Gondolatok Si: Pepita füzetek című könyvéről
Dátum: November 05, péntek, 08:06:08
Téma: Könyvismertetők


A nők önmegfelelése, törekvéseik arra, hogy a női szerepnek épp ott, abban a környezetben, ahol élnek, meg tudjanak felelni, még a mai női szerepkör játszmarendszerében is hasonlók.


Gondolatok Kamarás Klára: Pepita füzetek című könyvéről
— áthallások a szerző Anica című regényéből


Négy füzetet tartalmaz a könyv, melyek egyenként, önálló történetként is megállnak.
Az egyéni sorsok, melyek egy-egy füzetben megnyílnak, egymásba kapcsolódnak a történet során, egyik füzetből a másikba átnyúlnak a történetek, a szereplők közti rokonság és a rokonok elágazó kapcsolatai ismét fel-felbukkannak a Pepita füzetekben.
Figyelmes olvasással lehet megérteni a történeteket, a szereplők családi viszonyainak alakulását, a szöveg így nem tartozik a könnyű szórakozást, szórakoztatást adó, ígérő prózák közé, és még ami fontos, hogy nem nő-történet – bár a szereplők sorsa nagyrészt nők sorsa, mégis ami velük történik, abban jelentős része van a velük élő, velük kapcsolatban lévő férfiaknak, és nem utolsó sorban az elmúlt bő száz év történelmének is (ami itt a személyek sorsának alakulásában, a külvilág, a háttér történéseiben jelenik meg) – az írónő tollából.
Az elbeszélésmód jellemzője, hogy minden füzetben a többszörös keretezés elve jelenik meg: történet a történetben, meg még abban is egy másik történet. Mint amikor szabadon beszél, ír valaki, és ami ott, akkor beleszökik az emlékekbe, az is hozzárakódik a történethez, mert a beleillés miatt utal valami olyan történésre, ami nélkül amiről épp beszél/elbeszél, vagy amit elkezdett beszélni/elbeszélni és most áttért a második történetbe, nem lenne teljes a beszélő, az író szerint, ennek okán a könyvet nem lehet „most olvasok valamit” besorolásként olvasni, mert a szöveg ezek miatt a beszédmódok miatt figyelmet követel.

