Magyar szó Lapp-földön
Dátum: Március 02, hétfő, 13:25:56
Téma: Irodalom tudástár
 |
a finn ember bizony a saját tudásszintjének megfelelően keresi a körülötte lezajló események hátterét, s amit nem tud értelmezni ott egy támpontja maradt: a Kalevala.
|
Magyar szó Lapp-földön
/Kalevala az én lelkemen 2. rész/
Bizony úgy gondoltam, hogy megérkezem a Kalevala hazájába, és akkor majd megvilágosodnak a részletek.
Nem így történt. Már háromszor jártam már a tavak és a jég-hó birodalmában, de rendkívül aprócska lépésekkel közeledett hozzám a finnek népi eposza. Bár, az is lehet, hogy én közelítettem nehezen. Talán túl sokat szerettem volna megtudni, talán nagyon is naprakész szerettem volna lenni Vejnemöjnen földjén...
Tudjuk, hogy nyelvünkben 7-800 finnugor szóeredet létezik. Ez sok, ám mégsem csupán ez adja a nyelvrokonságot, hanem a szóképzés, a hanglejtés, a magánhangzók elhelyezkedése, és persze azok az eszközök, miképpen a szavakat, ragokat, mondatokat képezzük.
Néhány múzeumot megjártam, szavakat véltem hasonlónak az irodalmak áttekintésekor (magyar, vogul, osztják, zürjén, votják, cseremisz, finn rokonság):
A nálunk „f”, náluk „p”-sedett:
- f→p >>> fa >>> pa >>> pu >>> puu
- f→p >>>fon >>>pun>>> pinni>>> pun>>> penem>>> puno
Aztán a „k” „s” „sz” pedig nagyjából ott maradt
- kéz >>>>>>> këdë >>>>>>>käsi
- szem >>> sem >>> szém >>> szjin >>> szjim >>> szindze >>> silmä
No és például a „h” „k”-sodott:
- h→k >>> hosszú >>> chosa >>> kuzj >>> kuzj >>> kuzso
Egyébként a leginkább hasonlók: Méz – mesi, víz – vesi, kő – kivi, kéreg – keri, hal – kala.
Aztán találtam szinte teljesen azonos mondatot is: Jön a vonat - Jönnaa vonnaa. Ám mielőtt túlzott lenne az öröm, kiderül a „jönnaa” jelenti a vonatot, míg a „vonnaa” pedig a jön.
Azt hiszem itt először éreztem, hogy valóban rokonságban vagyunk, hiszen a két nép – távol egymástól, térben és időben – szinte azonos módon reagálta le a későbbi kor egy mondatát. Igen ez lehet az igazi magyarázat, hogy hasonlóan vélekedünk, értelmezünk történéséket, és azokat még eredendően hasonlóan is fogalmazzuk meg...
Ám, itt van a Kalevala, amely nem is annyira nyelvezetileg, mint inkább misztikumában áll távol a mi regéinktől, meséinktől, a szereplők alakja más, úgy tulajdonságaikban, mint a mögéjük sorolt hiedelmekben. Valószínűleg a 3-4000 év, az eltérő nemzetsors, a rendkívül más földrajzi irány, letelepedés okozza a hatalmas különbözőséget az ő népi képzeletvilágul és a mi látásmódunk között. A nagy-nagy eltérések más és más szellemi segítséget igényeltek az adott korban, és ezt a finneknél, lappoknál a Kalevala és énekei, míg nálunk a Csodaszarvas rege adta...
***
… Aztán hirtelen mégis közelebb jutottam a nagy eposzhoz, amikor Lapp-földre voltam hivatalos csapatommal. Hatalmas örömmel fogadtak bennünket mindenütt. Mindent megtettek, hogy jól érezzük magunk a rideg – számunkra szinte elviselhetetlen – mínusz 30 fok fölötti örök télben.
Egy régebbi elbeszélésben már írtam - itt a Magazinban - erről az útról, és hogy miként találkoztam a magyar favágóval /'56-os/ a sarkkörön túl. Ezt itt olvashatjátok ezen a linken:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=1725
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=1731
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=1738
Akkor azonban nem foglalkoztam ennek a találkozásnak az érzelmi oldalával, ami végül is értelmében világította meg a Kalevala életterét.
Megérkezünk – 12 óra buszozás után – valahová, iszonyúan messzire. Bár az autóbuszon alhattunk, de a kényelmet nem igazán egy autóbusz ülésére szabták, de mégis jobb volt csukott szemmel, hiszen pilótáink az átláthatatlan hóesésben, a két méteres látótávolságban csak akkor voltak a 130-as tempó alatt, amikor megálltunk. Azért megjegyzem, hogy a számunkra láthatatlan úton nem találkoztunk senkivel, csak amikor lakott területhez értünk. Rosszul fejezem ki magam, mert az út igenis jól megkülönböztethető volt. Felülről. Igen felülről, mert kandeláberekkel végig ki volt világítva, Igen végig, mind az 1200 kilométeren.
Egy hatalmas faház – amolyan igazi sarki lakóház - az otthonunk. Nagyjából egy kultúrotthon méretű, emberderék vastagságú fenyőfákból készítették az ősi módszerrel. A nappali, az étkező és a hálóhely egy hatalmas lakótérben található, melyből egy szauna-fürdő, egy WC és egy konyha nyílik. Egyszerű, s mégis hatalmas hangulatot varázsol ez az ősi faház, ide a sarkköri hidegbe.
