Fullextra.hu - Nyaralásom története

Megunva a sivatagot, átrepültem Burmába egy kis vízipipára, és szép lányra áhítozva, de hiába...

Már szeptember közepén tartottunk, de én még mindig nyaralni akartam, készültem nagyon rá, izgultam előre, mint egy dőre kéjsóvár szamovár.

Na most itt azért kicsit megállnék, mert tudom, hogy sokan nem tudják azt, amit én, hogy a szamovár ...

Igen, a szamovár, bár csak egy tárgy, de mégis olyan kéjsóváran tud áhítozni a nyárra, hogy az nem emberi!

Honnan tudom mindezt? Jobb, nem részletezni, szerintem kéjsóvár és kész.
Menjünk tovább!

Tehát, ott tartottam, hogy a nyár, és én meg a nyaralás, ... miközben a szeptember itt lógott a nyakamon, alig akart elmúlni, így aztán készülődtem, pakolgattam, nyaralni akartam.

- Igen, nyaralni akartam mindenáron, és éreztem, tudtam, hogy ez be fog jönni nekem.

Első dolgom volt a számlám megnézni, pár kattintás, máris merenghettem, miközben egy milliót áthelyeztem, a hitelkártyámra, aztán neki a nagyvilágnak.

Kerestem a nyarat, kezdtem Egyiptommal, miközben euróim vészesen fogytak, szeptember meg nem annyira, aközben a teve háta vágta vékony fenekemet, pedig ülhettem volna otthon is, de én őszben nyarat keresve izzadtam rendesen, nyelve a homokszemeket, nem élvezve az életet.

Megunva a sivatagot, átrepültem Burmába egy kis vízipipára, és szép lányra áhítozva, de hiába, mert euróim akkorra már elfogytak. El. Mind, vagyis majdnem mind, mert ugye az utazás, meg a sok osztogatása a figyelmességnek, apróban persze, de akkor sem vagyok egy krözus.
Na szóval, itt álltam Burmában, egy szál csukjában, mert hullt a mennyei áldás, hiszen tudod, mondtam már, hogy szeptember van, vagyis volt. Szerencsére volt az a szeptember (nem ez), és lóvé nélkül, átázva, meg minden, tudod! Olyan voltam mint ama kisgyerek, aki nem tud iskolába járni, mert elverte a jég a szőlőjüket, meg minden, és ott kint didereg az iskola nyitott ablaka alatt és így tanul, ..
Csak hát én nem tanulni, hanem tanítani szerettem volna, a mi kis európai szokásainkat, szerelmeskedést meg minden, és ott álltam, hát persze, hogy ott, a kedvesen világító piros lámpák alatt és akkor történt a csoda.

Na ezt még elmesélem, aztán, utána tovább élvezem az emléket, azt a szeptemberit, nem ezt.

Hát, szóval a csoda. Igen:
Hát az úgy volt, hogy megsajnált ő, a szép kis burmai lány, és elvitt magához és lett egy szép emlékem, mondjuk az otthonról kapott újabb milliócskát azt neki hagytam emlékbe, de ez most nem téma.

Lényeg, hogy van egy szép szeptemberi emlékem, meg októberi, sőt novemberi is, mert addig, addig dédelgetett a kis burmai, hogy közben észre sem vettem, hogy nem a szekér szalad, hanem az idő.

És a nyár meg vadul tombolt, egyre melegebb lett, nekem, hiszen euróból volt a legkevesebb, és a végén kilöktek fát vágni, meg krokodilt etetni, meg gyöngykagylót felhozni a mélyből. Nekem az mind semmi volt, hiszen, tudjátok, a kis burmai lány mosolya megért több millió eurót is, meg aztán a tanítás, amit tőle kaptam elég emlék nekem.

De itt be is fejezem, nehogy elpityeregve még azt kelljen énekelnem, hogy kis burmai lány, kobra kígyó derekán ...