Fullextra.hu - Tápiószentmárton-III. Fullextra Alkotótábor (első nap)

...el tudok nézni a távolba. Ameddig a szem ellát és azon is túl. Nincs határ. Még aratás előtti területek, amott parlag felett madarak kutatnak...

Lassan haladunk Cegléd felől. A térképen jelzett út valójában olyan, mintha az útépítők játékos kedvükben és találom szerűen odakentek volna apró burkolat foltokat egy képzeletbeli területre. Néha, amikor valamely véletlen folytán simábban haladunk, el tudok nézni a távolba. Ameddig a szem ellát és azon is túl. Nincs határ. Még aratás előtti területek, amott parlag felett madarak kutatnak, bedőlt tetejű házra támaszkodik a kút ágasa. Kopottan rozsdálló buszmegállóban kiszáradt idő a sarokba hordott szalma. Az út olykor leszűkül, munkagép áll félre, hogy tovább tudjunk menni. A nemrég áthaladt zápor sötétebbre mázolta a puszta színeit. Az őskortól már lakott falu határába érve kitisztul. Fejedelem sírját, és benne kincset találtak itt a XX. század elején. Ez a tény, az emberi gondolat, a misztikum óhajtása, a műszerekkel igazolt sugárzás (!), a hit örökkévalósága valamint a tagadhatatlan (önző) üzleti érdek megteremtette a maga modern zarándokhelyét. Jönnek is a gyógyulni vágyók. A park felé vezető út elején portásfülke. Kocsink hangjára lép elő a férfi, majd az „Alkotótábor” szóra aprót mosolyogva eligazít minket és int, hogy mehetünk. A terület egy amerikai farm, mexikói ranch, balatoni üdülő és bizonyos részleteiben egy magyar főúri környezet keveréke. Mindenfelé épületek, emelvények, tornyok, tetők és féltetők. A kutató (vagy odatévedő) szem még egy olyan -a tájba szintén nem illő- jelet is felfedezhet az étterem gazdasági bejárata mögött, mint a jin-jang egymásba fonódó szimbóluma. A mindenfelé kóborló magyar kutyafajták egyedei már annál inkább idevaló és kedves jelenlevői a parknak. Szelídek, közelünkbe jönnek, és bölcsen tűrik a simogatásokat. A magyar válogatott pólójában és strandpapucsban lovat igazgató testes alkalmazott és a mindenhová felsőkategóriás gépjárművével közlekedő tulajdonos látványa ezek után már szinte hidegen is hagy. Az olvasótól most elnézést kérek a talán hosszúra sikerült bevezetésért, de hiszem, hogy megélt perceink értékének megítélésében ezek a körülmények is jelentőséggel bírnak!

Alig gördülünk be a parkolóba Anna és Lena köszönt reánk. Szállásfoglalás, bepakolás (az egyébként egyszerű, de tiszta szobába), majd elindultunk Katimmal, hogy a tábornyitóig körbejárjuk a parkot. Amennyiben elvonatkoztatunk a fenti bevezetőben részletezett látottaktól és engedünk a lélek szabadságának, feloldódunk a természet megismételhetetlen egyszerű szépségében. Abba a szépségben, amibe azért itt-ott belecsúfított az igazolhatatlan hozzá nem értés. Az Attila domb körül érthetetlen rendeltetésű építmények, félbehagyott átalakítások, semmibe vesző árkok. Az emberek viszont bizakodóak. Fekszenek a földön, ülnek a padokon, sétálnak az ürgejáratokkal szabdalt fűben. Márpedig ezekből a fürge és mókás állatokból temérdek szaladgál szabadon! Két-három állatkert is található itt, melyekben a ház körül megélő haszonállatokon kívül őzikét is felfedeztünk. A lovak külön istállósoron vannak, nem túl távol a minigolf pályáktól. Mert az is van! A minigolf pályának a bejárata pedig a mi találkozónkra megkapott hely mellett. Délután háromkor meg is tartottuk a tábornyitót, mégpedig „zászlófelvonással”! Az idei Ünnepi Könyvhétre bérelt pavilonunkhoz tartozó terítőt bontottam ki, amivel leborítottuk asztalunkat, ami ott is maradt a harmadik nap végéig.
Anna köszöntője és programismertetője után Naiva és Winner kiosztotta a tábori versverseny feladatlapjait. A tábornyitó ezzel véget is ért. Vacsora után gépkocsioszlopunk viszont nekiindult, hogy a focicsapatot szurkolóikkal együtt elvigye a helyi sportcsarnokba! Ami egy kisebb csoda! Na, nem olyan nagy, de a kis lélekszámú falusi viszonyokhoz képest mindenképpen. Az a megtalált szkíta aranyszarvas úgy tűnik, szépen kamatozik ennyi évtized után is! Elektromos eredményjelző, tanmedence, az előtérben biliárd és a hely szellemének megfelelő „csocsóasztal”, ami kissé kopott ugyan, de a játékosok büszkén feszítenek. Akárcsak a mieink a mérkőzés végén! Az első félidőt igen jó védekezésünk, és veszélyes ellentámadásaink jellemezték. Külön ki kell emelnem kapusunkat (Tiszavirág nagyobbik fiát), Árpit aki bravúrt, bravúrra halmozva óvta csapatunkat a góltól! Az ellenfél (összeszokott csapat!) pedig mindent megpróbált, de szívós védőmunkánkkal szemben nem találtak ellenszert. A csatársorban Baggio bolondította a védőket, és szomorította a hazaiak szurkolótáborát, hiszen olyan gólt akasztott a sarokba, amit errefelé itt még nem láthattak! Bélánk (a_Leb) hideg nyugalommal érzékeltette jelenlétét, Winner Lacink szívósan küzdött minden labdáért, Norbi valami finom eleganciával vétette észre magát, míg Tiszavirág kisebbik fia, Lóránd ott volt minden labda útjában, amely a középpályán próbált utat törni kapunk felé. A második játékrészben egy váratlan fordulattal- nem titkoltan az ellenfél megzavarására-, Királylányunk jelentkezett játékra! Fenségesen, ruganyosan, mint párduc futotta be a teret! A végére hagytam, de nem utolsó sorban MZ_per_X játékának elemzését, amely számomra az igazi meglepetést jelentette, hiszen mintha a valamikori liverpooli válogatott csatár Crouch lett volna leigazolva hozzánk! Mozgásában, akaraterejében, konokságában felnőtt a jó nevű sportolóhoz! A levegőtlen teremben szinte folyamatos volt a játékosok cseréje, de létszámunkból adódóan, nem tudtunk kellő időt adni a pihenésre. Ez azt eredményezte, hogy a második félidőre erejével teljesen elkészült csapatunk, és hatvan perc játék után vereséggel, de emelt fővel jött le a pályáról.

Ezzel azonban még közel sem lett vége a nap eseményeinek! Miután szállásunkra visszamentünk és egy kicsit megpihent a csapat, kezdetét vette a jóval éjfél után befejeződött zenés, táncolós, beszélgetős est. Volt miről szót váltanunk, hiszen sokan az egy évvel ezelőtti táborban találkoztunk utoljára! Jól éreztük magunkat, jó volt a hangulat, amely a második napon nem hogy csökkent volna, de …
Na de erről Winner Lacink fog beszámolni!