Fullextra.hu - Strand

Közben a homokos strand-röplabda pályán a forróság ellenére, mindig játszik valaki. Kis színpad van felállítva, hastánc bemutató zajlik, idehallom a zenét. Kezemben Márai kötet...

Strand – képek

Végre igazi nyár van, hőségriadóval, csak vízközelben elviselhető nappalokkal, és forró, fülledt éjszakákkal…
Szeretek strandolni. Szeretem a vizet. A Nap éltető elemem, szívom magamba melegét, fényét, próbálom elraktározni a hideg napokra.

* * *

A Balaton közelében élek, ezért igyekszem – lehetőségeimhez képest – kihasználni.
Hétvégén – egy kemény munkahéttel a hátunk mögött – mentünk ki a strandra.
Férjem az árnyékban, én a napon. Megmártóztunk a Balaton 28 fokos vízében, de szükség volt a jéghideg zuhanyra is, hogy sikerüljön felfrissülnünk. A strand területe zsúfolva volt. Időnként távolt kellett ugranunk, hogy átjussunk a cuccainkat körülvevő pléd, gumimatrac, napozóágy barikádokon. Végre a kempingszékemben nézelődhettem. Szeretem nézni az embereket, figyelni az arcukat, a szavaikat. Addig bámészkodtam, míg arra a megállapításra jutottam: mindig így kellene élnünk. Nem láttam feszült, ideges tekinteteteket. Ehelyett ellazult, nyugodt emberek jöttek mentek, pihentek körülöttem. Két idősebb házaspár mellettem: vígkedélyű, koros férfiak – gondolom pár doboz sör is segített nekik abban, hogy gyerek módjára bolondozzanak. Labdával dekáztak, cseleztek, majd leültek, és kockajáték következett. Felnőtt gyermekeik is beszálltak a játékba. A feleségek csendes, mosolygós nyugalommal figyelték a jelenetet.

* * *

– Emlékszem, egyszer bevittem csónakkal az asszonyt a nádasba!
– Na ne! Ti a nádasban bujkáltatok?
– Igen… Alig találtunk ki belőle!
Emlékeket idéznek fel, gondtalanok.

* * *

Kislány tipeg el mellettem, göndör aranyhaján játékosan játszik a fény. Testvérpár követi, egy kicsi, egy nagy. Egymás kezét fogva kerülgetik a napozókat.
– Rá ne lépj, az nem a miénk! Kerüld ki! – oktatja a nagy a kicsit, mikor az végiglépeget egy pléden.
– Siessünk, mert fagyizni akarok!
– Nem „akarok”: szeretnék! – javítja ki most a kicsi a nagyobbat.
Mosolygok.

Arrébb egy társaság nevetgélve kártyázik. Mellettem, egy nő olvas egész délután, míg ott vagyunk. Az emberek jönnek - mennek, palacsintával, lángossal a kezükben.

* **

Talán a válság jele, hogy szinte minden család mellett ott van a hűtőtáska. Emlékszem, egy időben elmaradtak a strandokról az otthonról hozott ételek. Most újra, és szinte mindenkinél megtalálhatók. A másik meglepő felfedezésem: német szót szinte nem hallok, amit furcsállok. Pár éve még ők voltak többségben. A strandolók legnagyobb része most magyar.

* * *

– Kisfiam kérsz szendvicset? Majd később kapsz fagyit is! – szól egy anyuka, majd a férjéhez fordul:
– Hoztam abból a zsírból, tudod, amiben a hús sült! Jó hagymás! Nem eszel?
– Köszi, most nem kérek… A múltkori, az a fokhagymás jobb volt.

* * *

– Csak egy kicsit aludj… Nem szabad egész nap a vízben lenni. – simogatja egy négy éves körüli kisfiú hátát anyukája. – Tudod, tegnap is milyen jót aludtál itt, alig tudtalak felébreszteni!
A fiúcska ficereg, nem akaródzik neki az alvás. Már legurult a plédről és a fűben fekszik.

* * *

Közben a homokos strand-röplabda pályán a forróság ellenére, mindig játszik valaki.
Kis színpad van felállítva, hastánc bemutató zajlik, idehallom a zenét. Kezemben Márai kötet, bele-bele olvasok. Béke és nyugalom van körülöttem és bennem. A tó csendes, fehér vitorlák a távolban, a szél gyengén simogat. Színes labdák reppennek a felhőtlen ég felé. Sült hal vattacukor illatával keveredik, a büfénél vidám hangzavar.

Nincs rohanás, nincs stressz, nem nézem az órám, nem számít az idő… Hiába van zsúfolásig a strand, az emberek udvariasak, mosolyognak, beszédbe elegyednek egymással, nevetnek… Jó látni a kedélyes, nyugodt arcokat.

* * *

… És ekkor elkezdem sajnálni magunkat, sajnálni embertársaimat… Miért nem lehetünk minden nap ilyenek? Miért kényszerítenek a dolgos hétköznapok bennünket rohanásra, békétlenségre, túlhajszoltságra?
Miért nem lehet minden nap „Strand-nap” ?
Tudom, a kérdés költői. Sajnos ez nem az a világ...
De amíg tart a nyár, a szabadságok ideje, amíg tehetjük: töltekezzünk fel élményekkel, fénnyel, meleggel, hisz hosszú lesz a tél, kellenek a melengető emlékek.

2010. július 18.