Az első füzet előkészíti és bevezeti a történet kezdetét, ahol a füzet főszereplője, fő történetmondója Baba néni, majd a történet a második füzetben Baba néni születésétől kezdve, élete egy részét mondja el. A harmadik füzet Baba néni kislányának, Jusztinkának a füzete, a negyedik már a mában játszódik, Jusztinka és rokonai történeteinek laza láncolata, ahol a múlt század (1900-as évek) 70-es, nyolcvanas éveiben tart a füzet története.
Visszatérő tárgy a baba a történetekben. Az első füzetben hús-vér nő neve: Baba néni történetével kezdődik el a füzetek sora. A játék baba első története egy szomorú, mégis groteszken tragikus eseménylánc végkifejlése, ahol a játszmalehetőségeket rosszul értelmező, csalódott gyermek fájdalmát írja le a szerző (Baba néni gyerekkori élményeként), melynek leírása mégis határok között marad; lehetne ezt a fájdalmat, tehetetlen és még sok jelzővel felruházható helyzetet fokozni, de Kamarás Klára nem teszi. Nem ezt teszi. A történet megáll, és itt a prózaíró a kínálkozó alkalmat ki nem használva, még erősebbé, és valóságosabbá teszi a mondanivalóját. Sőt, akinek van gyakorlata a giccses felé, a szappanoperás felé való eltolódásos történetekben, az itt észreveszi, hogy ez a füzet, és majd tovább, a másik három, az egész Pepita füzetek távol áll az ilyesmitől. Ez olyan próza, ami valódi irodalmi értéket ad. A negyedik füzetben ismét megjelenik a baba, egy másik játék babával kapcsolatos történet, ahol a felnőtt, anya-szerepben lévő nő baba-élményét olvashatjuk. Na de térjek vissza a babákhoz, mert még a baba-motívum a ténylegesen megszülető embercsecsemő, ember-babák elbeszélése mellett tovább is megjelenik. A még gyermek korú Babának ajándékozott csúf babát követi egy másik, aminek a haját maga Baba nénivé érett Baba varrja vissza asszonyi-női ügyességével, és végül egy vadonatúj baba jelenik meg a negyedik füzet végén, ahol a mesélést átvevő, főszereplővé vált nő, Jusztinka rokona kap ajándékba egy babát. Egy olyan babát, amit ő kér, amit végül saját anyjától kap meg, akkor kapja meg, mikor már túl van a babázó koron, még saját gyermekeivel való csecsemő- kisgyerek-ellátási babázási koron is túl. Ez a baba szinte egyesíti az összes babát, jelképessé lesz. Az idő és a helyzet annyira túlhaladta, hogy az idő elmúltával már nem való semmire, a játék idején nem volt, most már nem játszanak vele, a vitrin tárgya lesz, sorsa is beteljesedik, az anya vitrinben ülő babáját a fiúgyerekek csínyből, vagy játékból, (?) vagy csak azért, mert nem az ő játékuk, nem tipikusan fiús játék, de az anyjuké, összerajzolják, részben használhatatlanná teszik – de ez már nem számít a füzetet író véleménye szerint.
Az első füzet történet visszanyúlik a keretezéssel valahova az 1900-as évek fordulójára, vagy még előbbre, a történések és szereplő a polgári világ különböző rétegeiben élve, azok közt járva annak jellegzetességeit mutatja – a történet önkereső, eredetkereső indulás után felbukkanó lány utazása Baba nénihez emlékezések láncolatát indítja el, ahol az emlékek, a valós vagy máshonnan vett történetek, történések egybesűrítése egy olyan gondolati, emlékezeti előfeszítést tesz, ami a többi füzetben felhozza, fokozza a történések keretes leírását.
