Három kívánság, avagy Tibi bácsi elintézi
Dátum: Október 06, kedd, 20:17:30
Téma: HAPCI


Otthon ülő nézőink kedvéért elmondanám, hogy itt még mindig fantasztikus a pánikhangulat! A fullextra még jelenlévő tagjai fejvesztve menekülnek...


Kedves fullosok!
Ez az írás egy régebbi talira készült, de valahogy sosem tudtuk előadni... Nektek szól, és a célja ezúttal is egy mosoly! Akik nem szerepelnek benne, azoktól elnézést kérünk, valószínűleg nem voltak a talisok listáján.

*

Három kívánság, avagy Tibi bácsi elintézi

- Szeerrrbusztok gyerekek! Köszöntöm a jubileumi három kivánság nézőit, ahol mindenki megkapja a magáét! Itt állunk Péterkével a Maszong József utca 102-es szám alatt ahol tegnap még Péterke iskolája is állt. Node ne szaladjunk ennyire előre, hiszen Péterke első kívánsága az volt, hogy Alamina néni adja elő a : Hulla, pelyhes, fehérHóó című finn gyerekdalt svédül és lehetőleg…nagykörűi tájszólással. Megkérném akkor a művésznőt, hogy legyen szíves felfáradni ide mellém a színpadra. Igy gondoltad, Péterke?

A Tibi bácsi mellett álló coffos kislány rábukik az orraelétartott mikrofonra, és nagy levegőt vesz.

- Az én nevem nem Péterke!

Tibi bácsi kissé frusztráltan, és a mikrofont visszavéve:

- De igen. Te most Péterke vagy. És köpd ki azt a rako-gumit! Élő egyenes adásban nem rakózunk! Büntetésből az első kívánságodat nem teljesítjük – néz szigorúan a gyerekre, aztán rávigyorog a közönségre, és folytatja – Péterke második kívánsága az volt, hogy sörözni szeretne a Sikoly c film főszereplőjével az iskola büféjében. Mivel a neves színész tavaly óta ki sem teszi papucsát Szentbékkállai búvóhelyéről, így ezt a kívánságot sem sikerült teljesítenünk.

A kislány megrángatja Tibi bácsi zakójának szélét.

- Mit akarsz?

- Azt, hogy én Erika vagyok, eprecske a jelem az oviba és királylány szeretnék lenni!

- Tokióba ne vigyünk ki esetleg? Megtaníthatnád egy japán túristacsoportnak a „Csigabiga gyere ki” kezdetű dalocskát. Te most Péterke vagy és kuss!

Kislány hisztizve:
- Nem! Erika vagyok és királylány szeretnék lenni!

- Na takarodjál haza egy pofonér, de gyorsan! – Tibi bácsi meglódítja a gyereket. Az bőgve elvonul – Péter, Erika, ugyanaz. Nem?! Bélám, hát milyen kölköt hoztatok már ide? Istenem… Na mindegy, folytassuk…Akkor… most már tényleg itt állunk a Maszong József utca sarkán, Péterke nélkül, akinek harmadik kívánsága az volt, hogy robbantsuk fel az iskolát, lehetőleg ebédidőben, és Dalma tanítónénit pedig vigyék el hátttö… az UFO-k. Mi sem egyszerűbb ennél! Máris kapcsoljuk élő egyenesben a Mars bolygót!

Tibi bácsi látványosan a szájához emeli a karóráját, megkocogtatja a fedelét, a füléhez emeli, aztán megint a szája elé tartja, megfújja párszor, majd belemondja a következőt:

- MZ per X, MZ per X jelentkezz, jelentkezz!

Vár, idegesen körbepislog, aztán közli.

- Technikus kollégám, Béla, integet – mondjuk neki ez a heppje, meg az, hogy verseket ír - hogy MZ per X nem tud a telefonhoz jönni mert valami Karvalyal tárgyal A Háziúr cimű eposz…hátttö rockopera változatáról.
De sebaj, mert itt jön Piro M Péter szimpatikus tűzoltó parancsnok bácsi, aki szemtanúja volt az iskola lángralobbanásának. Megpróbálom mikrofonvégre kapni.

Tibi bácsi Piro elé ugrik, és nekiszegezi a mikrofont.
- Ha jól tudom, a közelben tartózkodtál, amikor felrobbant az iskola. Mondanál nekünk erről valamit?

