Fullextra.hu - Egy alkotó tábor apró-pópóján,

mint az
Ábrándfátyolos ezüstösholduszály...

Nem mindennapi hőség és készülődés előzte meg a hatodik alkotótábort. Már az indulás sem volt zökkenőmentes számomra, ugyanis a vonaton derült ki, hogy a jegyet két nappal későbbre adták s hiába bizonygattam az útitársamnak, hogy én is a 11-es széken ülök, Ő csak előkerített egy aznapra érvényes helyjegyet. A kalauz rugalmasan megoldotta a problémát. A hölgy mivel az ölőalkalmatossága extra méretű volt így megkapta a dupla helyet, míg nekem a szóló 11-es jutott.
Ráadásul a baleset miatt a vonat is késett és Estelentéék hiába vártak a Ceglédi állomáson. Onnan már együtt sokat nevetgélve s élcelődve a késésemen megérkeztünk Esztergom kertvárosában levő Boszorkány tanyára. Elmelegedve álltunk a kapu előtt s csodák csodája bentről egy ismerős hang üdvözölt bennünket, Piro mester. Kipakolás után előkerült a tulajdonos hölgy is és átvehettük a szobakulcsot s az út porát no meg az izzadságot lemosva tiszta ruhába öltöztünk. Sorban jöttek utána a kedves ismerős arcok és boldog ölelkezések üdvözlések. Az alaphangot az " ábrándfátyol", mint olyan definició adta meg, amely Pipacska kizárólagos tulajdona, mint a Szolnoki Kazinczy nyelvújító gittegylet tagja. Ez még sokszor visszatér a négy napban.
Első nap mindjárt birtokba vettük a kertben levő hűs úszómedencét. A társaság, mint a kacsa állandóan pancsolt volna. A hullámfürdőről Andi gondoskodott, mikor is egy-egy jól irányzott ugrásával életet vitt a sima víztükörbe.
Az építőjellegű irodalmi viták középpontjába kerülő fátyolozás egy kis versikére inspirálta az úri közönséget.

Ábrándfátyolos ezüstösholduszály nézz le rám, ó reám,
libbenjen a függöny s pihenj meg ablakom párkányán, nyán, nyán,
nem baj ha a sárgásanaranyló napsugár reggel nem talál rád, rád, rád,
nekem akkor is Te vagy a fátyolba csavar leborult szívarvég, vég vég
Ezüstörholduszály muszáj neked ábrándozva fátyoltáncolni, colni colni
s ha mindez nem elég kérem az ábrándfátyolos muszájkabátom, tom tom tom,

Ez a mű versenyen kívül sőt magamon kívül született, mikor már Pipacska haragja nem ér el, legalábbis saller formájában, most szikrázik a szeme, mint az ezüstholduszályos este.
A vetélkedők adták meg a következőkben és a verselemzés a programok gerincét. Pénteken délután, már a társaság megint a medencénél folytatta a programot, a verselemzés és a_léb csodálatos humoros vetélkedője oldotta a versenylázat. A délután folyamán kiegészült a társaság a teljes létszám készült a megmérettetésre.
A játékterem forró levegőjét, amit még a sok versenylázas csapat izzásban tartott a ventillátorok hadával igyekeztünk csillapítani.
A Sárgák nagyon sajnálták, hogy másodikok lettek így megtörve a hagyomány, amely a csodás negyediket biztosította volna nekik. Igen a bűnöst Malanban és a_léb társunkban kell keresni, mivel mi hárman hiába igyekeztünk nem tudni semmit nem jött be, de azért büszkék vagyunk rájuk. A pirosak, mint mindig vitték a prímet.
Az este és az éjszaka diszkóé volt. A tulaj csak a mi társaságunk tiszteletére diszkó zenét szolgáltatott és önfeledt tánccal kapcsolódtunk ki a nap komoly munkájából.
Személy szerint nekem nagyon nehéz volt, mert kétszer is körbeúsztam a medencét az olimpián még ugyan nem bevetetett un. „ félkezes pillangó úszással”. ( a szerző sovinizmusa.)
A szombati nap folytatódott Andi tökéletesen megkomponált vetélkedője, amely ebédig lezajlott.
Ebéd után megint csak a medence környéke népesült be és Winner előadását a regény-próza írásról itt hallgattuk meg.
Ezután következett a hagyományossá vált előadóest, amelyen mindenki a saját művével szórakoztatta a nagyérdeműt. Érdekes dolog történt amikor is Anne20 és Naiva közös produkciójában a pillangófogást adták elő versben prózában és megidézték Zizikét, egy fehér pillangó jelent meg, amely előtte s utána soha többé. Elgondolkoztató, hogy lélekben a kedves társunk ott volt velünk.
Este a társaság felkerekedett és Dalma – Miklós páros idegenvezetésével az Esztergomi Párkányi hídfőjénél levő Szalma csárdában egy finom vacsorát költöttünk el. Közben készült sok kedves fotó a napra és helyre emlékeztetőül.
A városból visszatérve újból a medencét céloztuk meg és késő éjszakái tartó beszélgetős fürdőzés enyhítette a nap forróságát.
Vasárnap reggeli után tíz óra körül mindenki bánatára sátorbontásra került sor. Bementünk Esztergomba a Bazilikát és a körötte levő teret megnézni, majd a csoportkép elkészülte után mi búcsút vettünk társainktól és elindultunk hazafelé.
Ahogy kezdtem a vége is csattanóval zárult számomra. Cegléden megvettem a helyjegyet Szegedre és újból a 11-es székre kaptam, de ez már csak az enyém volt nem kellett megküzdeni érte.
Csodálatos négy napot töltöttünk együtt és ezt azt igazolja, hogy igenis lehet szépen, békességben és egymásra odafigyelve tartalmasan eltölteni az időt olyan embereknek akiknek a művészet a fontos.
Köszönöm nektek, hogy barátaim vagytok. Bearanyozzátok az életem szürke napjait.

A nagy nyelvújítónk bölcs szavaival búcsúzom a következő táborig-találkozóig!

„ Ne ijedj meg, ha az ezüstholduszályosábrándfátyol hűs lenge érintése a szívedig ér, mikor az aranyokkersárgabibórhajnalinapsugár beordít az ablakodon és azt mondja...!!! Kelj fel Fullos!!! „

Barátotok samy