Felismerés a jelenben, vonzás a felismeréstől
Dátum: Február 28, szombat, 19:41:28
Téma: Életünk napjaink


...a legjobb, ha elképzelünk egy mezőt, amelyet körbe egy erdő vesz körül. A mező az, amikor a jelenben vagyok, az erdő pedig a múlt és a jövő.


Pár hét óta, azzal töltöm minden napomat, hogy figyeljem magamat. Figyeljem akkor is, amikor olvasok, amikor fürdök, amikor beszélek, tehát ha bírom, akkor minden pillanatban. Nem is olyan egyszerű akkor, amikor 33 évet nem így él le az ember. Tele vagyok motorikus és tudattalan, amolyan kondicionált pillanatokkal, percekkel, órákkal. És nem is olyan egyszerű, ha az elmém olyan mondatokat gyárt, hogy nem is olyan egyszerű.
Hogy szemléltetni tudjam azt, amit eddig tapasztaltam a legjobb, ha elképzelünk egy mezőt, amelyet körbe egy erdő vesz körül. A mező az, amikor a jelenben vagyok, az erdő pedig a múlt és a jövő. ... igen, többször átgondoltam ezt, ez a kép jó, tökéletesen ábrázolni hivatott.
Képzeld el, hogy a mezőn állsz. Hogyan képzelted el? A közepén állsz, és ha előre nézel, akkor körbe-körbe fákat látsz. Ez az állapot az, amikor a jelenben vagy tudatosan. Mint például ebben a pillanatban.

Vagy ebben. Mert ez is az. Ebben a pillanatban olvasol, és érted, hogy mit olvasol. Ebben a pillanatban te használod az elmédet. Ilyen egyszerű. Ebben a pillanatban a fény rubotka malahali agrtoli. Rutlovici nagami.

Mi??? Kérdezed jogosan. Emlékezz vissza most arra az érzésedre, amikor elsőnek kimondtad, hogy micsoda? Vagy hasonlót.

Mivel most megint olvasod ezt a mondatot, ebben a pillanatban is jelen vagy teljesen, mert érted, hogy mit olvasol. Ez a mező. És látod, hogy körbe fák sűrűsége van. Ott az erdő.

Ha hiszed, ha nem, nem tudsz a mezőről elmenni. Mert az a jelen, és mindig a jelenben vagy, ha akarsz, ha nem, csak vagy tudatos vagy rá, vagy nem vagy rá tudatos.

Honnan tudod, hogy tudatos vagy rá vagy sem? Onnan, hogy ha nem vagy tudatos, akkor egy fát nézel nagyon közelről, azt sem tudod, hogy az egyáltalán egy fa, olyan közelről. Vagyis, nem látod a fától sem az erdőt sem a mezőt. Elkalandozol a fa kérgének útjain, és ki tudja hol jársz, még te sem. Történik a jelen, ott van az a sok fa körülötted, de te csak egynek nézed a kérgét hogy vajon hogy is volt ahogy így megkérgesedett. Értsd ezt úgy, hogy a múltban vagy, nem látsz a jelenben, az elméd gondolatai között vagy és elmélkedsz valamin. Ebben a pillanatban nem vagy jelen. Nem látod, hogy éppen milyen testtartásban vagy. Nem azt mondtam, hogy nem nézed, hanem nem látod. Nem tudsz róla.
Gondolkozol valamin, és motorikusan töltöd a csészédbe a teát. Tudod, hogy teát töltesz, de nem látod. Hallod, hogy teát töltesz, de nem kelt benned rezgést. Nem érdekel téged. Neked ez pici dolog. Mindenki tud teát tölteni.

Töltsünk akkor egy kis teát gondolatban. Máris láthatod a gondolataidban, hogy töltöd a teát.

Elképzelted. Tudatosan használtad az elmédet. Teát akartál tölteni és megtörtént gondolatban. Lehet, hogy mellette egyéb dolgokat is láttál és hallottál a gondolataidban, de a teát kitöltötted. Gratulálok. Azt képzelted el, amit szerettél volna.

Töltöttél és annyit töltöttél, amennyit bírtál, amennyit lehetett. Mennyit töltöttél?

Minden pillanatban töltesz valamit a csészédbe, vagyis minden pillanatban valamit érzékelsz, van valamilyen gondolatod. Ha azt kérem tőled, hogy ma eddig milyen gondolataid voltak, azt írd le egy papírra, akkor sikerülni fog? Próbáld meg.

Megkockáztatom, hogy bele sem kezdesz, mert ha leírnám most nekd a mai gondolataidat, még akkor sem sikerülne, ha bemagolnád. Még akkor is hibáznál legalább egyet. Egy vesszőt.
Azért van ez, mert a mezőn folyamatosan nagyon nagy szél tombol. Olyan szél, amely felkap téged játszi könnyedséggel és egy fához csap. Egyik fáról a másikra. És közben érzéseid vannak. A tested ad neked. Olyan jeleket ad, melyekkel nem tudsz mit kezdeni. Maximum összefoglalod, hogy jól érzed magad, vagy nem érzed jól magad, vagy olyan semmilyen vagy vagy olyan izé ez a napom, vagy olyan csodálatos ez a napom mert ma sikerült az a micsoda...
Folyamatosan fákról fákra vándorolsz és azt mondod, hogy az élet a pillanatnyi örömökről szól. És nem tévedsz, mert voltaképpen prognózist attál az életedről. Vannak pillanatok, amikor örömöd van a sok nem örömöd között. Szerinted ez minden, amit el tudsz érni?