- Mi éppen a sarki Anna presszóban rókáztunk… izé… békáztunk a József Attila önképzőkör tagjaival, amikor meghallottuk a robbanást. Mondtam is a fiúknak hogy bocs, meg, hogy figyeljék a mocimat, és szaladni kezdtem kifelé. Közbe fogtam is mindjárt a slagomat, mert igen erős bennem a kötelességtudat, meg sose lehet tudni. Az utcán akkora volt a füst, hogy a Milán összes játékosa hatszor elveszett volna benne. Ágnes asszony a Szegedi Szép Szó munkatársa éppen a helyi mosodából jött visszafelé, de köszönés helyett csak mutogatott föl az iskola tetejére. Fölnézek, hát látom, hogy a tetőn valami nyakigláb ember szalad egy könyvvel egy fényképezőgéppel meg egy pulóveres tanerővel a hóna alatt. Gondoltam a pedellus már menti a könyvtári mozgó állományt, ami ugye helyén is való az ilyen esetekben. De akkor olyasmi történt, amire már nekem is gyógyteáznom kellett! A felhőkből aláereszkedett egy olyan naaagy mesterséges fényes izé! Arany Katinka…ööö… kalitka! Eltűnt benne a nyakigláb fényképezőstül, tanerőstül. A Katinka meg, huss..! Iiizé, kalitka. Na, erre már nekem is le kellett ülnöm a patkára. Aztán elővettem a cerkámat, hogy szonettot írjak az esetről.

- Közben pedig az iskola porig égett.

- Tibi bácsi, tudod te meddig tart egy szonettkoszorú megírása?! Hát én tehetek róla hogy az irodalomszakkör, aki ott visítozott az elsőn, nem szedte gyorsabban a verslábait?

- Köszönjük a szinpatikus beszámolót. A retro adásban szívesen látnám a te három kívánságodat is. Ha megírod nekem priviben, Tibi bácsi elinétzi! Csak a HTML-t kapcsold ki, mer’ a számittógép…

- Jó, akkó… Sör! Moci! Rákendról! De most már mennék vissza a cimbikhez ha lehet… (Piro el)

- Otthon ülő nézőink kedvéért elmondanám, hogy itt még mindig fantasztikus a pánikhangulat! A fullextra még jelenlévő tagjai fejvesztve menekülnek. Node, a műsornak mennie kell tovább. Itt vannak a zsebemben a pontos labdák, amiket most… – Tibi bácsi a zsebébe nyúl, majd ujjait morzsolgatva kiemeli üres kezét - Melyik barom rakta teli a zakóm zsebét kukoricapehellyel? Muszáj nektek örökké csipesz… csitesz… csibészkedni?! Most mi a jó francot csináljak? Tegyek fel kvízkérdéseket? Vagy olvassak fel egy fejezetet a „Nagy írónő életé”-ből? Na mindegy, akkor…bevetem magam a tömegbe és megpróbálom kicselezni azt a magas fiatalembert, akinek Inter felirat van a hátára tetoválva!

Tibi bácsi a feléje száguldó Baggio csodacsatár elé veti magát.
- Szerrrbusz fiacskám. Mit tudnál nekünk elmondani az iskola felrobbanásáról?

- Hát én éppen a büféből jöttem visszafelé két szalámis szendviccsel meg hat kávéval, amikor elkezdett füstölni a biológia szertár. Gyorsan elbújtam a csontváz mögé, mert már annyira éhes voltam, hogy éreztem, hamarosan farkasemberré változom. Mégsem lehet az ilyesmit az osztály előtt… Na, akkor lobbant lángra a Liza néni – a földrajz - biosz szakos tanárunk – útleírása. Az első padban már égett a Kati konyakmeggyes doboza meg a macskahatározó lexikonja. Andi az autós újságait szedegette a pad alatt, Ági meg azt ordibálta, hogy ő inkább elbújik a lámpák mögé. Ekkor a falon sercegve lángrakapott Soman az idei „Erik a viking hasonmásverseny” győztesének kosztümös fotója. Láttam egy tüzoltóruhás férfit üldögélni a patkán, aki a cerkáját szorongatta, és az ég felé bámult. Leszóltam neki, hogy mérnem csinál már valamit leég az iskola, erre visszakiabálta, hogy csinál ő, merthogy éppen valakinek vagy valaminek a lábait számolja, de most különben is hagyjam békén, mert szabadnapja van. Aztán én is kiugrottam az ablakon.

- Köszönjük az élethű beszámolót Gáborkának! Hát ezzz igazán remek volt! Istenem, milyen jó lett volna ha az én időmben is lett volna három kívánság, de hát akkor ugye még nem volt Tibi bácsi, mer az meg én vagyok. És ahogy látom, le is járt a műsoridőnk. Ne feledjétek, ha bármi kívánságotok van, írjátok meg bátran! A hölgyeknek egészalakos fotó és telefonszám ellenében priviben válaszolok, az urakkal Mancika foglalkozik. További jó szórakozást mindenkinek!

Tibi bácsi elvonul, közben a bajsza alá dünnyög:
- Hát, ennyi pénzért sem csinálok magamból bohócot mégeccer!










Az írás tulajdonosa: Fullextra.hu
http://www.fullextra.hu

Az írás webcíme:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=2942
pharmacy online