Fullextra.hu - Újévi üzenet

Az elmúlt napokban többször is foglalkoztam azzal a gondolattal, hogy mit írhatnék így évkezdéskor, ami egy kicsit előremutat...

Az elmúlt napokban többször is foglalkoztam azzal a gondolattal, hogy mit írhatnék így évkezdéskor, ami egy kicsit előremutat. Aztán a kezembe került a Mozgássérültek Egyesületei Országos Szövetségének a néhány évvel ezelőtti – 2005-ös – „kiáltványa”, amelynek a címe: XXI. századi kijelentések és elvárások. Ebből szeretnék idézni, mint akinek – az országos szövetség tisztségviselőjeként is - közvetve-közvetlenül köze volt ehhez a dokumentumhoz.

Íme néhány gondolat:

„Mai küzdelmeink szabad és független világában a megnyugvás ösvényeit keressük, orvosságra vágyunk a közelmúlt társadalmi igazságtalanságainak gyógyítására, a jövő fel nem vázolt körvonalainak kiélesítésére.”

„Értjük és megértjük, hogy még mindig akad le és elszámolni való, még mindig van titkolni szükséges vagyon, még mindig fontos a nem szalonképes barát is, de azt mondjuk, eljött az idő, amikor nincs tovább.
Most már a tisztességességé, a szolidaritásé, az igaz vitáké, a becsületes munkáé, a korrekt gyarapodásé, a nemes szellemiségé, a nemzeti és nemzetek feletti együtt-munkálkodásé kell, hogy legyen a vezető szerep.”

„Az egészségügyi és szociálpolitika résztvevőinek legnagyobb tévedése, amikor úgy vélik, tevékenységük áldozatos kell, hogy legyen. Elvárjuk, hogy észrevegyék, a társadalom nem azért alkalmazza őket, hogy áldozatokat hozzanak, hanem hogy a társadalom beteg, elesett, hátrányt szenvedő tagjai számára magas szakmai színvonalú szolgáltatásokat nyújtsanak. E nélkül az áldozatkészség semmit sem ér, nem növeli tevékenységük értékét, csak elfedi szakmai hibáikat.
Elvárjuk annak tudomásulvételét, hogy az egészségügy és a szociális szolgáltatások nyújtása nem kegy, a szolgáltatónak a kiszolgáltatott méltóságára, önálló életvitelére, döntési szabadságára teljes tisztelettel kell lennie.”

„Elvárjuk, hogy a tisztességes törvényeknek ne csak megalkotására, hanem betartására is kellő figyelem, eltökéltség jusson. Az Országgyűlés a kormány munkájának ellenőrzésekor kérje számon az esélyegyenlőségi törvény határidőinek betartását és ha kell, vonjon le személyi és szervezeti konzekvenciákat. Elvárjuk, hogy a jogok deklarálása és tiszteletben tartása mellett minden állami szervezet tegyen is azért, hogy a jogok érvényre jussanak. Nem fogadható el, hogy a politika és az államigazgatás a helyes jog megalkotásával a megvalósítás felelősségét leteszi a válláról. A jogok érvényre juttatását állami kötelességnek tartjuk, melyben a késlekedés csak világos és méltánylandó feltételek mellett, bizonyos ésszerű időkorlátok közt megengedett. Elvárjuk, hogy a jogok érvényesülésének fogalma ne csak az igazságszolgáltatás területét érintő fogalom legyen. Elérkezett az idő, hogy jogként tartsuk számon a méltányosságot, igazságosságot, becsületességet, erkölcsiséget is.”

„Elvárjuk mindazoktól, akik a jövőn gondolkodnak, akik terveket készítenek, választási és kormányprogramot alkotnak, hogy a közjót úgy próbálják meg szolgálni, hogy abban gazdag és szegény, egészséges és beteg, szerencsés és szerencsétlen, egyaránt helyet kapjon. Sajnáljuk azokat, akik jobboldali, baloldali jóban tudnak csak gondolkozni. Mi azt gondoljuk, hogy a jó mindenkinek jó, ami pedig valakinek nem jó, azt nem lehet jónak nevezni. Ez az ország nem boldogulhat, ha továbbra is hatalmat kaphatnak olyanok, akik azt gondolják, a másik kárára kell boldogulniuk.”

Az élethez kellenek ideák is.
A túléléshez még inkább.
Azok az emberek, akik valamilyen szempontból hátrányosan élnek – kénytelenek megélni – mindennapokban, az idealizmusra hajlamosak, fogékonyak.

Mellesleg valóban elérhetetlen, megvalósíthatatlan gondolatok, amelyeket a kiáltványból idéztem?