Fullextra.hu - Fullextra bál navarristától

"...Két óra körül érkezett meg az első kis csapat, pont szolnoki felebarátaim. Furcsán méregettük egymást, mígnem kiderült ugyanoda tartunk, s örömmel ráztunk kezet. Majd nem sokára megérkezett Anna és kinyitotta a termet...." ..

December második hetének szombatjára esett a bizonyos esemény. Jó idő volt, 5-10 fok körül, napsütéses, tiszta égbolt. Hogy időben odaérjek, délelőtt vonatra szálltam Szolnokon, Pesten villamossal utaztam, majd hévvel.
Noha 15:00-re volt meghirdetve a kezdés, családi okok miatt hamarabb ott voltam, fél egykor pontosan. Maga az épület a Csepel-sziget szívében egy játszótér után következett, legjobban a kollégiumomra hasonlított. Masszív, ősi, szürke kőépület volt talán két emelettel, homlokzatán hatalmas vörös betűk messziről hirdették jelenlétét.
A folyosón foglaltam helyet nem messze a portától egy asztalnál. Félhomály terjengett, egy közeli teremből zene hallatszott, azt hiszem valami műsort próbáltak, időnként fiatalok járkáltak ki be. A bejárati ajtót sajnos sokszor nyitva hagyták, úgyhogy kabátban üldögéltem, olvasgattam. Körülöttem tükrök borították az oszlopokat, közöttük a falon kínai szövegeket tartalmazó üvegvitrinek sorakoztak.
Két óra körül érkezett meg az első kis csapat, pont szolnoki felebarátaim. Furcsán méregettük egymást, mígnem kiderült ugyanoda tartunk, s örömmel ráztunk kezet. Majd nem sokára megérkezett Anna és kinyitotta a termet. Félkörívben voltak az asztalok elhelyezve és természetesen volt egy kétlépcsős színpad is. Körbejártam, vizsgálódtam, kiderült, hogy közvetlen mellettünk egy ajtón keresztül átjuthattunk egy étterembe. Odaát akkor még alig voltak az asztaloknál, de volt egy pult, ahonnan lehetett rendelni kávét, miegymást, bármikor.
Fél négy, körül de lehet hamarabb, Attilával megkezdtük behordani a hangfalakat, összerakta és beüzemelte a zenét. Majd Miklós szólt, akivel a mikrofonokat és egy erősítőt, plusz egyéb kellékeket pakoltunk be.
Az asztalok szélén foglaltam helyet a bejárattól legbalra, a színpad mellett. Mellettem estelente ült, aki nagyon hasonlított az egyik egyetemi tanáromra, majd megírom neki melyikre. Közvetlen szemben kettőnkkel nem ültek, csak a terem túloldalán, a félkör másik végén. Ott volt fényesi, aranytk, Anna, Attila, meg még sorolhatnám, ha tudnám ki kicsoda, vagy hozzátartozók. Fényesi könnyen elérte a színpadot legszélről, a kiosztott műsorfüzetbe beosztott embereket szólongatta.
Összesen úgy negyvenen lehettünk, én a lista közepére kerültem, az állt a műsorfüzetben, navarrista ,,csak úgy beszél”, ami igaz is volt, mert nem készültem verssel vagy ilyesmivel, csak néhány mondattal a könyveimről. Eléggé izgultam és töprengtem az utolsó pillanatig, hogy mit is fogok előadni, elbambultam hosszasan, de végül egész jó lett, kihúztam a könyveimet a táskámból, mint a nyulakat sorban, s egy-két mondattal kommentáltam őket. Természetesen a többiekről is fogok néhány szót írni.

