Fullextra.hu - Rubophen versverseny – Utcabál egy zsákutcában

Valakik erőszakot követtek el a kortárs magyar irodalmon, s miután meggyalázták, kiállították a színpadra és közönséget hívtak neki. Nincs és nem is lehet mentség: ez BŰN.

Tényleg egyedülálló vállalkozás, és nem is megszokott egy profitorientált vállalkozástól. Ahelyett, hogy bugyuta reklámokra dobják ki a milliókat - a mai irodalmat karolják fel, természetesen az önzetlenséget azért írjuk csak dőlt betűvel. Felhívják az országot, bárki indulhat, nevezhet a versversenyen, akinek van egy fiókba zárt verse. Azonban szakmai zsűrit hívnak, tehát a kiválasztásnál minden bizonnyal vizsgálni és értékelni fogják a tehetséget, a magyar nyelvvel való helyes bánást, a gördülékenységet, az újszerűséget, a találékonyságot, a gondolatiságot, uram bocsá' a helyesírást…
Nem így történt.

Huszonötezer vers érkezett be, tehát ésszerűsíteni kellett a kiválasztást, mindenki kiválasztott egy verset – ha jól tudom így kb. 1700 darabra redukálódott, azaz 1700 szerző indult a versenyen - ebből a 3 tagú zsűri 100 verset választott ki (valójában 107).
Ezek a kiválasztott versek kerültek a következő, elit körbe, ahol egy másik zsűri fog dönteni, immáron úgy, hogy a kiválasztottak öt verset kell beküldjenek.
Hozzáteszem, nem olvastam mind a 107 verset. Nagyjából 40-50 darabot, azonban elment a kedvem a további olvasástól. Mindegyre Hrabal jutott eszembe: „az ízlések ellen nincs apelláta”. Nincs? Tényleg nincs? Akkor most mi lesz, ez felér egy tragédiával. Nem szoktam nagyon élesen kritizálni, csak ha megkérnek, most mégis kivételt teszek. Kivételt kell tennem. A legkevésbé sem szeretnék egyetlen versírót sem megbántani, nem az ő hibájuk, a költőiség attitűd, az írás értéke egy teljesen más kérdés, egy bonyolult és igen sok elemből álló dolog, ebbe most részletesen nem mennék bele, erről már írtam korábban. Azonban, ha Sarte-ot veszem elő, aki azt mondja, hogy : MINDEN IRODALMI MŰ FELHÍVÁS, akkor most igenis engem ezek a művek felhívnak, sőt felszólítanak arra, hogy szóljak: ÓRIÁSI HIBA TÖRTÉNT. Giccses sablonversek, versnek nem nevezhető (erre tudom, hogy sokan fognak írni: hogyan definiálnád a verset?) irományok, stílustalan frázisok kerültek kiemelésre. Nem fogok idézni egyet sem, bárki elolvashatja őket.

Akik ezt szervezték és látták, hogy ilyen nagy az érdeklődés, azoknak sokkal felelősségteljesebben kellett volna hozzáállniuk. Igen, én is neveztem és nem jutottam tovább, de őszintén mondom: nem a kiesés szomorít el ennyire, sőt az azon érzett szomorúságom nem is mérhető ahhoz a csalódottsághoz, amit érzek, amikor olvasom a tovább juttatott írásokat.

A kortárs irodalom nagy bajban van, a világ, mely minket körülvesz nem kedvez a kultúrának, az irodalomnak, tehát egy ilyen esemény hatványozott fontossággal bír. Most úgy érzem, hogy ahelyett, hogy javítana valamit, iszonyatos rombolást eredményezhet.

Csíki András (andrass)