A születés, a halál, a szerelmi szálak és ezek következményei mély nyomokat hagynak az aktuális füzet beszélőjében. A hirtelen, minden átmenet nélkül nagylányból felnőtt nővé, feleséggé válás szintén feszültséget rejt, és ez a szereplők emberi játszmáiban, az egymáshoz, saját szülőanyához, férjhez, anyóshoz, a szűkebb és tágabb rokonsághoz, ismerősökhöz való alkalmazkodás szerepeiben minden füzet történeteiben végig jelen van. Maga a szociokulturális közeg, ahol Baba néni még titoknak, szégyennek számító, szorongató és megoldhatatlan helyzetekkel találkozik, amiben a saját családjában előforduló titoknak-szégyennek számító történések is benne vannak, mind jellemzőek a korra, melyre a történetmondó utal, amit minden olvasó a maga emlékeinek és időérzékének segítségével tud behelyezni az elmúlt századba.
A nők önmegfelelése, törekvéseik arra, hogy a női szerepnek épp ott, abban a környezetben, ahol élnek, meg tudjanak felelni, még a mai női szerepkör játszmarendszerében is hasonlók. A velük, körülöttük élő férfiak szintén a kor egyes rétegeinek férfi-jellemzőit mutatják, és ezek az alakok, úgy, mint a nők alakjai, szintén jelen vannak a mában. Az emberi viselkedés, a társadalmon belül az egyének, családok, rokonok játszmái nem változtak olyan nagy léptékben, ahogy az ipari, technikai civilizáció –, talán alig, vagy majdnem semmit nem változtak.
A hagyományos és megszokott, elvárt szerepből kitörés a második füzetben a válás motívuma, ami a körülbelüli 1930-as, 40-es években vidéken ritka volt, nehezen kivihető, és minden irányból a nő társadalmi presztízsének rovására történt. Ez a történés indít el egy másik életformába való belépést, ahol a szerelem és szeretet a két ember között más, kifinomultabb, az egymáshoz való odafordulás minőségileg magasabb, és melynek végzetszerűen véget vet a háború, a fasizmus. A válás körüli vélekedések, a férj, anyós, rokonság hozzáállása mai napig jellemző; a nyíltan vagy burkoltan kimondott vélemények szerint a gyerekes férjes asszony tűrjön, ne váljon el. Saját önálló, gyermektelen életét élő nagynéni levele ezt tükrözi, amint bátyjának (a füzet főszereplője apjának) ír: „A válásnak nincs értelme, fizethetnéd a tartásdíjat élete végéig, és tovább szégyenkezhetnél az ismerősök előtt a tettei és fecsegése miatt.” … „Vitesd be a bolondokházába, és soha többé ne fogadd vissza! Mást nem lehet tenni!” – a hőn szeretett báty valóban jóravaló férfiú [valóban az], felesége meg egyszerre lerázni, bolondok közé becsukni való a sógornő szemében. Vagyis van egy társadalmilag elfogadott rend, és aki ebből kitör a viselkedésével (füzet főszereplőjének anyja), vagy azzal, hogy el mer válni (maga a főszereplő), azt el kell távolítani valahova… ahol nem zavarja a többiek életét. Ez a nagynéni, Margit néni, az első füzet egyik központi alakja, aki Baba néni életében jelentős szerepet tölt be, ő a nagynéni, akihez elkerül, aki kiemeli, kiveszi a kislány Babát az anyagi nehézségek és házastársi ellentétek közt élő miliőből, és aki kemény elvárásaival kornak nevelési és pedagógia módszereivel neveli egy ideig – pontosabban ezeket a módszereket alkalmazza a gyerekkel szemben, ahol a szeretet nemigen jut kifejezésre, a gyerek adott esetben szóhoz sem jut, meg nem történt bűnét el kell ismernie, mert a felnőttek elvárásai, így Margit néni elvárásai ezt kényszerítik ki belőle (Margit néni valószínűleg az 1800-as évek utolsó felében született, erre nincs direkt utalás, de a szereplők más adatai és a Margit nénivel való kapcsolatuk feltehető ideje erre utal; Baba néni füzetének kezdősorai: „1906. március 4-én születtem. Négylovas hintóval vittek keresztelni, engem, a kis szőrös majmot”.
