Fullextra.hu - Rekviem a Bikáért

Pár hete megütötte a fülemet a hír, hogy a Bikában (itt mi helyiek, csak így hívjuk) kikapcsolták az áramot. A vendégeket más szállásra költöztették. A szálloda ugyanis nem fizetett az EON-nak...

Nagyon sajnálom az Arany Bikát. Évszázadok óta fogadó állott a helyén, állítólag a Bika család tulajdonában, innen a név is. Az aranyszínű, bikát formázó fényreklám csak később került a homlokzatra. Annak az épületnek a homlokzatára, amelyet Hajós Alfréd, az első magyar úszó olimpiai bajnok tervezett, lévén hogy civil foglalkozására nézve építészmérnök volt. Végre lett a városnak egy (akkor) világszínvonalú szállodája. Híres volt a konyha, amely valaha a külön is látogatható „Arany Bika Éttermet” szolgálta. Világszám volt a tyúkhúsleves hosszú metélttel, az Esterházy- rostélyos, a töltött káposzta és a magyar konyha egyéb specialitásai. Három rendszert szolgált és élt túl a hotel és az étterem becsülettel, s mindhárom meg is hagyta annak, ami volt. Úgy tűnt, hogy a patinás intézmény némi védettséget élvez, hogy figyelnek rá, ha nehéz időket is hozott az idegenforgalom átstrukturálódása, mindig megélt valahogy. Pár éve még egy uszodát is összehoztak benne, hogy megkapja a negyedik csillagot.
Az első, a publikum számára is észlelhető figyelmeztető jel volt egy éve körül, amikor az említett étterem gazdát cserélt, s az új bérlő (vagy tulajdonos, nem tudom) sürgősnek és fontosnak érezte, hogy az intézmény nevet változtasson. No nem „Délibáb”, vagy „Betyártanya”, de még csak nem is „Kispipa” lett, hanem – jeléül az idők szelének – a vereckei ősmagyar „Trendo Line”névre keresztelték. Erre nyilván csak úgy tódult a sok idegen – akinek a lefordított név, a Golden Bull sem volt eléggé trendi, vagy mit is beszélek, szóval trendo - hogy ott ebédelhessen. A helybelieknek meg coki, tanulják csak meg az új nevet. Igaz, Sanyi bácsi Hosszúpályiból meg Mari néni Böszörményből eladdig is inkább a Kispipát kereste, ha megéhezett. Ja igen. Ha valakinek nem ízlik a Trendo Line kosztja, vagy drágállja azt, hát mindjárt ott a szembe-sarkon a Subway, egy gyorsbüfé féle, ahol ugyan nem kap kulináris költeményeket, de legalább gyorsan és valamivel olcsóbban elverheti az éhét. A baj itt is a névvel van. Én ugyan kitaláltam, miért ne lehetne ez egy középkori magyar név, például a Szelindek megyei Subva községbe való kisnemesi család neve, akinek egyik sarja nyitotta jobb megélhetés híján ezt az etetőt. Persze tudom én, hogy ha angol ez a név is – szemlátomást vért izzad, hogy az lehessen – akkor vagy aluljárót jelent – ilyen nincs a környéken, a vasúti pályaudvar előtt van csak egy, de az olyan lepusztult, hogy még ilyen messziről sem utalnék rá – vagy pedig földalatti utat, földalatti vasutat, ami Debrecennek sosem volt még. Sajnos, értem én, hogy nem a jelentés fontos, hanem az életérzés, amit a szó közvetít, ami bizonyosan százszor jobb és követendőbb, mint a mi kis magyar valóságunk, a patinás magyar éttermeink, benne tyúkhúsleves csigatésztával, hortobágyi halászlével meg ilyesmi. Na, mielőtt még túl messzire mennék, térjünk vissza az Arany Bikához. Pár hete megütötte a fülemet a hír, hogy a Bikában (itt mi helyiek, csak így hívjuk) kikapcsolták az áramot. A vendégeket más szállásra költöztették. A szálloda ugyanis nem fizetett az EON-nak, a nagyhatalmú szolgáltatónak. Vagy nem úgy, nem annyit, lényeg hogy betelt a pohár, nincs több áram. Az üzemeltető közölte, hogy nem tudja tovább üzemeltetni a Bikát. A vagyonkezelő hatóság – az elnevezésekben nem vagyok elég járatos – befektetőt keresett. Egyetlen komoly érdeklődő, Szergej Szergejevics olajmágnás jelentkezett (nem így hívják, ez csak afféle munkanév, amíg az illető felfedi a kilétét) . Sokan húzogatták a szájukat, hogy miért kell a Bikát külföldi kézbe adni. Aztán kitalálták, hogy nem jó a befektető által adni kívánt bankgarancia, mert hát a bankokban mostanában nem oly nagy a bizalom, hanem helyezzen az illető letétbe egy jó kövér előleget – úgy nyolcszázmillió forintot – egy megbízható ügyvédnél, akkor majd lehet tárgyalni. Igen, mert Szergej Szergejevics azt vette a fejébe, hogy továbbra is szállodaként üzemelteti a Bikát. Erre sokan felkaptuk a fejünket: miért, mi a csudát lehetne még abban az épületben csinálni? Vagy netán kitelt a ház becsülete, le kell rombolni, tervek vannak a helyére? Egy új pláza? Erre most nincs pénz, a Városnak legalábbis biztosan nincs. Pedig, ha Szergej Szergejevics nem kap lehetőséget, az alternatíva a felszámolás, ezt aztán értse mindenki úgy, ahogy akarja.
Bosszant a cirkusz, sajnálom a Bikát. Örülök az elmúlt évek fejlesztéseinek, van már annyi gyönyörű hotelje a városnak, hogy csak na. Mégis hiányozni fog, ha ott, a Kossuth téren, ahol százegynehány éve áll Hajós Alfréd szállodája, nem szálloda lesz és nem étterem. Azt sem szeretném, ha másképp hívnák. Miért? Milyen jogon? Mert úgy érzem, a Bika a miénk, az enyém is egy kicsit. Mert szeretnék még néhányszor ott ebédelni. Húslevest csigatésztával, vagy hosszú metélttel.