Nem sorrendben és nem mindenkit említve, elnézést előre is, megpróbálom összefoglalni a műsort. Zenéléssel kezdődött, mivel emlékszem volt ott három ifjú, két leány és egy fiú, akik felváltva meg együtt is zenéltek, még Annával is énekeltek egyszer. Mickey48 is gitározott, cinegés dalokat, amiket én szeretek.
Baggio két verset mondott. Az első karácsonyi témát ölelt fel könnyeden, míg a második emelkedettebb stílusban íródott, bár kétségkívül nem volt annyira vicces, mint a korábbi. A_leb úgy rémlik egy hosszabb, mélylélektani verset olvasott fel. Bajszot hordott, mint a fényképeken. Fényesi is elszavalt egy monumentális líradarabot, ha jól láttam megegyezik azzal, amit nemrég tett fel a fullextrára. Hűen képviselte az expresszionizmust, aztán valamikor egy ősz hajú bácsi jött később, skorpio, aki bölcsességet idézett Radnótitól, majd verset olvasott s a halleluja zenés éneklésébe kezdett. Magyarul énekelt, és kívülről fújta az egészet.
Estelente saját szerzeményeit gyorsan a műsor előtt fejből leírta egy papírra és azokat olvasta fel, három verset, melyek szoros összefüggésben álltak. Az első mű soráthajlásai, alliterációi és figura etimologicái szépen gördítették útján a szöveget. A másik kettő elvontabb volt, gondolkodtatóbbak.
Tőlünk jobbra (navarrista+estelente) hölgyek ültek, eroica, pirospipacs és barátnéi, a félkör közepén mzperx-et láttam, és tiszavirágot, aki szabadidejét arra áldozta, hogy mindnyájunknak üveg matricákat készített csillagjegyekről. Más női művésztársak más ajándékokat osztogattak, lássuk csak, volt könyvjelző, szalmacsillag, angyalka, szaloncukor, sőt, amikor eljöttem, egy kis újságot is találtam az asztalon.
Visszatérve a műsorhoz, mzperx egy jól megszerkesztett, átvitt értelemben is elemezhető novellát olvasott fel, bár én úgy láttam, néha rajtakaptam, szövegnézés nélkül is tudta. Ő egyébkényt nyakába akasztott profi géppel örökített meg minden különleges pillanatot. Aztán közösen tiszvirággal olvastak fel diákfogalmazás részleteket, melyektől szinte könnyezett mindenki.
Láthattunk egy kisebb színdarabot is, komédiát pontosabban egy szőke leánnyal, AngyaliAndival és a_lebbel, melyben egy a vasúti átjárón 160-al áthajtó nőt állított meg a rendőr.
Zárásképp naiva, winner, samway és a_leb adott elő egy átdolgozott, jól ismert rádiójátékot. Úgy láttam az is fenn van már a honlapon. Érintette a politikát, a közéletet, néhány társadalmi réteg egy-egy képviselője szókimondóan adta elő aktualizált véleményét. Szintén komédia volt.
Úgy talán nyolc körül érkezett meg piroman, aki helyet foglalt szemben kettőnkkel, és akivel egyúttal eszmecserét tudtunk váltani az időmértékes verselés nehézségeiről, de jutalmazó szépségéről.

A vacsora fél hétkor került tálalásra. Előételnek levest hoztak ki, csigatészta, zöldségféle és hús alkotta lényegét. Reggelire két fánkot ettem, már a levestől is jóllaktam. Majd jött a várva várt bugaci, ez a rejtélyes étek. Panírozott hús volt, a belsejét kolbászdarabkák, sajt és lilahagyma töltötte meg. Köretnek egy jó nagy ökölnyi rizs meg hasábburgonya szolgált, persze egy másik tálról lehetett még szedni hozzá uborkát, főtt krumplit céklát és egyebet. Volt egy kis cékla, saláta meg paradicsom is a hús mellett. A négy szelet húsból kettővel bírtam el, kettőt meg eltetettem.
Vacsora után beszélgetések folytak, majd át lehetett venni fényesitől az antológiákat. Pont a versemhez illő képet tett a szerkesztő úr (winner köszönjük szépen : )) a másik oldalra, aminek igen örültem. És elkezdődött az aláírásgyűjtés a jelenlévőktől. Így mindenki tudott néhány szót váltani a többi művésztársával.
Kilenckor tálalták a palacsintát, a túloldalt kezdték, így én kaptam utoljára, de mesés íze kárpótolt érte. A kettőből egyet bírtam megenni, aztán elmentem beszélgetni. Desszert után néhányan táncra perdültek, egy zöld zakós férfi és egy élénkpiros kosztümöt viselő hölgy kapta meg a szememet, mint két drágakő, egy smaragd és egy rubint. Mellesleg samwayben, mintha magamat láttam volna a jövőben : )
Este tíz körül eljöttem, de úgy láttam, akkor kezdődött a közös tánc egy körben állással. Künn az éjszaka nyirkos volt, a telihold vakítóan világított.

Utószóként még azoktól kérnék elnézést, akiket nem említettem meg, mivel nem ismertem sokakat, de azt tudom, hogy mindenkivel találkoztam és mindenki szívélyesen és kedvesen fogadott, kellemesen töltöttem az időt minden résztvevő társaságában. Köszönet Annának és néktek!