A nők alakja részben változik, tehetségük, vágyaik ismét és ismét előjönnek, a füzetek során a női lét és élet fejlődése mutatkozik, még ha kis lépésekben is, a negyedik füzet nőalakja a mában él, ám az ő életében is jelen van számtalan olyan elem, mely az elmúlt 100-150 év alatt nem csupán a Magyarországon, hanem inkább ennek a korban, bő évszázadban a női szerep jellemzője civilizációnkban. Azt mutatják ezek a nőalakok, azok a jellemzőik, viselkedésben, élet-sorsaikban, ahogy itt Magyarországon a nőt nevelik – pontosabban nem nevelik; hanem valahogy felnő: az előttük lévő generációk nem adják át a kellemes-kellemetlen tapasztalatokat (szerelem, szexualitás, házassági hűtlenség, stb) – így ezek a nőalakok is az élet helyzetei közt botladozva próbálják élni az életüket, amiben az önkontroll mellett állandóan jelen van a környezet (anya, anyós, rokonok, baráti kör) kontrollja, ami nem ismert pardont. Sőt! Megbocsátást igen ritkán, és még ritkábban a kegyelmi állapotot sem, a másik esendősége, megoldhatatlan helyzetekből adódó hibái miatt. Ezt azért (is) tartom fontosnak, mert a történet Közép Európában játszódik, keresztényeknek tartott közegben, ahol a történések elég távol állnak a vallás, a templom emlegetésétől, de mégis ez az egyik eszmei háttér, ami folyamatosan jelen van, akár tud róla az olvasó, akár nem.
A férfiak alakja a szituációkban élénk, de kissé távolibb, mint a nőké. A magára maradt és özvegységében azonnal felnőtt lánya ellen forduló apa személye tipikus, a saját nyugalmát féltve tilt és arra törekszik, hogy lánya távolodjon el az udvarlótól Az otthonról gondoskodó nő szerepét a felnőtt lány részben átvette, de a feleség alárendelt és alkalmazkodó szerepét nem. (első füzet)
Az őrnagy úr alakja –, ahova Baba serdülő lány korában gyerekek mellé szegődik – a tipikus úriemberé, aki a teherbe ejtett cselédlánytól azonnal megszabadul, a súlyos betegségbe esett kiscselédtől (Babától) szintén, aki [orvos nélkül] esetleg fertőzőnek tartott betegségét minden törődés nélkül éli meg, mert az úr és családja azonnal (nem mintha eddig nem azt tette volna…) de most egyértelműen tárgyiasítja, elkülönítve magára hagyja.
Nem sok szó van a szerelemről, ahol előfordul, mint pl. Helén önmagát és környezetét romboló, beteljesületlen szerelmi láza, melynek tárgya „Kálmán hadnagy volt, a snájdig fajtából”, akinek esze ágában sincs a mamának udvarolni, és ez a színt nem vallás végül az anya és a leány között hoz létre átmenetileg kibékíthetetlen ellentétet. Az apa, Helén férje (aki hadirokkant százados) még így is szereti az asszonyt, és eltávolítja felsége közeléből Kálmánt, felvállalva ezzel a szóbeszédet is.
Józsi, Baba néni férje hol családszerető, hol iszákos, kártyás, mulatozós énjét mutatja, az a Józsi, aki a néni elbeszélésekor „Másnap reggel Józsi jót nevetett a zavaromon. … Ha egy csöpp eszem van, már rég túleshettem volna azon, … az egész világ ezt csinálja. Mit vagyok úgy oda!” Majd meg: „Kinek kellesz te? Fát vághatok a hátadon, ha akarok! Neked nincsen hova menned.” és ugyanez a Józsi az, aki az összes ivócimboráját felsorakoztatja az asszony elleni válóperes tárgyalásra, akik képesek barátilag hazudni: minden rosszat, mocskot elmondanak az iszákos, goromba férfitől szabadulni akaró nőről.
