Költői szabadság
Dátum: Október 21, csütörtök, 23:22:06
Téma: A mi költősulink


Használjuk ki nyelvünk hatalmas eszköztárát, hogy az író-ember a magyar nyelv úttörője legyen, ne gáncsolója!


Költői szabadság

Azt írja a Pallas Nagylexikon:

„(poetica licentia), a közönséges nyelvhasználat szabályaitól eltérő kifejezések, szóalakok, mondatszerkezetek használata a költői nyelvben, a mérték és a rím kedvéért. A költői szabadság csak annyiban tűrhető, ha kis mértékben élnek vele, ha a használt formák mégis megvannak a nyelvben (pl. dialektusokban), s ha a költői nyelv természetéből látszik eredni; ahol a mérték kényszere erősen érzik, nem lehet szabadságról szó.”

Lelkes Miklós: Költői szabadság c. írásában írja

„A költészetből nekem leginkább a költői szabadság tetszik. Aki költő, az versében fütyülhet matematikára, fizikára, logikára, terminológiára, meg minden másra... írhat, ami neki tetszik!”

Faludy György (Óda a magyar nyelvhez) verse talán még ettől is ékesebb:

„Magyar nyelv! Vándorutamon kísérőm
sértett gőgömben értőm és kísértőm
te hangolás barangoló kalandom
te zengő és borongó hang a lanton
bőröm, bérem, bírám borom, míg bírom
és soraimmal sorson túl a síron,
kurjongó kedv, komisz közöny, konok gyász:
mennyei poggyász.”

***

Sok megközelítést olvastam már, és sehol nem lelem a költői szabadság fogalmának értelmezésében a helytelen írás lehetőségét. Úgy vélem azért nem, mert a költői (írói) eszközök között sem találunk ilyet, tehát a költői szabadság eszköztárában sem szerepelhet a helytelen írás.
Bár a lexikon is elsősorban a mondattani, -szerkezeti, szóalaki szabadságról ír, de a költői (írói) szabadság elsősorban arra vonatkozik, hogy egy szerző miként változtathatja meg a valóságos történéseket, miként alakíthatja a mondanivalót, ami sokszor eltérhet a valóságtól. Ám, ha az írás jellege (művészettörténet, történelmi esemény, életrajz, korrajz stb, akkor ezek a határok nem engedik a valóságtól való elhajlást sem).

Mondattanilag... Hmmm. „a költői nyelvben, a mérték és a rím kedvéért”
Elgondolkodtató. Szerintem helytelen megfogalmazás, mert megette a fene, ha a ritmus vagy rím miatt magyartalan szórendet, kicsavart mondatokat, sorokat olvasunk (írunk). Éppen az adja a kötött formák szabadságát, hogy a szerző a saját (szó)kincsesbányája összes szavát megforgathatja. Bizony, éppen a rím vagy ritmus végett, és bizony ennek nem szabad érződnie az írás olvasásakor, s nem teheti érthetetlenné, amit leírtunk.
Ilyenkor azon is elgondolkodhatunk, hogy a szabad verselésnél manapság szabadság-e vagy éppenséggel nagyfokú kötöttség, hogy: „leírtam és kész, az úgy van, ahogy leírtam, nincs tovább...”
Aztán eljutottunk oda, hogyha a rím, vagy belső ritmika generálja a mondattani, szóalaki író (költői) szabadságot, akkor mi indokolhatja nem rímes, ritmustalan verselésben ezeket az eltéréseket, szabadságot? Ezzel még most sem mondom azt, hogy a kötött verselésnél indokolná, de a szabad(-)nál sokkal inkább érthetetlen.

Nem értem. Azt sem sikerült eddig sehol olvasnom (talán, mert nincs ilyen), hogy az írásjelek összevissza használata a költői szabadság eszköztárába tartozna. Valószínűleg azért, mert az írásjel önmagában nem költői eszköz, így a költői szabadság eszköze sem lehet.
„a használt formák mégis megvannak a nyelvben (pl. dialektusokban), s ha a költői nyelv természetéből látszik eredni; ahol a mérték kényszere erősen érzik, nem lehet szabadságról szó.”
Igen, azt hiszem ezt a legfontosabb megjegyezni a költő szabadságról. Írjunk, ha már írásra adtuk a fejünket: Szépem, magyarul és helyesen! Használjuk ki nyelvünk hatalmas eszköztárát, hogy az író-ember a magyar nyelv úttörője legyen, ne gáncsolója!

