Fullextra.hu - Esélylatolgatás, rossz sejtésekkel

Mielőtt valaki a mostanában elharapódzó divatszóval „nyelvtannácinak” minősítene, szeretném elmondani, hogy eszemben sincs másokat lenéző fennsőbbséggel kioktatni, ha hibát ejtenek...

Mint a nagy magyar átlagnál többet író ember, anyanyelvemet afféle sajátos munkaeszköznek (is) tekintem. Az iparos tiszteli és óvja a szerszámait. Én is igyekszem karbantartani, legalább is tudatosan nem rongálni az írott nyelvet, munkaeszközömet, aminek egyik módja a helyesírási szabályok betartása. A helyesírási hibák olyanok, mint egy ragályos betegség kórokozói, minél többször megbújnak valahol kijavítás nélkül, annál gyorsabban terjednek, ezért kell megtanulni felismerésüket és gyomlálni őket mindenhol, elsősorban persze a saját írásműveinkben.

Mielőtt valaki a mostanában elharapódzó divatszóval „nyelvtannácinak” minősítene, szeretném elmondani, hogy eszemben sincs másokat lenéző fennsőbbséggel kioktatni, ha hibát ejtenek. Azonban valahol mégis csak fáj nekem, hogy szeretett anyanyelvünk ennyire gyorsan romlik, pusztán lustaságból, henyeségből, nemtörődömségből. Persze, jól tudom, hogy ahhoz, hogy helyesen írjon valaki, először is írni kellene megtanulnia és bizony a fiatal generációt lassanként mintha elfelejtettük volna erre a haszontalanságra megtanítani. Elég csak a gyerekek kezére ránézni, ahogy a tollat, ceruzát fogják, rosszul berögzült, görcsös kéztartással, a papíron megjelenő végeredmény már nem is lehet kétséges.

Visszatérve a helyesírásra, azt is jól tudom, hogy az afféle közmegegyezés az erre a tudományra szakosodott nyelvészek között, akik ugyanúgy esendő emberek, mint bárki más, ezért sokszor botorságokhoz ragaszkodnak, a nyelv önfejlődését nem jól mérik fel. A helyesírási szabályzatok csak ideiglenes kánonok, lehet, sőt időnként szükséges rajtuk változtatni, általában a korszerűség jegyében. Hiszen különben még mindig cz-vel írnánk mondjuk az utca szavunkat.
Nos, újabban mintha az „ly” kezdene ilyen idejétmúlt, avítt ócskasággá válni, elsősorban a fiatalabb és természetszerűen a kevésbé iskolázottak szemében. (Habár az igazsághoz hozzátartozik, hogy egyre több diplomást látni, aki képtelen a legalapvetőbb szabályokat is betartani).

De maradjunk az „ly” problémájánál, vagyis pontosabban, a „j” és az „ly” megfelelő alkalmazásánál. Megvallom, hogy ez nekem soha nem okozott nehézséget. Nem azért, mert fejembe verte volna valami szigorú tanítónéni az erre vonatkozó szabályokat. Már csak azért sem, mert ezek a szabályok, útmutatók lényegében csak statisztikai mankók. Kizárólag rájuk támaszkodni veszélyes, mivel a magyar nyelvben sok a kivétel, kiskapu, indokolatlan megszokás. Hogy mégse volt volt bajom e két furfangos hangzó csalhatatlan megkülönböztetésével, annak egyetlen oka volt. Nagyon sokat olvastam már gyerekkoromban és így a „j”-vel vagy „ly”-nal írandó szavak helyes írásképe a legfogékonyabb korban rögzült bennem. Soha nem írnám le pl. hogy „Hüje székej, karalyt kalyálsz?” , mert ránézvést rögtön látom, hogy „nem így helyes”. De megfigyeltem, hogy mostanában néha már én is elbizonytalanodok és rájöttem ennek okára. Annyira pocsék az átlagos, interneten kommunikáló embertársaim zömének a helyesírása, hogy tömegével terjednek a helytelenül írt szavak, a „muszály”, a „papagály”, a „röhely” ly-nal írva, a „fojt” és „folyt” közti különbség negligálása stb., hogy lassan már az ember képi memóriáját kezdi felülírni a helytelen írásmód.

Szomorú sejtésem, hogy mivel az emberek egyre nagyobb hányada képtelen már megkülönböztetni a helyest a helytelentől (vagy a hejest a hejtelentől?!), előbb-utóbb anyelvészek is beadják a derekukat és a „j”-nek prioritást adva kiirtják nyelvünkből öreg barátomat, az ódivatú, egzotikus LY-t is, amit végtelenül fájlalnék. Már csak azért, mert ha magában állóan látom, mindig a Love You rövidítéseként gondolok rá. És van-e ennél szebb kifejezés?

Olvasóim megtisztelő figyelmét hadd viszonozzam egy szerény kis segédlettel a leggyakoribb
„problémás” szavak helyesírásával. Kérem naponta ellenőrizni a listát, mivel, mint mondtam, a mai világban semmi sem egyszerűbb a korábban évszázadokig tiszteletben tartott, közmegegyezésen és -akaraton alapuló szabályok felrúgásánál. Tehát, lapzártakor a meccs állása : (Ja, kék sarokban „J”, a vörösben „LY”… a sokadik menet után „J” egyre nagyobb pontszámmal vezet…)
ajánlat, ajtó, akadály, akármilyen, amely, amilyen, apály, aszály, bájos, bélyeg, beljebb, bója, bolyong, csekély, cserje, dagály, duhaj, engedély, erkély, éjjel, fajta, fejleszt, fejlõdik,
feszélyez, fogoly, fojtogat (pl. a füst), folyik, folyjon, folyó, folyosó, folytat, folytatólagosan,
folyton, folyvást, fúj, fújjon, furulya, gally, gólya, golyó, gömbölyû, gyûjt, hajó, hajsza, hagyja, harkály, héja, hely, helyes, ibolya, ifjú, ijed, ilyen, játszik, játsszon, javít, jó, kályha, karaj,
kevély, kijjebb, király, kristály, komoly, kölyök, lejjebb, lesújt, lyukas, majd, mély, milyen, mindjárt, moly, mosoly, muszáj, óhaj, olyan, osztály, pálya, papagáj, rejtély, robaj, saját, sajnos, selyem, súly, súlyos, süllyed, süllyeszt, szabály, széjjel, személy, szenvedély, szeszély,
táj, talaj, tartály, tavaly, tengely, új, ujj (végtag), újjá (varázsol), újdonság, ujjong, újság, ünnepély, vajon, varjú, veszélyes, vijjog, zaj, zsámoly, zsivaj, zsöllye.