A megalkuvás, a beletörődés eredményezhet egy küzdelem nélküli életet, amiben csak ritkán fájsz és ritkán vagy boldog. A bölcs megelégszik. És mivel vágya nincsen, fájdalma sincsen. Te nagyon spirituális vagy és megelégszel annyival ami van. A gond ezzel az, hogy nem vagy te olyan biztos abban, hogy tudod, hogy mi is van valójában. Mivel nem vagy tudatos. Mivel nem használod az elméd, hanem az elméd használ téged. Ő kelti a gondolatokat és te azt gondolod, hogy ez így természetes. Mert így nem kell erőt kifejtened. Te csak jársz az úton, gyakorlod a megbízható technikádat, de közben meg mégis tovább gyakorlod. Mert még gyakorolnod kell. Te tudod, hogy még gyakorolnod kell, és majd meg lesz a gyümölcse, mert nagyon boldog leszel. Te igen is, majd a technikád, az utad elvezet a beteljesüléshez. Meditálsz, imádkozol, jógázol ki tudja mit csinálsz. Nincs ezzel olyan nagy gond, ha el tudod engedni. Ha amint befejezted a gyakorlatot abban az állapotodban maradsz, mint amikor a technikádat gyakoroltad. Gyakorlattól, gyakorlatig. Így van?

Dehogy van. Ha így lenne, már régen nem technikákat vetnél be, és nem másnak akarnád elmondani, hogy mennyire csodás vagy és milyen jó az én technikám amit gyakorlok, hanem arról beszélnél, hogy a reggel eljött, és a madár dalol. Az este eljött és a madár dalol. Dalol a madár? Addig amíg hallod?

Egyetlen tudatosan kimondott szavad máris vonz. Abban a pillanatban nem 31 nap múlva. Egyből. Most.

Azt hiszed, hogy minden pillanatban vonzol. Azt hiszed, hogy a vonzás az, amikor kérsz valamit. Azt hiszed, hogy kérsz és megadatik. Nem. Nem adatik meg. És egyetlen dolog miatt. Hogy valójában nem is kérsz. Csak azt hiszed, hogy kértél. De voltaképpen csak az elméd elmondott egy kérést. Kit érdekel? Az univerzum nem foglalkozik minden hisztivel. Sőt, egyetlen hisztivel sem foglalkozik. Talán már észre is vetted.
Te nem is akarsz pedig olyan sok mindent, csak ezt a kis izét. Csak hogy az meglegyen. És kész. Elmondod a kérésedet és kész. Majd jön az Uni és megadja. Most én kérdem, Deni Maizah Silent: Te teljesen normálisnak tartod a kérésedet úgy, hogy semmit sem teszel érte, csak kéred?
A Vonzás Törvénye ha eddig nem tudtad volna, nem más, mint az, amit magadról gondolsz. Biztos ismered a kijelentést, de érted is?

Az vagy amit gyakorolsz. Ha házat szeretnél, akkor nem elég, hogy nagy áhitattal belekiáltod az Uniba, hogy házat akarok! Köszönöm Uni! Uni, hát ott lehetsz a házavatón is! Tudod a fürdőszoba akkor úgy, ahogy az asszony kérte! Köszi!
Ébredj már fel kedves ember:) Ennyi nem elég:) Légy tudatos abban, hogy mi kell ahhoz, hogy házad legyen olyan fürdőszobával? Mi kell hozzá, segíts már az Uninak, hiszen annyi dolga van, és szereted őt vagy tévedek? Nem tévedek. Szereted őt. De azt meg már tudod, hogy mindenkinek vagy egy szeretet nyelve. Az Uninak az,. hogy segítsz neki a részletekben. Mert te fogsz ott lakni vagy nem? Neked kell és nem az Uninak. Jé, akkor lehet, hogy tenned kell érte? Lehet, hogy a dzsin nem is olyan nagy hatalmú dzsin? Dehogynem! Nagyobb a varázsereje, mint gondolnád. De nem hülye. Nem ad felelőtlenül mindenféle marhaságot. Többet tud rólunk, mint mi emberek együttvéve magunkról. Bölcsebb nálunk olyan szinten, hogy ha megtudnád, akkor hozzá se mernél szólni.
Ha kell egy ház, és kérted az Istent, hogy adjon egy házat neked, Akkor abban fog segíteni, hogy a házadért tett lépéseidet bölcsen elősegíti. Ahogy illik, ahogy kell. De ahhoz, neked is annyit kell tenned, ami illik, ahogy kell.

Én családot akartam. Megkaptam. Szerinted tettem érte? Minden nap kell tennem érte, pedig már megvan. Mert meg is kell tudni tartani.

Boldog, békés életet akarok magamnak. Szerinted mennyit teszek ezért egy nap?

Jó úton jársz:) Így tovább:)

Mindannyiunk valós természete, hogy a jelenben éljen tudatosan. Ne gondold azt, hogy az valami nagy cél, amihez sokat kell tenned. A forrásod a szíved. A szív akkor is dobog, ha akarod vagy nem akarod. Önálló élete van. Ilyen a jelened is. A szív tőled dobog hevesebben vagy alig. Ilyen a jelenedben lévő mező is. Tőled függ, hogy mit látsz. Most:)

Az Univerzum segít. Segít az Isten. Akkor, ha az amit kérsz az valóban kérés és nem nyafi. Ha kérsz a barátodtól, akkor az azért van, mert mertél kérni. A barátodnak sokat adtál. Egyértelmű, hogy kérhetsz tőle, semmi szégyen nincs benne. Az Univerzum a barátod? Az Univerzum a barátod. Hálás neked. Csak tudd, hogy miben. Tudd, hogy miért hálás neked az Univerzum. Nem csak az Univerzum teremtett téged, hanem te is teremted az Univerzumot. Amint ezt megérted, máris egyenes az út a teremtéshez. Mert minden egy.






Az írás tulajdonosa: Fullextra.hu
http://www.fullextra.hu

Az írás webcíme:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=2887