István kiemelkedik a férfiak sorából. Ő az ideális férfi, aki neveltetése, érzékenysége miatt a kezdeti ismerősi kapcsolat után valódi és őszinte szeretettel fordul Baba felé, akinek gyermeke ellátása, az elvált nő anyagi gondjai, anyjának férfiakkal (Kálmán) való viselkedésének emlékei nyomasztóak – a férfi mégis képes saját családja értékei és érzelmi elvárásai mellett a nőt választani, kivárni, míg beérik az érzelem. Ez a férfi a füzet női főszereplőjének igazi társa, míg a történelem (ami ebben a regényben is kimondva vagy kimondatlanul végig jelen van), közbe nem szól. Sok százezer más férfival és nővel István is a fasizmus áldozatává válik, nem tér vissza.
A nyilas alakja (aki szintén férfi) egy a korra jellemző viselkedésformát mutat, aki titokban segített, közben próbálta Babát beszervezni a nyilas pártba. Jelentős segítség nincs, mert az egyházi házassági anyakönyvbe sem írta be a pap Babát és Istvánt, (félelem? lelkiismeretlenség? csak úgy hagyása a dolognak?). A nyilas élelmiszert, ruhát hord a táborba Pistának. „Küldjem a megtalpalt bakancsát…”… „Mindent összekészítettem” … „Aztán hallottam, hogy a tábor pár nap múlva elindul… A nyilas előre tudta. Nem ment vissza, nem is azzal a szándékkal kért szabadságot” … „Felszabadulás. Az első napok egyikén annak a nyilasnak a kamasz fiát láttam meg az utcán. A lábán felismertem a bakancsot, amit a csomagba tettem … A nyilast nem jelentettem fel, nem szóltam semmit”. A nyilas többszörösen változtatta szerepét, személyiségét. Egyszer egy hatalom egyenruhát viselő katonája volt, aki élet-halál ura; aztán a segítő, aki ezt talán azért is teszi, hogy bebiztosítsa magát minden oldalról, bármi lesz is a kimenetel; és apa, apa is, aki a halába menő zsidónak már nem adta oda a megtalpalt bakancsot, a fiának kellett az. Az apai reálisnak mondható elgondolás a másik ember semmibevétele, vagy a másik ember elleni merénylet… (második füzet) – és hányan vannak ma is olyanok, akik hasonló játszmarendszer szerint élik az életüket, még ha nem is ilyen szintű helyzetekben…)
A harmadik füzet férfialakja nagy önfegyelemmel bír, tanul, éhezik, és vár. „Az okleveleden ne az asszonyneved legyen” – így Juszti anyja. „Mint jó gyerekek, szót fogadtunk és vártunk” … Mikor befejeztük a főiskolát, Zalába kerültünk. Végre összeházasodtunk… Úgy éreztem hogy ez kibírhatatlan, itt nem lehet csinálni semmit, itt nem történik semmi. Később rájöttem, az a legjobb, ha nem történik semmi, mert a legtöbb történés valami bajt jelent.” – ezt a következtetést a harmadik füzet főszereplője, Jusztika vonja le, aki boldog házasságban él, azzal a férfival, aki várni tudott erre a házasságra. Ebben a férfiban, a kitartásában, a munkaterhelésében, a kedvességében több van, mint a könyv férfialakjaiban (kivétel Pista alakja).
A regényben előforduló gyermekalakok változatos viselkedést mutatnak; Lacika, akivel senki nem bír; az őrnagy úr békés és könnyen kezelhető gyerekei, Baba gyereke, Jusztika, akinek felnőttekkel való kapcsolatai, iskolás társaihoz, tanítóihoz, Margit nénihez, a varrónőhöz, anyjához aló viszonya mind a már emlegetett nevelés, nem nevelés jellemzőit mutatja. A felnőttek, még a gyermeket szerető felnőtteknek is érthetetlenek a gyermeki viselkedéssel járó történések, a felnőtt bármikor ítélkezhet a gyerek felett, és az azt az ítéletet még akkor is el kell, hogy fogadja, ha biztos saját gyermeki igazában.

