Fullextra.hu - Mindörökké Rock

Nem kenyerem a mozi-kritika, de most mégis kénytelen vagyok klaviatúrát ragadni...

Aki kicsit is ismer, az tudja rólam, számomra a rock éltető elem. Nézem, hallgatom, tombolok, remegnek a falak, egyszóval ezzel üzemelek. Aki nálam nagyobb rockernek hazudja magát, azt körbe kell rajzolni, és úgy kitűzni a falra.
Láttam egy mozi- kedvcsináló montázst. Mindörökké Rock! Nem jött meg hozzá a kedvem. A gond az, hogy a gyerek is látta, neki meg megjött. Ő még csak kezdő kis rockerke, beleszalad olyan csapdákba, mint egy régi nagy dallam, pár villanásnyi mutatósabb tömegjelenet. A két lényeges ellentmondást nem látta meg sajnos. Az egyik az, hogy eme produkció amerikai, a másik pedig az, hogy a rockersztárt Tom Cruise játsza. Nomármost Amerika nem tud rock-produkciót gyártani, és Tom Cruise előbb megy el kivénhedt tánctanárnak, mint rockersztárnak.
Szóval gyerek könyörgött, mi engedtünk, és délután már a moziban is csücsültünk. Az első másodpercek döbbenetét maga a zene okozta. 1987-ben járunk, születtek akkor nagy durranások, ám mégsem azokat hallottuk, hanem valami elfuserált noném popp dalocskákat. Mindez két tizenéves bociszemű Ken -Barbi imitációtól prezentálva, mint kemény rockerek. Barbink kis virágmintás miniruciban adta az ártatlant, míg Ken baba bevezette őt a csúnya város rejtelmeibe. Készültem én az alvásra, nem lett volna ezzel semmi baj, én mindent megteszek a gyerek boldogságáért, de a következő percek okozta sokk nem segített a békés álmodásba menekülni.
A jóságos, mindenkitmegértek típusú kocsmatulajt Alec Baldwin alakította, ami első ránézésre még hitelesnek is sikeredett. Koszos- borostás- nagypocakos lepukkant rocker, állandó pénzzavarban. Ez stimm. Csakhogy énekelnie kellett szegény párának, ami igen fájdalmasra sikeredett. Magas lágyhangú rockert még életemben nem hallottam. Eme tudatlanságomban a film közepén gyúlt fel az értelem szikrája, amint az asszisztensét alakító Russel Brand a torkáig tolja a nyelvét, mintegy kifejezve örök szerelmét iránta.
Az első laza hányingeren túljutva jött csak a java. Megjelent a hatalmas szupersztár Stacee Jaxx- Tom Cruise, és szánalmas Axl Rose imitációba kezdett. Ami Axlnek jól áll, az Tomnak nagyon nem. El kéne a rendezőnek mesélni, hogy egy csupasztestű, egyhatvanas törpe sosem lesz hiteles rock nagyágyú, hiába gyakoroltatják vele reggeltől napestig a higanymozgást. Max szánalmas hernyónak fog tűnni így. Jó esetben. És ha piást kell alakítania, akkor tegye már meg neki azt a szívességet valaki, hogy egyszer az életben leitatja, mert az a tántorgás, amit ebben a moziban művelt, az inkább hasonlatos egy idült belsőfül gyulladással kínlódó, szédülésre hajlamos, identitászavaros templomi kórus- énekesre, sem mint egy non-stop IHB partyban fetrengő zenészre.
A film története elrejtőzött, a végéig nem sikerült megtalálnunk, gondolom húzóerőnek a koncertjeleneteket szánták, és nem a magvas mondanivalót. A baj ezzel csak az volt, hogy a koncertjelenetek nagyon emlékeztettek egy Karda Beáta fellépés tömegjeleneteire. Bár lehet, hogy Amerikában ennyire elvágólag tombolnak a koncerteken.
Szóval, ha valaki kicsit is szereti a rockot, az nehogy beüljön erre a mozira, mert garantáltan kétszáz lesz a vérnyomása pillanatok alatt, s akinek voltak még illúziói Tomunk színészi képességeivel kapcsolatban, az pláne kerüljön nagyot, mert este telezokogja a párnáját, az tuti. Bár lehet, hogy Disney- csatornás kabarénak szánták?