Ahogy én éreztem
Dátum: Szeptember 26, hétfő, 00:57:52 Téma: All Fullextra
|
Hálás vagyok, hogy mindezt haza hozhattam magammal, s beletehettem a "Tőletek kaptam" cimkéjű aprócska fiókomba... a szívem rejtekén... |
Kora őszi szombat délután volt, és a gyöngyfehér napsugarak még javában játszottak a szigeti fák ágai között, amikor a Csepeli Munkás Otthonban lassan megtelt egy terem, és átjárta valami megmagyarázhatatlan melegség.
Már az első percekben feltűnt, hogy különleges tisztelet és szeretet köti össze a jelenlévőket. Az üdvözlő kézfogások és baráti ölelések után, körbejárt a "stafétabot" és egymást követték a felolvasott versek, prózák, mindig más-és más alkotó előadásában. Életre keltek a betűk a papírosokon, és színt kaptak a "fekete sorok". A csend megszólalt, a levegőben cikázott a figyelem és a meghatottság, s időnként néhány könnycsepp is elmorzsolódott. Régi Tagok, nagy Nevek, alkotások színes tárházával adóztak az irodalom "oltárán". Nyomdaillatú könyvek találtak gazdára. Én magam, két alkotónak három könyvével gazdagodtam, s tudom, hogy néhányat még úgyisbeszerzekmagamnak...! Persze nem volt hiány, humorban és nevetésben sem.
A portál működtetésén, és a tervezett fejlesztéseken túl, fontos feladat volt, az idei év legjobb alkotásaiból összeállításra kerülő antológia borítójának tervezete, amely a tagság összetartozását is hivatott lesz majd tükrözni.
Őszintén örülök annak, hogy ezen túl, már nem csak arcképeket és hangokat tudok majd az alkotásokhoz csatolni, hanem gesztusokat, és csillogó szempárokat is. A legszebb percek azok voltak számomra, amelyekben az alkotók egymás műveit tolmácsolták.
Ismét bebizonyosodott, hogy az irodalom egy olyan híd, amely átjárást biztosít az embereknek egymás szívébe, s ha valahol kinyílik egyetlen virág, abból előbb-utóbb virágmező lesz.
Köszönöm, hogy részem lehetett a megtiszteltetésben, s azt is, hogy Közétek tartozhatok. Ismét megtapasztalhattam, ezért továbbra is hiszek a szeretet és a mosoly erejében, amely kivétel nélkül ott ragyogott Mindannyiótok arcán.
Hálás vagyok, hogy mindezt haza hozhattam magammal, s beletehettem a "Tőletek kaptam" cimkéjű aprócska fiókomba... a szívem rejtekén.
pirospipacs
(Nagy Ilona)
|
|