Hajnali Kúrír Őszi első szám
Dátum: Szeptember 06, hétfő, 22:41:37
Téma: HAPCI


Tisztelt Olvasóim, ne higgyék azt,hogy ha nyár akkor uborkaszezon. Nem. Történik azért kishazánkban egy s más és ráadásul elég fura dolgok. Demokrácia van emberek...


Hajnali Kúrír…65. szám.
Ősz első száma

” Aki hajnalban ír...az később sem angol”
( Világ proletárarisztokratái közösüljetek) „C”

Tisztelt Olvasóim, ne higgyék azt,hogy ha nyár akkor uborkaszezon. Nem. Történik azért kishazánkban egy s más és ráadásul elég fura dolgok. Demokrácia van emberek!

Első cikkünk egy vidéki nagyvárosunkból közlünk.( A lap és a helységek nevének kihagyása nélkül közlünk szemelvényeket, nehogy reklámot szimatoljon valaki is benne.)
„ Helyi lap cikke nyomán…( szerk.: még mindig hiányosak a szabályozók !! )
Elszenderült a két helység között közlekedő buszon, majd erős nemi vággyal ébredt egy férfi. Szeméremsértés miatt indult ellene büntetőeljárás. „

Az űrlap alja

Szeméremsértés vétsége miatt folytatnak büntetőeljárást a egy 47 éves férfi ellen, aki a két helység között közlekedő buszon végzett önkielégítést a közelmúltban.
Az utasok szerint ez már hosszabb ideje ment a buszon ez a családon belüli erőszak ízű eset a járaton,de csak most jelentették.
Ennek volt tanúja egy nő, aki jelezte is az esetet a rendőrségen.
Tanúvallomásában kifejtette,hogy az háborította fel legjobban,- mindenütt csak azt olvasni és hallani,- így a családon belüli erőszak meg úgy. Akkor itt van ez a személy aki nyílvánosan csak veri, csak veri…mi lesz ezekből a gyerekekből ha felnőnek,ha egyátalán megérik…ilyen apa mellett?
szerk.( Kérdezhetné az olvasó joggal, hol maradt a kötelező segítségnyújtás,hölgy milyen mértékben felelős a gyerekverésben, megakadályozható lett volna, vagy más ráhatással netán megelőzhető lett volna a gyermekek hátrányos helyzetből való indulása. Szakértők bevonásával folytatódik a nyomozás.)

Esemény rövid leírása:

A férfi kora reggel szállt fel a menetrend szerint járatra, majd elszenderült. Maszt Urbán elmondása szerint erős nemi vággyal ébredt. Mivel szégyelltem volna így leszállni, ezért úgy döntöttem, hogy önkielégítést végzek a buszon. Kérem, Én először azt hittem, hogy az a két tiszteletre méltó hölgy csak az ölemben álcának tartott újságot olvassa. Hallottam is közben,hogy az egyik megjegyzést tett az anyámra és azt nehezményezte, hogy megtaníthatott volna az illemre, mármint az anyám a „ b… k…a, hogy társaságban nem illik olvasni vagy rázni-mozgatni az újságot. Mint kiderült nem tudták olvasni a bulvár hírekeket.Ki kivel mikor miért ha igen akkor miért nem. Másik nagy baj volt,hogy nem tudták pontosan kilesni az újság mögötti események állását, és nem mertek szólni,hogy lapozzak. Itt van az a kivert kutya elésva.
Egyébként sincs kiírva és tábla sem tíltja az önkielégítést. Mert a buszjegy árában benne a balesetbiztosítás is. Majd ha lesz ilyen tábla: Tilos a kézimunkázás !

Végül is exibícionista vagyok, és a buszon nincs kiírva, hogy tilos maszturbálni.
Nem értem a felháborodást védekezett Maszt Urbán.

Összehasonlításképp a Linzi testvérlapunk a Linz Kúrír cikkéből idézünk,hogy melyik bír nagyobb szabálysértési mércvel.
A mai lapban olvasható, hogy Linzben egy 18 éves párt az utcán hajnali fél 5-kor szeretkezés közben kaptak el a rendörök. Az egyik lakó azért hivta ki a rendörséget, mert hangos zajra lett figyelmes és azt hitte, bünözök garázdálkodnak. A lány nekiment a rendőrnek felháborodásában. Akkor a buszon békésen maszturbáló szinte semmit nem követett el, ha összehasonlitjuk a két esetet.
Hacsak a családon belüli erőszak nem magasabb bűntetési kategória.

