Óverdóz (avagy a magyar nyelv vessző-)futása
Dátum: április 22, szerda, 10:26:36
Téma: Anomáliák térben és időben


...egy rendes magyar lovat Kincsemnek, Rózsinak vagy mittudomén hogy hívnak, de így nem. Már az Imperiál is bosszantott...


Azért se Overdose. Mi akar ez lenni, túladagolás? Túl nagy adag? Angoltudásom nem terjed tovább. Azt tudom csak, hogy egy rendes magyar lovat Kincsemnek, Rózsinak vagy mittudomén hogy hívnak, de így nem. Már az Imperiál is bosszantott, de akkor olyan időket éltünk, hogy a hatalmat is lehetett egy kicsit bosszantani vele. (Miért hajaz egy szocialista ló az imperializmusra, hmmm?)
Azt mondják, hogy nem értek én az üzlethez. Ha a ló nevét a világ nagy futamain nem tudják kimondani, a lónak kevesebb esélye van sztárrá lenni, kevesebben fogadnak rá, és akkor kevesebb a bevétel is, hiába ő fut a leggyorsabban. Ezt ugyan továbbra sem értem, de legyen. Azonkívül ez az Óverdóz (csakazértis!) Angliában született, ott kapta ezt a nevet. Na jó.
Erdélyi magyar betegem hívta fel a figyelmemet, hogy a szülővárosomban alig van üzlet, amelyiknek magyar cégére, magyar felirata van. A cég neve se magyar – többnyire angol, de német vagy olasz sem ritka – és nemcsak erről van szó. Egyáltalán nincs magyar felirat, magyarázat sem, legfeljebb a nyitvatartás ideje. Keserűen jegyezte meg a betegem, hogy odaát a magyarlakta helyeken is meg kell harcolni minden kétnyelvű feliratért, azokat is ilyen-olyan ürüggyel levetetik.
Nem messze a házamtól van egy zöldséges. Takaros kis üzlet, mindig friss az áruja. Nem is lenne vele semmi baj, de hát az van fölé függesztve, hogy „Fruit market” . Gyümölcspiac, ha jól értem. Árul gyümölcsöt is, ez rendben van. De kinek? Angolul tudó is alig jár arra, nemhogy angol anyanyelvű. És ha járna, ugyan nem várhatnánk el tőle, hogy tanulja meg az üzlet nevét magyarul, vagy találja ki a kirakott cuccból, mivel foglalkozik a bolt? De persze, fontos az udvariasság, értem én. Legyen csak kiírva a cégtábla angol vagy német fordítása. Vagy akár a kínai. Legyen ott rögtön a magyar nyelvű cégtábla alatt. Az a baj, hogy a 100%-ban magyarlakta községnek zöldségese nincsen, mert csak Fruit market van. Belémbújik a kisördög, beállok a sorba. Összeszedem minden angol nyelvtudásomat és kérek Shakespeare nyelvén öt kiló krumplit. A kofaasszony szeme kikerekedik, zavartan visszakérdez, a többi vásárlóra néz, hátha azok értik. Nem értik. Remélem, nem az én kiejtésem miatt, hanem azért, mert ők itt születtek a magyar alföldön és nem Angliában.
Mint ahogy a játszótéren futkározó gyerekek is itt születtek. Csakhogy amíg harminc-negyven éve még Csillák és Árpikák túrták a homokot az erre a célra készült helyeken, ma Kevinek és Szamanták népesítik be a homokozót. Miért? Talán Kevin Costner, meg a Dallas Samanthája miatt? Lehet. De az is lehet, hogy ők már komolyan tanulnak angolul. Hogy egyszer máshol éljenek. Hogy mondaná ki az a szegény ánglius azt, hogy Csilla? Kszájla? Szörnyűség. Sokkal jobb hát a Szamanta, azon csak az írásmódot kell változtatni, a Kevinen meg azt se.
Emlékszem, huszonéve egyszer nyugati városainkban jártam. Ott, ahol egyetlen egy fogorvos sincsen. Hogy miért? Hát mert csak „Zahnarzt” van.. Így és csak így van rá kiírva. Lehet, hogy a magyar beteget sem zavarja el, főleg, ha fizetős, de még az is lehet, hogy tébére (SzTK-ra) is dolgozik. Mindegy, a cégér világosan jelzi: nem magyar betegeire számít. A magyar nem cikk. Magyarul kiírni valamit, az olyan pórias. Snassz. Még azt hiheti a pénzes külhoni vendég, hogy itt a váróban keveredni kell holmi csóri magyar fogfájósokkal. Netán várni is kell miattuk. Hogy utáltam és azt a sok Zahnarztot, és lám, már a szülővárosomban is ezt látom.
Megszűnt a két világégést és több rendszerváltást átélt patinás debreceni Arany Bika Étterem is. Azaz dehogy szűnt meg, hiszen a szállodát most is így hívják, az étterem is ott van a helyén, jókat is főznek, de valami szörnyű neve lett. Angol a név (vagy annak gondolt), azért nem írom ide, mert sem reklámot, sem pert nem akarok. Csak megjegyzem, hogy a legendás tyúkhúsleves csigatésztával meg az Eszterházy rostélyos nem ettől lesz kelendőbb. Eladja az magát, szerencsére. Angol neve lett az egykori Lúdas Matyi fogadónak is, pedig ettől debrecenibb nevet nehéz elképzelni. Az új plázában, a csodálatos és hatalmas Fórum bevásárlóközpontban pedig már mutatóban sincs magyar cégnév.
Valahogy kötelezővé vált az idegeneskedés. Nem udvariasság ez – az idegennyelv-tudás lenne az, de e téren még nem büszkélkedhetünk – hanem menekülés a magyar nyelvtől. Menekülés a csillogó nyugatinál, az angolszásznál kevésbé sikeres múltunktól és jelenünktől. Menekülés a magyar identitástudat egy darabjától. Úgy próbálunk szabadulni az anyanyelvtől, mint a cipőnk talpára ragadt kulimásztól. Egyik-másik név-kreáción érzik az izzadságszag, a nagy igyekezet minden magyarra emlékeztető szó, név vagy utalás kigyomlálására.
Nincs ám kegyelem a reklámozott termékek esetében sem. A termék a gyártó nevét viseli, ez természetes. De minden egyebet le kell fordítani, ez a gyártónak, forgalmazónak is érdeke, vagy nem? Úgy látszik, már nem.
Elképzelem Mari nénit Újtikoson, aki odakönyököl a helyi vegyesbolt pultjára és hibátlan angolsággal közli a boltoskisasszonnyal, hogy „pont-pont-pont okszieksön vájtot kér. Három ilyen eladóból egy, ha kapcsol, az se tud többet, mint hogy a néninek mosóporra lenne szüksége.
Sebaj, ami késik, nem múlik. Zárom soraimat. Be kell még ugranom a shop-ba, mert ha kaja (food) nélkül térek haza (home), még azt hiszik (believe) hogy időmet a pub-ban töltöttem el.
Na bye.






Az írás tulajdonosa: Fullextra.hu
http://www.fullextra.hu

Az írás webcíme:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=2901
pharmacy online