Mi kissé nehezebben éljük ezt meg, míg ők hatalmas örömként nyugtázzák az egyfedél-lakótér alattiságot velünk. Ez gyorsan segít a külső és belső felmelegedésben, az egymáshoz közeledésben.
Bizony, nem véletlen, hogy a Kalevala kapcsán ez a lapp-földi ősi faház adja a kiindulópontot. Ebben a közegben jutottam először olyan hangulatba, hogy érteni véltem Vejnő történeteit.
Reggeli – edzés – ebéd a pályán – edzés – haza – szauna – vacsora... És akkor jött el a pillanat. Mindenki az asztalnál maradt – legalábbis a felnőttek. Vodkás üveg, fabögrék, kecskeméti fütyülős... A fiatalok a három szintes ágyak környékén ténykedtek, ismerkedtek, csendben beszélgettek, a felnőttek pedig az asztal körül. Nemissza révén itt nekem sem sikerül mindig elbliccelnem a koccintást.
Talán úgy tíz óra lehet, amikor a nyelvi nehézségek ellenére kiveszem: éppen az ősi faházról esik szó (némi pajzán történet aláfestéssel), egyszer csak egyikőjük megszólal:
- Vanha Vejnemöjnen, omistaa...
Teljes lett a csend. A fiatalok szélsebesen az ágyukra heveredtek, a felnőttek lehajtották a maradékokat, a fürdőn lévők futva rebbentek a helyükre. Még el sem kezdte szakácsunk a történetet, de számomra máris megvilágosodott, hogy itt a Kalevala ágya. Itt rejtőzik az a hangulat, amire az egész épül. Majd elkezdte. Tolmácsunk szerint sosem az igazi Kalevala-történetek kerülnek elő, hanem azok továbbfuttatott, új-világba elhelyezett változatairól szóltak az esti mesék a hatalmas faház lakóterében. Sokatmondó következtetésekkel, siralmas és örömteli részletekkel, sikamlós, pajzán mégis jól szavak közé rejtett részletekkel.
Hogy pontosan miről szólt a történet? Versbe foglaltam. Az első két részét már olvashattátok az IK-ban. Tipikusan hozzánk magyarokhoz, a mi kultúrkörélményeinkhez igazítva az eposzt, annak történéseit a mai, akkori valósághoz közelítve, mert ott, abban az ősi faházban nyilvánvaló lett előttem, hogy a Kalevala misztikuma ott a mindennapok szoros része, mondhatni következménye. A lapp-földi rénszarvas tenyésztő, a favágó, a vadász, de egyszerűen úgy is fogalmazhatnám a finn-lapp ember, vagy az ő családja bizony a saját tudásszintjének megfelelően keresi a körülötte lezajló események hátterét, összefüggéseit, és a számára nem értelmezhető részeknél egyetlen támpontja maradhatott: Ez pedig a Kalevala. A Kalevala mint történet, a Kalevala mint hit, a Kalevala mint magyarázat, a Kalevala mint remény és a Kalevala mint minden. Így költözött ide Mikulás is a nyugalom földjére, így vált sajátjukká Marjetta és fiának története is...
Közel három hétig lehettem lakója az ősi háznak. Az esték szinte mindegyike így zajlott. A Kalevala ott él az emberek között. Kapaszkodó az elgyengülő kéznek és erő, de figyelmeztetés is, hogy mindennek az alapja a munka és a szeretet. Ezt erősítették meg bennem a hallott történetek.
Azért nem minden este lehettem tanúja a faház esti meséjének, mert lapp-földi magyar favágó barátomnál vendégeskedtem néhány alkalommal. Mondanom sem kell, hogy a vacsora utáni történések ugyanúgy zajlottak, csak az előadó volt más. A család öregje, a nagymama. Sosem fogom elfeledni ezeket az estéket.
***
Már tíz éve nem jártam rokonainknál. Kutatásaimat féltve őriztem a mai napig és a barátom emlékére ajánlom most, aki egy beszélgetés során azt mondta:
„Sajnos a Lapp-földön gyorsan halnak a favágók, de a szellemük, az tovább él”
***
Lappföldi dallamok 3.
/A Kalevala az én lelkemen/
...Lám bizony, erre is összefut, és ujjong a tekintet,
hogy szikrát kapjon benne a nagy szerelem...
Az öreg Vejnő tudja csak úgy igazán,
hogyan fér meg jól a szép szó a szó hátán,
s ha kell vígan mulasson a sokadalom,
ne múljon az a csengő hangú szavakon,
a gonosz pedig szűkölve futhat tova,
míg a szűznek már jó meleg az otthona.
...és jönnek sűrűn bajok, árnyakat is szül a bánat,
ám indulnak már visszaszerezni a fényt...
Oly szép és gazdag Kalev földje, tengere,
melyet sok idegen is nagyon szeretne,
ám Louhi ezer betegséggel támad,
hogy elrejtse a Napot az önhonában,
de a hősök jönnek - a fényért mérkőznek -
s vasverő kardjával az igazak győznek.
...Itt Lapp-földön is eljön a nagy nap - a szűz hasa megnő -
hol Marjatta fiát megszüli, s felneveli...
Az élet szánja sok örömet hoz felénk,
táncoló vígságot, megújuló refrént.
A szán jön - Kalevala dalt hoz a házba -
majd elmegy, de nyomát hagyja e világba,
miként az öreg Vejnemöjnen tette azt,
így a lelke és a remény velünk maradt.
Megjegyzés: a képek alkotói: Akseli Gallen-Kallela, P. Halonen, B.A. Godenhjelm,
|
|