A Hajnali Kúrír és tesvérlapjai a nyáron meghírdették a mese vetélkedőt, amelynek a témája szabadon választott volt, azzal a megkötéssel, lehet klasszikus, de mai életbe legyen ágyazva.
Jövő formáló mondanivalóját érezze az olvasó.
A továbbiakban közzétesszük a nyertest,amelyre az únió is rábólintott és kétharmad részben szponzorálta a díjat, amely nem más…mint a győztes egyhavi fűtésszámlája…

És akkor győztes mű!

Magyar népmesék sorozatból fordította magyarra…
Cerka Terka egyszersem kitűntetett írónő.




Mai mese a legkisebb fiúról és a Nagyszívás erdőről ahova bevezették.


Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon innét, az Únión-innen és túl, élt sok szegény kisember. Ennek a sok szegény kisembernek volt sok szép dalia fia, egyik szebb, s vitézebb a másnál, de munkájuk az nem volt. Hiába voltak vitézek, ott a falujukban nemigen mutogathatták vitézségüket,mert már az összes lány ismerte őket. Megegyeztek, hogy elmennek szerencsét próbálni szerte az únióba és azon túl,mert a segélyből nem élnek meg,az egymillió állás csak nem akart létrejönni.
Tehát, mint a mesében felkötötték magukra a farmer mentéjüket, és elindultak torony irányában. Addig mentek, mendegéltek, míg egy rengeteg nagy erdőbe nem értek, ami magánterület is volt.
Ez nem volt amolyan tudatos dolog,mert figyelmetlenségük vezette oda őket. Nem olvasták el ugyanis a táblát előtte,hogy „Szíváshatár” a bonyodalmak azután innen indultak.
Éppen este lett, tüzet raktak egy nagy fa alá, és köré heveredtek.
Még el sem szenderültek, odajön egy amolyan aktivista öregasszony, aki jó estét mond nekik, s kéri a tűzgyújtási engedélyüket, vagy engedjék meg, hogy ő is lefekhessék a tűz mellé. Ijedtükben elfelejtették kérni az azonosító jelét.
- Hát mi hogyne engednénk meg, Te aktivista öregasszony,ha ugyan az vagy és nem egy fiatalkorú csellengő - mondja az idősebb -, itt elalhatsz az erdőn velünk,mert kárt nem teszünk benned.
- Akkor meg minek aludjak veletek? – motyogta magában az azonosítatlan aktivista öregasszony.
Már javában szunnyadtak mikor hangos szirénázással jöttek a körzeti tűzoltók. Egy bajszos kopasz emberkével az élen aki szonet nélkül megbüntette őket, és még a körzeti meghízott is beskrajbolt egy fekete pontot az alkalmi munkavállalói kiskönyvükbe.
A nagy felfordulásban észre sem vették,hogy az aktivista öreglány lelépett. Csak akkor mikor már a jegyzőkönyvet vették fel Nagyszíváson,mert ez volt a helység neve, akkor derült ki,hogy ez amolyan átverés ízű dolog. De aki nem tud olvasni az ne menjen Nagyszívás felé.
Mikor a zsebek ürítésére szólították fel őket, a legidősebb fiú zsebéből egy erszény került elő.
A tűzoltó parancsnok egyből lecsapott rá,mivel tőle nyúlták le nemrég. Csakhogy mikor kinyitotta akkor derült ki,hogy nem az ő erszénye, ugyanis nem volt benne a kövekkel ékesített kis szonetttkoszorúja. Így a jogos tulajdonos a legidősebb fiú maradt.
Először megijedt, majd elámult a legidősebb fiú,mert úgy rémlett neki,hogy az öregasszony azt súgta a fülébe mielőtt elaludtak,hogy ha ezt simogatja soha nem fogy ki a pénzből.
Nagyszívás parancsnoka pödörintett egyet bajszán és mivel jókedvében volt,javasolta a körzeti meghízottnak…tekintsenek el a büntetéstől ha már ilyen hülyék és hittek az aktivistának. Szerencséjük,hogy nem a másikkal találkoztak aki az örök életet hirdeti.
Megígértették velük,hogy többet nem mennek arra, még ha a parlament meg is szavazza a szabadköltözés jogát,- sengenükön maradnak.
Estére egy nagy folyóvízhez értek, s nem is mentek tovább, a folyóvíz partján leheveredtek. Ismét megjelent az öregasszony és kérte őket, hogy ma éjjel is ott aludhasson mellettük.
Egy feltétellel engedték meg, ha nem jelenik meg a vízirendőrség vagy egyéb hatóság,mert akkor visszaesőnek számítanak. Esküdözött,hogy az merő félreértés volt és hatósági túlkapás. Ez az éjszaka eseménytelenül telt el,hacsak az nem volt zavaró,hogy kegyetlenül horkolt az öregasszony és a kendő alól kilátszott a bajsza,de lehetett az árnyék is. Már mindenkiben ellenséget láttak,pedig a java a próbáknak még hátra volt.
