest mi még elégedettek lehetünk a gondviseléssel. Ne kárörömmel gondoljunk erre, csupán egy parányi mosollyal a szánk szegletében, mert lehet, hogy éppen ez a csipetnyi derű fogja felvidítani azt, akinek egyébként sírásra görbülne a szája.
S ha ilyenkor képesek vagyunk akár csak egy halvány mosolyt varázsolni az arcunkra, elképzelhető, hogy lényünknek ez a szikrányi csillogása derít majd jobb kedvre másokat is. Ne csak a gondjainkat, örömeinket is osszuk meg másokkal. Mindenkivel, ha lehet.
A világ csak tőlünk lesz jobb és boldogabb.
Keep smiling!
Ragadós boldog új évet mindenkinek.