Ezt a néhány elrettentő példát hoztam azok közül, amelyek itt olvashatók a Fullextrán, a mi portálunkon.

A sikongatós nagy hibákat dőlt betűkkel és aláhúzva, a helyes írásmódot vastagon jelenítem meg:

mindíg - mindig
elől - elöl
újj - új (nem régi)
újj (új) - ujj (kezünkön)
bennt - benn v. bent
kinnt kint v. kinn
fennt fent v. fenn
lennt lent v. lenn
díjjas - a díjas
különdijjas - különdíjas
elötte - előtte
míly - mily
kultura, kultúrált - kultúra, de a kulturált már rövid
belül - belűl
túrista túra, de a turista, a turizmus már rövid (mint hír – hirdetés stb.)
dícsér dicsér
utólér utolér
naív naiv

Aztán a ragozott alakok igekötőként használata és egybeírása is gyakori:

hozzádszólásom - hozzád szólásom v. hozzászólásom
mellémrendelve - mellém rendelve v. mellérendelve
rámvillant rám villant v rávillant
veledérző - veled érző, sőt vele érző is külön

Nem a teljesség igénye vezette tollamat a példák kiragadásánál, inkább a fülsértés (nono, azt is volt szerencsém olvasni, hogy füllsértő - a nemjóját). Nézzétek el nekem!

Természetesen néhány szép példát is kigyűjtöttem, mint követendő utat.

Petőfi Sándor (az első sorral azonos című versében) egy rímsegítő szava (akkor is a hagy volt a helyes már), ő mégis élt szabadságával:

„Egy barátom az ifjúság,
Maholnap már ez is itt hágy,”


De itt van a már említett Faludy idézet „kurjongó” szavát a belső rím szülte, majd egy későbbi szókapcsolat a versben, és mily jól hangzik:

„kurjongó kedv, komisz közöny, konok gyász:
mennyei poggyász.”

„Háza-hazám lovacskám, csengős szánom”


Ady Kaffka Margithoz írt (Vágyni szeretnék) versében például a vágyat megszemélyesíti, és az örök szót is szokatlanul ragozza, ám nem sértőn:

„Óh, vágyni hogy szeretnék,
De nem vággyal, aki csak percnyi,
De vággyal, amellyel
Örökig ki lehet telelni.”


Kosztolányi is a rím kedvéért jár a temetőn (Lecsuklik minden pilla most c. versében):

„Egy görbe utcán remegőn
járkálok, mint a temetőn.”


Vagy nézzünk egy Fullextrás gyönyörű példát Zsoloo-tól (Néma monológ). A „túlnan” szócskát ugyan már nagy elődök is meglelték, mégis az egyik legkiemelkedőbb példa a helyes költői szabadságra:

„Fiúk s leányok integetnek túlnan a furcsa bácsinak,
Szegény ördög, hibbant lehet kis mértékben talán,”


„Száznyi” példa közül szucsistván verse (A Bíbor Király birodalma) is követhető (és a torony kis ”t”-vel is szépen zenélne):

„Setét Torony a szirtfalon,
körötte száznyi borzalom.”

Anna1955 is jól alkalmazta e szabadságot (szabad) versében (Mezsgyén):

„Mohón kortyolja az éj a múló percet,
vágyam pillanatba kövül, mert
elhaló mersz ez -”

No, és naiva Zsuzsi kötőjeles szóalkotása is bájos, a szimbólum háttérről nem is beszélve (Szelíd fények):

„Észrevetted már, hogy ősz-alkonyon rózsaszínű fenn az ég?
Gyorsan sötétül... Észrevétlen veszi uralmát át az éj.”


Persze soman – szómester – is remekül bánik a költői szóalkotás eszközével (Mesél a szél) :

„felhang eseng, tegnap mereng,
sorom csekély, tor-költemény.”


Azt hiszem, egy versének címe pedig kiváltképp egyedi: „Reggeli agymenés nőmhöz”


Még sorolhatnám a jó és rossz példákat, de remélem így is sikerült felkeltenem érdeklődéseteket. Kérem:

Írjunk szépen, magyarul!







Az írás tulajdonosa: Fullextra.hu
http://www.fullextra.hu

Az írás webcíme:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=3023
pharmacy online