Reggel hálából az öregasszony a középső fiúnak egy olyan sapkát adott, hogy ha a fejére teszi, emberi szem meg nem látja őt. A középső fiú ezen nagyon elgondolkodott,ha ez igaz akkor többet ér a simogatós tárcánál is amit a legidősebb kapott. Ki is próbálták azonnal. Felvette a fiú a középső és jól megcsöcsörészte az aktivista öreglányt, aki visszakézből úgy betakarta,mint Moszkvát a hó. El is ámult a középső azzal sok eszével,hogy ha láthatatlan akkor honnan tudta,hogy ő volt az,- rafinált öreglánynak megvolt a válasza…én mindent látok,még azt is,hogy nem adtad még le a kopogtató céduládat,- peched van wazze.
Megnyugodtak és megköszönték az aktivista öregasszonynak azzal folytatták útjukat.
Harmadnap estére egy nagy városba értek. Azt mondja az idősebb fiú:
- Próbáljuk meg, hogy csakugyan ad-e pénzt ez a simogatós, s ha igen, vegyünk egy házat, ma éjjel a magunk házában aludjunk.
Előveszi a tárcát, kinyitja, belenyúl, s hát csak úgy ömlik ki belőle a sok – sok pengő és tallér,külhoni valuta ami franko, no meg euró.
Az ingatlanosnál megvettek egy szép házat, a legszebbet az egész városban, de nem ám hitelre,mert a külhoni frank ó nagyon elszökött,hanem kp.-re.
A jó üzletre ettek-ittak, vígan voltak, aztán lefeküdtek.
Alig feküdtek le kopogtatattak az ajtón, nem volt más,mint az aktivista öregasszony, s szállást kér tőlük éjszakára.
Szívesen látták, hiszen ennek az öregasszonynak köszönhették a szép házat. Vetettek neki jó puha ágyat, s nyugodalmas jó éjszakát kívántak. Csakhogy alig pirkadt az aktivista öregasszony eltűnt,ezt abból vették észre,hogy abba maradt a horkolása.
Nem tudták mire vélni a dolgot, hogy napvilágnál nem mutatkozik, ezért rosszat sejtettek, amire megvolt minden okuk,mert mikor megjelent ,akkor mindig történt velük valami.
Ami be is következett.
Reggel, mikor fölébredtek, épp azon tanakodtak:
- Na, fiúk, most mit csináljunk, itt maradjunk vagy továbbmenjünk? Van szép házunk, pénzünk bőven, élhetünk urasan, míg a világ-világ lesz.
Mondja a legkisebb fiú:
- Már csak menjünk tovább, még eddig sehol meg nem mutattuk a vitézségünket. Mielőtt elment az éjjel a párnám alá dugott egy varázsvesszőt és azt mondta,hogy csak suhintsak vele , ha bajba kerülök. Érzem,hogy most jön el a mi időnk, mert azt is megsúgta nekem az aktivista öreglány.
Továbbmentek, mendegéltek, és másnap még nagyobb városba értek.
Abban a városban lakott a király a kicsi is meg a nagy is,mert volt belőlük elég. Akinek olyan szép leánya volt,mint a mesében, hogy a napra lehetett nézni kormozott üveggel, de reá nem. Ez a leány kihirdette az egész országban és az összes választókerületben, hogy csak azzal lép koalicióra, aki őt a kockajátékon legyőzi, vagy több kopogtató cédulája lesz,mint az apjának. Netán egy egész talicskával.
Hanem azt is kihirdette, hogy úgy próbáljon valaki szerencsét, hogy ha nem győzi le őt, akkor annak elveszik az összes kopogtató céduláját és mehet közmunkára. Minden élvezeti cikket jegyre kap tíz évig. Voltak ott, kisztitkárok,cserkészvezetők,pártfunkcionárusok és mindenféle jobb és ballábas legények akik szerencsét próbáltak, de valamennyinek lógó a fejjel és csíkos mellénykében megkülönböztető jelzéssel kellett távozniuk.
A leány mindenkit legyőzött a kockajátékban, snóbliban, mert dugni igencsak jól tudott meg szeretett is. Mást se. Volt pontgyűjtő kártyája is.
Hallják ezt a fiúk, s elhatározzák, hogy ők is szerencsét próbálnak hátha csurran valami a pártkasszából nekik is.
Hallottak valamit a korumpálásról,de eddig nekik csak a pálásból jutott ki. Nagyon végkielégítésre se számíthatnak vagy befizetik a kincstárba adó formájában,mert ebben a királyságban nagy szigorúság járta.
Ment először a legidősebb fiú.
Illendően köszönt : - Csákesz-mákesz ,- leendő uram-bátyám, koalicióra akarok lépni a leányoddal,mert a kisfalunkban én tudok legjobban dugni,snóbliban.
