Fullextra.hu - Helyszíni tudósítás egy rock-koncertről 1.

Az a megtiszteltetés ért mostanában, hogy egészen közelről belekóstolhattam egy zenekar életébe. Mármint a koncert előtti, alatti és utáni eseményekbe. Tehát a "kulisszák mögé" is bejáratos lettem.

Egy tagot ismertem közülük évekkel ezelőttről, de egy ideig nem találkoztunk. Azóta sok minden történt, leginkább eltelt pár év, rengeteg dalt írt, több zenei felállásban megfordult. Élete a zene. És az írás. Ő megismertetett a zenéjével, én megmutattam neki a Fullextrát. És most itt van tagként köztünk. Ő Süti. A zenei formáció pedig, ahol szólógitárosként és dalszerzőként tevékenykedik, a Symphonium zenekar.

A zenekar teljes stáblistája, becenevek mögé bújtatva:
Dobozi - énekes
Nyanyi - billentyűs
Süti - gitáros
Danesz - dobos
Zolka - basszusgitáros

Meghívást kapok Sütitől egy budapesti koncertjükre, ahol a Pandora előzenekaraként lépnek fel. A József Attila Művelődési Ház színpadán játszanak.
Az előzetes felkészülésem annyiból áll, hogy megnézem a honlapot, elolvasom a fiúk adatlapját, megjegyzem az arcokat (csak hogy később tudjak pontosabb személyleírást adni, ha nem találnám meg őket.)
A hangpróba végére érek csak oda, tehát a beállásról nincs sok élményem. Meg is fogadom, hogy legközelebb előbb érkezem.
A fiúk a technikusok segítségével összehangolnak, és újra sejtelmes homályba borítják a színpadot.
Én lentről látom, ahogy Süti körbenéz, láthatóan keres valakit. Remélem, hogy engem, mivel nyilvánvaló, hogy elkéstem. Ez az a pillanat, amikor közelebb megyek a színpadhoz, hogy észrevetessem magam.
Pár szót válthatunk csak, és máris mennie kell.
Kamerával felfegyverkezve érkezem, mert nem bízom a fényképezőgépemben. Tudom, hogy nem tudnék jó fotókat készíteni, mert a gépem nem alkalmas a sötét-félhomályos képek rögzítésére, koncertekre pedig általában nem a szikrázó napfény jellemző.
A technikai felkészültségemhez hozzátartozik, hogy a kamera szinte vadiúj, előzőleg mindössze egy esküvőn bénáskodtam vele, az pedig nem referencia. Lelkileg előre felkészítettem Sütit, hogy a felvétel „full amatőr” lesz.

Kezdés előtt pár perccel elhelyezkedem "az első sorban", és várom, hogy a színpadon a sötétség helyét átvegye a fény és a zene.
Először még csak alaktalan, formátlan halmok derengenek, gyanítom: a hangszerek körvonalait látom. Úgy gondolom, majd kezdés után kitisztulnak a fényviszonyok, és láthatóvá válik a színpadi berendezés, mögöttem pedig a közönség.
És ebben a sejtelmes majdnem-sötétségben felhangzik az intro. A színpad lassan megtelik: a billentyűs, a basszusgitáros, a dobos, a gitáros elfoglalják helyüket, már csak az énekes hiányzik. És amikor hozzákapcsolják az élőzenét a háttérhez, a színpadon megjelennek a fények, a fiúk láthatóvá válnak. Dobozi is megérkezik időközben.
A jóslat az első dal.
Azóta is ez az egyik kedvencem, a szövege miatt.
Különösen a refrén óriási igazságtartalommal rendelkezik:
"Elszökhetsz, itt nincs már szabály.
A törvény nem véd téged...
Elszökhetsz, ha érzed, hogy fáj.
De nem menekülsz, hisz körbejársz."
Nagyot üt! Ez az egyik dal a három közül, ami letölthető a honlapról:

Symphonium

Dobozi a taps közben üdvözli a közönséget.
A Világzene következik.
Ebben a dalban található a leghullámzóbb dallamvilág. És a legszebb gitárszóló; nem kis munkát okozott ezzel saját magának Süti. Mert koncerteken ezt a dallamot eljátszani nem semmi... És hogy ismét idézzek a refrénből:
"Védd meg, őrizd, azt ami már rég a tied,
Rajtad múlik, hogyan élsz tovább.
Védd meg, őrizd, nem lesz könnyű, hidd el,
Rajtad múlik, hogy elpusztul, vagy vigyázol majd rá."
A dal alig észrevehetően átmosódik a következőbe, némi dobpergéssel, a címe:
Nincs kiút
Amikor először hallgattam ezt a megoldást, furcsaságnak tartottam, de igazából nagyon látványos. Azért is meglepő ezt a dalt összeönteni bármelyik másikkal, mert ez még új dal, csak koncerteken hangzik fel. Tavaly jelent meg az első album, a Nincs kiút nem szerepel rajta.
"A múló idő, mint hű szerető,
átformál, bölccsé tesz.
Nincs kiút, hisz nem vagy idegen,
Látnod kell a múltad s jelened
Hogy felismerhesd azt, ki benned él
A háború szellemét."
Ikarosz könnyei
"Küzdj, hogy teljesüljön álmod,
Sötét éjszakákon magad előtt látod,
Felkel a nap s szállsz az ég felé..."
A felvétel ezen a linken megtekinthető:

Ikarosz könnyei

Dobozi hangosabb tapsra ösztönzi a közönséget, "... mert az jobban illik egy rock-koncerthez".
Kis bevezetővel előrevetíti a következőt: "Most pedig egyvalamit ígérhetek...ha leszáll a sötétség, van mire támaszkodni... Nem tévedhetsz el..."
"Ülj most közel, érints ha kell,
A világ összes gondján túl szálljunk,
És ha ismeretlen új utakon mégiscsak eltévednél
Ne érezz úgy, mint egy rémült gyerek,
Ki azt hiszi, eltévedt rég, mert itt vagy még.
S ha hazudnak az álmaid, amíg élünk, nem tévedhetsz el.
Csupa érzésből építünk új csodát, de a régit sem adjuk fel..."
Ördögtánc
Az albumon két "tánc" szerepel, az Angyaltánc és az Ördögtánc. Mindkettő instrumentális, ez a gyorsabb a kettő közül. Az Angyaltánc kissé melankolikusabb.
Dobozi elhagyja a színpadot, rá most itt nincs szükség, csak a zene érvényesül.
Azért jók az ilyen dalok, mert az ember ringathatja magát a dallamhullámokon, és nem a szövegre figyel. Bár náluk a szöveg is belecsap az ember lelkivilágába.
A közönség füttyszóval és tapssal értékeli a produkciót, de Dobozi kevesli:
"Az az igazság, hogy a fiúk süketek, rockzenészek révén, ezt a tapsot megint nem igazán hallották annyira, amennyire szerintem jólesett volna nekik. Próbáljuk meg ismét..."
Tapsvihar a válasz, természetesen.
Most egy olyan dal jön, amit ritkán játszanak koncerten, mégpedig a lassú.
Túl az álmokon
Dobozi és Nyanyi marad a színpadon, a többiek vonulnak vissza. Lassú dal, nem gyakran adják elő koncerten. Billentyűk és énekhang. Más kíséret nincs. Így lehet megmutatni, hogy valaki tud-e énekelni.
Nekem pedig jó alkalom arra, hogy Nyanyiról és Doboziról közeli felvételt készítsek.
Ez a második letölthető dal a hivatalos honlapról.
A többiek lassan visszaérkeznek, és rövid tanakodás következik, mert már kevés az idő.
Ismét új dal, a Látomás.
Lassan indul, Nyanyi megmutatja tehetségét a billentyűkön, aztán felpörögnek az események. Mire Dobozi énekelni kezd, már gyors a dal. És ismét lelassul... De nem is kommentálom ennél jobban.
Itt megnézhető élőben:

Látomás

Dobozi még eszközöl egy gyors bemutatást.
És fájó percek következnek: eljött az utolsó dal ideje.
"Játsszunk még egy újat!" Zolka bedobja az ötletet, hogy: "Az inváziumosat játsszuk!"
A döntés pillanatok alatt megszületik:
Végső invázió
Dobozi a feje fölött tapsol, s várja, hogy bekapcsolódjanak hátul is a közönségből.
"Végső invázió, egy új nap új jövőt ígér,
szembe tudnánk szállni együtt a holnapért.
Végső invázió, az ember önpusztító lény,
pedig erőt hordoz, túlélést hozhat el."

Dobozi megköszöni a közönség együttműködését, további jó szórakozást kíván és elköszön a Symphonium nevében.

Összességében, így az első koncert után azzal a benyomással távoztam, hogy nagyon dallamos, jó zenét hallgattam. Tetszettek a színpadi megoldások, a dalokon belüli zenei váltakozások, a legtöbb dalszöveg.
És már alig vártam, hogy otthon megtekinthessem a felvételt. Dalonként szétvágtam és dvd-re mentettem.
Úgy tűnt, Sütiék is elégedettek a "munkámmal", mert azóta is hívnak a koncertekre...

A következő alkalommal Gyöngyösre invitáltak, de erről majd egy újabb tudósításban...