Fullextra.hu - Fejlesztési támogatás

"...a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség közel negyvennyolc millió forintos támogatásban részesíti az örömlányok érdekképviseleti szervezetét."

Nehéz időket élünk, s ma már alig-alig áll meg valaki a saját lábán. Mindenki támogatásra szorul, a nyugdíjasoktól és munkanélküliektől kezdve a bankokon át egészen a General Motors óriásvállalatig. Az utóbbiak lényegesen nagyobb támogatást kapnak, mint a 70 éves Mari néni, akinek két mankója is van, aminek segítségével viszonylag könnyebben boldogul. Arról nem is beszélve, hogy az államok nyújtotta anyagi segélyezés célja a piac fellendítése, mely előbb-utóbb mindenki számára meghozza majd a várva várt szebb jövőt. A General Motors, a bankok meg a hozzájuk hasonló intézmények, vállalatok tovább fogják szórni a pénzt, s minél többet kapnak, annál többet herdálnak el, ami élénkítő hatással lehet a világpiacra. Ezzel szemben Mari néni már alig-alig jár le a piacra, s még ha kap is egy kis nyugdíjkiegészítést, azt nem fogja libamájra költeni. Átélt már néhány válságot az életében, megtanulta, előrelátó ember a könnyen jött pénzt is megbecsüli.
Természetesen az állami támogatások elosztásánál sok mindent figyelembe kell venni. Az államkincstár pénzéről megfontolt emberek gondoskodnak, akik alaposan meghányják vetik, ki és miért kapjon közadományt. Noha nem tudhatom, az állami bölcsek pontosan milyen szempontok alapján döntenek, én mégis bízom bennük. Széleslátókörű, tapasztalt, tanult emberek. Ezért nem értek egyet azokkal, akik nap nap után panaszolják, egyre kevesebb pénz jut a kultúrára. Nincs igazuk. A kultúra ugyanis az egyetlen önellátó iparág. Elég csak arra gondolni, mekkora összegeket vágnak zsebre a Győzikék meg a hozzá hasonló celebek. Nekik semmi szükségük nincs alamizsnára.
Vannak viszont más ágazatok, amelyek nehezen boldogulnak a mostani válságos időkben. Ilyen például az ózdi kohászat, amely elég rég óta halódik. Pedig annak idején sokan tanácsolták: addig verjék a vasat, amíg meleg. A vasat hagyták kihűlni, most a kohászokat veri a sors. De komoly bajokkal küszködhet egy másik iparág, a prostitúció is.
A Magyar Nemzet honlapján olvastam – és nincs okom kételkedni a patinás napilap hírforrásában -, hogy a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség közel negyvennyolc millió forintos támogatásban részesíti az örömlányok érdekképviseleti szervezetét.
Előbb arra gondoltam, szegénykéimnek rosszul mehet a bolt, mint ahogy sok másnak is, és csak állami juttatás mentheti meg őket a csődtől. Tiszteljük a tradíciót, ne hagyjuk a legősibb foglalkozást veszendőbe menni. Alább aztán olvasom, hogy a pénzt humánerőforrás és működési hatékonyság fejlesztésére kapták. Humánerőforrás fejlesztése – az én tyúkeszem szerint – azt jelentheti, hogy növelni kell a kurvák számát. Minden sarokra jusson legalább kettő, hogy szegény munkanélküli férfiembernek valamiben öröme is teljék aggasztó gondjai közepette. Ehhez hatékony kampányra van szükség (az ilyesmi nagyon sokba kerül!), toborozni kell, ami nehéz ügy, hiszen melyik nő adná ilyesmire a fejét vagy egyéb testrészét, amikor a munkanélküli segélyből is nagyszerűen meg tud élni.
Na és a működési hatékonyság! Nem elég növelni az éjjeli és nappali pillangók számát, tevékenységüket is hatékonyabbá kell tenni. Lehetőleg úgy, hogy abból mások is profitáljanak. A futtatók meg a nemibeteg gondozók. Köztudott, minél többet kaszál egy strici, annál többet költ. A piacról meg nagyon hiányzik a pénz. Legalább a sarokról ne hiányozzanak a lányok.