- Jól van, fiam - mondta a pont trónon levő király -, sunázz csak ki az ablakon, 99 legény takarítja az utcákat, a téren a sátorban lakik, - te leszel ezek között a századik, aztán ne rángasd a kordont,mert előállítanak oszt jónapot.
- Már egy életem, egy halálom, azért mégis megpróbálom - mondja a fiú, és ment egyenest a pont uralmon levő király leányának szobájába, aki ott ült az asztalánál, és most is játszadozott egymagában.
Leült a fiú is az asztalhoz, elkezdettek játszani. Reggel elkezdették, délebédkor félóra szünet, aztán ismét folytatták, de mindig csak a lány nyert.
Hiszen nyerhetett, abból a kicsi erszényből a pénz mégsem fogyott el.
Egyre csak csodálkozik a lány, hogy miféle tárcája lehet ennek a legénynek, hogy abból a pénz soha ki nem fogy. Mondja neki:
- Na, látom, hogy soha a pénzedet el nem nyerem, add nekem ezt a kicsiny erszényt, s koalicióra lépek veled. Aztán lenyúlunk mindent közösen.
Egyéb sem kellett a lányának, hogy a legény átadja az erszényt. Kikiáltott az ablakon:
- Ide minden testőr és dobja ki ezt a ballábas legényt!
Abban a pillanatban beléptek a nagy kopasz testőrök, szegény ballábas legényt úgy kilökték az ajtón, hogy a nyakát is majdnem törte, de közben ráhúzták a csíkos mellényt.
Még elmenőben nagy búsan odaszólt az öccseihez, hogy mennyire megszívatta a lány. Gondolkozott a két talpon maradt testvér, vajon hogy tudnák visszaszerezni az erszényt.
- Na - mondta a középső fiú -, majd megpróbálom én - s ment egyenest a leányhoz.
- No kisasszony – nyomja a sódert a legény -, azért jöttem, hogy add vissza a bátyám erszényét! Csak így semmi bevezetés, bele a képibe.
- Mit - pattant föl -, majd adok én neked erszényt olyat hogy belegebedsz,hogy az ki… és olyan kacskaringósat káromkodott, hogy azóta is forgatja az értelmező szótárt a középső fiú.
Bekiáltotta a testőröket, hogy dobják ki.
De a legény hirtelen a fejére húzta a sapkáját, s láthatatlanná lett és csak a levegőt markolták,miközben ő jól átnézte a király leányát az erszény után,de azt jól eldugta.
Pedig járt a keze mindenfelé.
Keresték mindenütt, tűvé tették a segélyből felépített palotának minden zegét-zugát, de a ballábas legényt nem találták. Hanem mikor a lánnyal egyedül maradt, levette fejéről a sapkát, s ott állott előtte ismét.
Látta , hogy ennek a legénynek valami csudasapkája van. Először jól leteremtette a tapizásért, és újból elővette ékesnek nem mondható anyanyelvét,de mivel nem ért célt más oldalról közelített.
Elkezdett neki hízelegni, még az arcát is cirókálta-marókálta,ígért neki jó hivatalt a vármegyeházán, hogy adja oda neki csak egy percre azt a csudálatos sapkát, hadd nézze meg. Mert ha neki ilyen lehetne, megdöglenének a barátnők az irigységtől.
Addig hízelkedett, hogy a legény odaadta neki a sapkát. Ennek is annyi esze volt, mint egy marék lepkének,hogy akármelyik show műsorban felléphetett volna, ráadásul elég foga is hiányzott hozzá.
Egyéb sem kellett a lánynak.
Egyszeriben behívatta a testőröket, s kidobatta a legényt. Ez a lökött sem járt több sikerrel,mint a bátyja.
Visszament nagy búsan ez is a testvéreihez, s elmondta, hogy-mint járt a leánnyal.
- Majd visszahozom én - mondta a legkisebb - az erszényt is, a sapkát is,meg a lányt is beszervezem a pártba.
- Persze,ha nekünk bátyáidnak nem sikerült majd te kis satnya elintézed ezt a szajhát.
Oda se neki, emlékezzetek…mikor otthon szavazósdit játszottunk…kinek volt az ötlete,hogy a fülkében forradalmat csináljon… no meg ki tudott a faluban a legtöbb közmondást,na erre varrjatok gombot, erre aztán tényleg nem volt mit felelni. Igaz volt.
Ment a kárpótlási jegyen vett csicsás palota elé amit a segélyből tartanak fenn, ott hármat suhintott aranyvesszejével, és abban a pillanatban kétharmad szavazó állt mögötte, és mind azt skandálta monnyon le…az,hogy ki nem érdekes csak monnyon le mindenki aki nem szereti délben a gyümölcsöt, és nem nézi a narancsvidék sorozatot, pedig szörnyű egészséges, utoljára erről Hófehérke Rebeka írt , Pirosalma tele c vitaminnal,- című blogot, ha nem hiszed harapj bele, vagy monnyá le.