A Pepita füzetek története társadalmi rajz, rendkívül jellemző szereplőkkel és történésekkel. Kamarás Klára Anica című korábbi regényének főszereplője szintén mutat a Pepitá-ban megrajzolt nőalakokkal rokonságot. Ezt nem úgy értem, hogy azért, mert azonos író két könyvéről van szó. Anica egy olyan korban él, ahol gyorsan változó, értékeiben az anyagiak, a pénz, és gyakran az életben maradásért való cselekedetekkel kell szembenéznie. A szép külső és a szorgalom csak részben segít. A társadalomnak a szintjei itt, úgy mint a Pepita szereplőinek sorsában, összekeveredve, értékeket és érdekeket követve bukdácsolnak mindennapjaikban. Az Anica történetében megjelenő epizód, melyben Anka elviszi lányát a bábához, hogy a szerelem nem kívánt részétől megszabaduljon, azt mutatja, hogy abban a korban is volt abortusz. Mindkét regényben otthonszülésekről olvashatunk, ami abban a világban teljesen természetes volt ( nézzük csak napjaink hatalmas társadalmi zsongását ezzel kapcsolatban…). Anka öngyilkossága, mint betegségéből való kilépés, az 1800-as évek végnek, 1900 évek elejének, sőt még a középső évtizedinek is igen gyakori sors-megoldási választása volt, ami vallásilag és társadalmilag elítélendő volt, mégis sokak ezzel fejezték be kilátástalan életüket. Babának is vannak szorongatott helyzetben ilyen irányú gondolatai, de ő nem jut el a tényleges tetthez.) És persze mindkét regénynek megvannak a drámai csúcspontjai. Az Anicaban a könyv végén, ahol a gyermek egy pillanat alatt férfivá érik, és lelőtt apja felé nem rohan, ott marad a szekéren a testvérei és anyja mellett, egy elembertelenedett háborúvégi napon vonul tovább, felnőtt lesz lelkében, és elszakad talán örökre mindentől, ami emberi. A Pepitában több csúcspont is van, minden füzetnek megvan a maga csúcspontja. Az egyik legkiemelkedőbb, amikor Baba néni elhagyja a férjét, és végig képes vinni a válását, ami abban a korban rendkívül nehéz és a nőre társadalmi megvetést vetítő volt. A világ, ahol a szereplők, és mindkét regényben női főszereplők mozognak, patriarchális berendezkedésű társadalom, a nők jogai, jóléte, biztonsága szinte kizárólag férfiaktól függ. Ezek apák, férjek, szertők, élettársak, és ezeknek a férfiaknak a rokonai, akik férfipártiak, legyenek bár a főszereplő nő anyja, vagy nagynénje… Az Anica egyik epizódjában, ahol a nevelőapa a felnövő lányt szeretőjévé teszi, közvetetten vagy átvitt értelemben mutat inceszt kapcsolatra, mely akkor sem, és napjainkban sem ritka. A nevelés, általában, és főleg a lány- nőnevelés a szigorú (íratlanul elvárt) szabályok rendje, amit nem magyaráznak, ahol a felnövő léleknek magának kell valós, vagy tévutakon sok csalódással elérni valamilyen útra… olyan közegben, melynek érték- és hitvilága láthatóan hamis.
Az Anica egy rendkívül erőteljes drámai csúcsponton ér véget, mégis felsejlik (történelemtudásunkkal a háttérben) a pozitív végkifejlet, a túlélés. A Pepita füzetek negyedik füzetében a történet elért a mába. Az anyák, nagynénik sorsa be- vagy kiteljesedett az utolsó nőalakban, egyszerre van benne a szigorú nagynéni, a különböző anyaminták, a tanulással a társadalomban önállóvá váló nő, a feleség, és a szeretett feleség és nő, és az az ember (nőember), aki felismeri, hogy mi a legnyugodtabb, legjobb az életében. Ezek a nők nem harcoltak az egyenjogúságért, csupán élték a rájuk jutó női sorsot. A köröttük lévő férfiak azonban ezek nélkül a nők nélkül, és a nők munkája nélkül nem sokra mentek volna. [adalék: a nők szavazati joga (felsorolásszerűen) választásokkor: Nagy Britanniában 1928-ban; Franciaországban 1948-ban; Svájcban 1971-ben; Magyarországon 1918-ban az I. néptörvény: a nők akkor választhatnak, ha valamely hazai élő nyelven írni és olvasni tudnak, ha 24. életévüket betöltötték, és legalább 6 éve magyar állampolgárok. A nők választójogának első teljes megadása a Tanácsköztársaság idejére esett: 1919. áprilisától minden 18. életévét betöltött férfi és nő szavazati joggal bírt. 1919 után azonban jogaikat ismét korlátozták, és az általános, mindenkire vonatkozó (férfiak-nők), közvetlen és titkos választójog Magyarországon 1945-től létezik: az állampolgársági feltétel maradt meg a törvényben,és az országban lakáshoz kötötték a választójogot.]

Ezek a történetek olyan szerzőtől valók, aki odafigyel a többiekre, az emberi viselkedés jellemzőit jól meg tudja ragadni prózájában. Ha nem lenne odaírva, hogy Kamarás Klára az író, akkor el kéne gondolkodni, hogy vajon férfi vagy nő írta-e ezeket a regényeket? Főleg azért, mert ha tudjuk is, hogy írónő könyveit olvassuk, és azok nők történetei; mégis az elbeszélési mód realista, a történet kibontása pedig romantikus elemekben gazdag – szóval figyelmet igénylően olvasmányos – magasan felette áll a szirupos nő-újságok és nő-magazinok beszédmódjának. A két regénynek irodalmi értéke van.


Anica (117 oldal). Pepita füzetek (206 oldal) – mindkét könyv címlapját Kaskötő István tervezte. A Révai Digitális Kiadó kft jelentette meg, a szerző kiadásában.

Budapest, 2010. október 27


Fetykó Judit






Az írás tulajdonosa: Fullextra.hu
http://www.fullextra.hu

Az írás webcíme:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=3026
pharmacy online