Fullextra.hu - Szeptember 8.

...s vajon mi az üzenete a mai korhoz a Kisboldogasszonynak?...

Szeptember 8. a Szűzanya születés napját üljük. Születésnapokon hálával emlékezünk az élet ajándékára, mindarra, amit Istentől kapott az, akit ünneplünk. Mária a hivatástudattal megélt élet példája, s vajon mi az üzenete a mai korhoz a Kisboldogasszonynak?

Rohanunk. Nincs megállás, nincs szusszanásnyi idő, akárcsak porszemnyiek vagyunk a világegyetemben, így bajunk is porszemnyi a nagy egész asztalán. Egyre kevésbé hallatszik hangunk, jajunkra sem figyel a halandó világ, csak a markát tartja lyukas markunk alá, hogy a nincsből is kaszáljon, s arasson úgy hogy a vetésből bizony csak a banki kölcsön volt az övé, nekünk pedig mindenünk a felépülő ház, vagy vállalkozás alapjaiba, falaiba került. Alig készült el a tető életünk fölé, máris felfalja a kamat nemcsak az ételünket, de már a terítéken is vígan csámcsog. Nehezen vagyunk 2010-ben mi itt Palócországban, Uram. Már maradék egészségünk is üzlet, és zsíros kapszula, illegő morzsa betegségünk is csupán a rendületlen forgatag jobbik oldalán. A napokban egy kórházi zárójelentést kaptam a kezembe: „A beteg további kórházi ellátásra nem szorul.” - állt az összegzésben. Talán egy óra alatt jutottunk a másik kórházba, ahol azonnali infúzióra szorult a beteg, s megállapították: Nem bírta volna sokáig a fiatal szervezet sem a hanyagságot.
Kicsit úgy éreztem magam, mint a Jézust szíve alatt hordozó Mária, amikor az üldöztetés elől szinte sehol nem volt maradásuk, vagy mint Teréz anya, aki naplójában írja: „Keresztül kell gázolnom önmagamon, keresztül kell lépnem önmagamon, meg kell ragadnom önmagamat, hogy önmagamat lerázva, megsemmisítve ráismerjek önmagamra, ráeszméljek énemre”. Bizony, legtöbbször magunkra maradunk, s talán a szűk családi körben bajunkkal, és ilyenkor honnét is meríthetnénk erőt, mint Kisboldogasszonyunk kitartásából, a szent család példájából, ezt üzeni a mának

Szeptember 8. (Mária születésnapja)

Nem fáj a segítség,
csak tárd ki lelked kapuját,
megérint a melegség,
és megossza veled batyuját.

Fogatlan óriások marják anyagi világunk,
sarcolják mi még ujjaink közt maradt. Nem féljük már
Istent, s dicsőségét tiporni kelendő árú, csak
a pénz... Csak a reflektorok fényéért imádkozunk,
míg lelki békénk sakálok martaléka, észre sem
vesszük az apró kis gyertyalángnyi reményt, amely a
tiszta szívű jászolhoz elvezet, és egy imára
rakja össze a gyengülő két kezet... A példázat
előttünk hever, csupán hívni kell halkuló szavát...

Nem kell tömött buksza,
egy kis emberséghez nem kell,
hogy a világ dalolja,
csak az Úr szava s az ember kell.