Őreá pedig olyan ragyogó aranyos, gyémántos zsinóros dolmány kerekedett, hogy akár politikusnak is beillett volna méghozzá nem ám amolyan egyéni képviselősnek, nem-nem olyan aki mögött van ám tömeg, oszt van mindegyikkel egy másik és azoknál meg egy-egy utcakő, no meg kimustrált tank. Ne kérdezd miért, csak.
Bemegy a király leányhoz. Ott volt éppen a trónon levő király , és minden nemzetsége, az egyszerű vidéki embertől az igazmondó emberig mind, és mondja a fiú bátor hangos szóval:
- Felséges királykisasszony, azért jöttem, hogy add vissza bátyáimnak az erszényt és a sapkát, mert különben még az úniónak is fityiszt mutatok. Apád pedig monnyon le.
Haj, megharagudott az épp trónon levő király szörnyen, hogy az ő leányához csak beállít egy jöttment „Isten tudja, ki”.
Kiált a testőröknek:
- Dobjátok ki ezt a szemtelent!
De bezzeg nagy ijedtségre változott a nagy haragja, mert odakint kétharmad szavazó döngetni kezdette a palota falát amúgy magyarosan, oszt ordították, monnyon le.
Azt mondta a király,mert érezte,hogy remeg a trón:
- Ne haragudj, fiam, csitítsd le a szavazóidat, inkább neked adom a leányomat és vele fele országomat.
- Nem király uram, nekem az egész kell! Én az összes nép atyja leszek.
- Nem mert ellenkezni a király és rögvest lemondott , aztán visszavonult a magánbirtokára.
A Délceg legkisebb fiú erre a szóra kihajlott az ablakon, suhintott hármat a vesszejével, s úgy eltűntek a szavazók, mintha a föld nyelte volna el őket. Csak átmenetileg,mert szunnyadni mentek kopogtató cédulástól.
Az ő testéről is eltűnt az aranyos, gyémántos ruha, és az a kopott, viseltes ruha maradt rajta, amelyikben hazulról elindult szerencsét próbálni a szegényes kis kavicsmezőről.
Hanem az aranyvessző ott volt a kezében.
Mindjárt odament hozzá a királykisasszony, cirókálta-marókálta és mondta neki:
- Jaj de szép aranyvessződ van, mutasd csak egy pillantásra, hadd fogdossam meg.
- Nem lehet - mondta a fiú csak úgy fogdosni, a parlament dönt, a vessző bizottság.
- Hiszen most már úgyis egymásé leszünk - hízelkedett tovább a királylány -, csak éppen megfogom, és mindjárt visszaadom. Hacsak megfogod akkor nem lehet baj.
Addig beszélt, addig hízelkedett, hogy a fiú odaadta neki az aranyvesszőt.
No bizony, ahogy odaadta, repült is ki az ajtón. Éppen olyan csúfosan kidobták, mint a bátyjait.
Szégyellte a szegény fiú a dolgot, de annyira szégyellte, hogy vissza sem mert menni a bátyjaihoz. Ment, amerre a szeme látott, s aznap még a Nagyszívatás rengeteg erdőbe ért.
Ott lefeküdt egy fa alá, s el is aludt mindjárt. Álmában látta az aktíva vénasszonyt a szeme helyén két izzó naranccsal és hozzá beszél nagyon gesztikulálva, akitől az aranyvesszőt kapta,
- megjelent előtte, és emigyen szólt néki:
- Ügyetlenek voltatok mind a hárman, fiam, de jó szívvel voltatok irántam, még egyszer segítek rajtatok. Van itt az erdőben egy hajításnyira tőled egy csudaforrás. A csudaforrás mellett egy almafa. A csudaforrásból töltsd meg a kulacsodat, a fáról szakíts le két almát, de te se a vízből ne igyál, se az almából ne egyél! Hazai terméktanács elnöke Arzénos Lopin is tiltja.
Aztán öltözz fel az őstermelői ruhádba és vidd magaddal vállalkozói igazolványod a kulacson legyen zárjegy címke és nem árt ha ott van az adóazonosítód is, menj be a király palotájába, ott majd a két almát megveszik a király asztalára, mert olyan szép almát még emberi szem nem látott.
De attól a két szép almától a király egész háza népe megbolondul, azt hiszi majd,hogy ő nyerte a választást.
Elhívják a világnak valamennyi doktorát mind,külhoni pénzeket vesznek fel, de egy sem tudja meggyógyítani a királyt s népét.
Akkor te öltözz fel doktornak,a nép doktorának, jelentsd magadat az udvarmesternél, hogy te majd meggyógyítod őket, hálapénzt fogadj el,mert másképp gyanús leszel.
Egy csepp a csudaforrás vizéből elég, a zárjegy eredeti legyen ,rajta a Nagyszívás embléma.

Reggel, amikor felébredt a fiú, gondolkodik, gondolkozik, hogy ő milyen csodálatos álmot látott. Megvilágosodott elméje,hogy tán a teremtő akarja így.
Hátha beteljesedik az álma, erre vár már ides-tova húsz éve.
Ment, hogy megkeresse a csudaforrást, s csakugyan meg is találta.
Éppen egy hajításnyira volt attól a fától, amely alatt aludt az éjen, s a csudaforrás mellett ott volt az almafa, s az almafán éppen két piros alma, de olyan szép, amilyen szépet ő sohasem látott. Telemerítette a kulacsát vízzel, leszakította a két almát, és a kő alól kivette a zárjegyet amit a fülébe súgva elárult neki az aktivista álmában, s meg sem állott a király palotájáig.
Átverekedte magát a sátrazókon akik már teljesen berendezkedtek lakni az utcán.
Ott az almát megvették, megették, s meg is bolondultak tőle mind. Nem tudták,hogy ez a Nagyszívatás erdőből való ahol csak a mesében nő almafa, ami tele áfa ígérettel, füst és egyéb adók csökkentésével.
A világnak ami híres orvosa volt, mind egybehívták, de hiába hívták, egy sem tudta meggyógyítani őket.
Akkor aztán jött a kicsi nemes legény zsinóros mentében, s jelentette, hogy ő olyan doktor, hogy meggyógyítja a királyt, de vele a népét is egy nap alatt, másnap mintha új országban ébrednének,minden faluban lesz posta, a vasút megáll a keresztdűlőben is, no meg a földmívesnek még annyi adója se lesz,mint ezelőtt, pedig eddig se erőltették meg magukat vele.
Bevitték nagy örömmel, s adott egy cseppet a csudaforrás vizéből a királynak.
Hát ahogy lenyelte, abban a szempillantásban megjött az esze. És tudta le kell mondania.
Adott a királynénak is, annak is mindjárt megjött az esze.
Hanem a leánynak nem adott, s az, szegény bolond feje, annyi bolondságot beszélt összevissza, hogy még az apja s anyja sem tudták megállani a kacagást.
Könyörgött az épp trónon levő király és a királyné, gyógyítsa meg a leányt is, s olyat nem kívánhat, hogy ne teljesítsék.
- Jól van - mondja a doktor -, adják nekem a lányukat, adják vissza az erszényt, a sapkát, az aranyvesszőt, egyszeriben meggyógyítom és koalicióra lépek vele, de úgy hogy azt csinálja amit mondok. Az igazság nem odaát van,hanem nálam és ezzel maga felé bökött újjával.
Nem volt más mód, meg kellett, hogy ígérjék.
Visszaadták az erszényt, a sapkát, az aranyvesszőt, s akkor a lány is kapott egy cseppet a csudaforrás vizéből.
Egyszeriben megjött az esze a lánynak, s még aznap csaptak nagy koaliciós gyűlést, hogy hetedhét országra híre ment. Mondta is a lány, habár az én vallásom keresztény és demokrata azért csak jól kijövünk mi egymással.
A trónon levő király kénytelen volt átadni az egész királyságát a kicsi nemes legénynek, aki a két idősebbet megtette házelnöknek.
Nem feledkezett meg a szülő apjáról sem, de azt nem árulta el,hogy a kis szegényes kavicsos alig termő földecskéjével mi lett, mennyi megrendelést kapott a termésére.
A legkisebb nemes legény átmenetileg megszűntette a királyságot és köztársasággá nyilvánította az országát, de fontolóra vette, hogy egyszer király legyen a titulusa,mert a korona megvan hozzá a kincstárban meg a varázsjogar.
Most aztán vitézkedhettek, ahogy akarnak van módjuk benne. Jó barátját s fegyverhordozóját előléptette köztársasági elnökké, minden ismerősét pozícióba hozta.
Egy vesszőcsapásra megszűntek az utcai rendbontások a királyi televíziót sem akarták megtámadni, az utca kövek mind a helyükön maradtak. Ennyit jelent a csodavessző.
Kár hogy csak most került elő, de jobb későn, mint soha. Lekerültek az óriásplakátok is,hogy rosszabbul élünk,mint azelőtt, de mielőtt ez bekövetkezett volna elkezdtek rosszabbul élni,mint azelőtt, meg azelőtt, és még rosszabbul ezután csak még titok. Nem kell a Fülkeforradalmárt idegesíteni, ő csak álmodozzon, mert nagy tanítója megmondta „ Döglött lóval nem lehet vágtázni” !
Még aznap kihirdette a legkisebből lett LegNagyobb, hogy hosszú ősz előtt áll a nép, de ő gondoskodik arról,hogy mindenkinek melege legyen. El is kezdett befűteni.
Ezután minden legitim lesz a legnagyobb intimitással kezelik ügyeinket. A parlament gördülékeny fog dolgozni semmi huza-vona, hogy tiltakozunk vagy nem…meg lesz szavazva és haladunk a jólét felé és nem ellenkezik az ellenzék,mert nincs is. Kiírjuk a határainkra, gyertek hozzánk itt csodás a közbiztonság,turistát csak átvernek nem ölnek. Csak családot irtanak ki. Azt pedig a demokráciában szabad,mert ugye mindenki azt tehet amit akar.
A mesének itt nincs vége.
Még ma is élnek, ha….és nem a szokványos mese befejezés...nem- nem Hölgyei és Uraim, hanem minden úgy lesz ahogy akarjuk és jön a kánaán…csak előbb az IMF nevű hercegség jön vendégségbe, de nem szívesen látott vendégek ők,mert semmi humorérzékük, állandóan csak lóvén jár az eszük.

Itt a vége fuss el véle a bankba, ha későn érsz, már nem annyit ér a frank,mint tegnap még.

Írta az élet,lejegyezte : Cerka Terka.


Lapzárta…jelentik a nyomdából.

Lapigazgató főszerkesztő :
Hajnal Mátyás kezét tördelőszerkesztő és laptulajdonos .

Előfizetéssel kapcsolatos ügyintézés
Zoria Könyvelői és Pénzügyi szaktanácsadó Iroda
posta cím: 630822. Sunshineyork Pf.45.

Terjesztéssel kapcsolatos reklamáció
Emese Problémakezelő Iroda
posta cím: 621127. Sunshineyork Pf.46

Kiadó és szerkesztőség
HajnalPress posta cím: 470909. Sunshineyork Pf.61.

2010.09.06.





Az írás tulajdonosa: Fullextra.hu
http://www.fullextra.hu

Az írás webcíme:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=3007
pharmacy online