Fullextra.hu - Tárgyak I.

Újra rámeredtem a nagyítóval az érmére és most már – birtokában az internet információjának – egyértelművé vált, hogy I. Constantinus érméjét tartom a kezemben...

Talált és szerzett, ajándékba kapott és elcsent tárgyak, amelyek örömet szereznek gazdájuknak. Tárgyak, amelyek új helyükön új életet élnek. Tárgyak, amelyek elcserélhetetlenek. Kicsik és nagyok, könnyűek és súlyosak, kedvesek és megmosolyogtatóak, de mindenképpen fontosak, mert emlékhordozók. A tegnapból jönnek, a mából szólnak, a holnaputánba tartanak. Évekről és érzelmekről mesélnek, egy letűnt vagy csak egy távoli világról, hiedelmekről, szokásokról, furcsa kötődésekről.
Talizmánok, ereklyék, amelyek hozzánk nőttek.
Talizmánok, ereklyék, amelyek hozzánk nőttek, s mi magunk is megtestesülünk bennük.

Szoktam vásárolni a „vaterá”-n tárgyakat. Múltkor egy római érmére licitáltam, s én lettem a szerencsés. Ma vehettem kézbe az érmet, amely első ránézésre egy jelentéktelen sötétszürke, kopott pénzdarabnak tűnt. Az Árkádban vettem át zuglói révén és siettem haza, hogy kiderítsem: Vajh kié lehet?

Egyik oldalán egy profilból ábrázolt képmás volt – ahogy az szokott is lenni, míg a másik felén egy épületféle látszott, a tetején csúcsokkal.
A képmás egyik oldalán „Constan” felirat látszott, míg a másik oldalán a képnek a körfelirat olvashatatlannak tűnt.

E töredék ismeretében bátran beírtam a google-ba, s meg is kaptam a Constantinus császárnevet – amiből azonnal több is volt – valamint Contantius nevezetű apjáét, aki Diocletiánus tetrarchiájában az egyik ceasar volt. Újra rámeredtem a nagyítóval az érmére és most már – birtokában az internet információjának – egyértelművé vált, hogy I. Constantinus érméjét tartom a kezemben.
Továbblépésként rákerestem a császár érméire, s kiderült egy sem obulus, nem sestercius, sem solidus, hanem egy follis került hozzám.
Ez az egyik legjelentéktelenebb létező római érme.

Ugyanakkor rájöttem, hogy Nagy Konstantin császár, a kereszténység római megtűrője, engedélyezője érméje került gyűjteményembe.

Tudni kell, hogy a rómaiak sokisten-hitet ápoltak (Mars és a többiek) és megszületésétől kezdve üldözték a keresztény vallás híveit. Ezért kényszerült a korai kereszténység, mint vallás a római katakombákba, ezért áldozták fel a Colosseum porondján a szerencsétlen Jézusban hívőket vadállatoknak.
Nagy Konstantin 313 előtt. állítólag egyik véres csatája előtti éjszakán, álmot látott: Álmában megjelent neki a kereszt és azt hallotta, hogy e jel jegyében győzni fog. Ez indította végül arra, hogy amikor 313-ban találkozott Liciniusszal Milánóban, hogy a szövetségüket megerősítsék azáltal, hogy Licinius feleségül vette Constantinus Constantia nevű féltestvérét.

Ezen a találkozón egyeztek meg az úgynevezett milánói ediktum kiadásáról is, ami hivatalosan is teljes toleranciát biztosított a birodalomban minden vallás számára, beleértve a kereszténységet is.
Ahogy olvasgattam életéről kiderült törvénytelenül választották hadai császárrá apja utódjául. amikor az Britanniában meghalt, de lassan évek alatt a teljes római birodalom ura lett. Két fia volt, egyikük Crispus nevezetű, akit hírbe hoztak a császár II. feleségével, s ezért a császár saját fiát kivégeztette. Évek múlva kiderült, maga a császárné terjesztette el az álhírt – ma nem érthető mi okból – s ezért neki is lakolnia kellett.

A császár anyját küldte – lehet, hogy ezért? – zarándok útra Keletre, ahol Helena, egy korcsmáros egykori lánya, szent asszony lett és - tán első régészként? - kiásatta Jézus és a latrok keresztfáit – bizonyságul, hogy a keresztre-feszítés valóban megtörtént. De hogy ez ne valami álhírnek tűnjön, bizonyság rá, hogy Helena megtalálta Jézus keresztjének feliratát is(titulus), amelyet a rómaiak azért szegeztek fel, hogy mindenki lássa: így bűnhődik az, aki a zsidók istenének hívatja magát.

A felirat egy fatáblán – bár töredékesen - ma is hirdeti „Nazareti Jézus a zsidók királya”.
S akármelyikünk, aki Rómában jár személyesen is meggyőződhet róla a Szent kereszt Jeruzsálemben nevezetű templomban.

Persze az eredeti felirat nem az, amit mi a különböző kőkereszteken és én pl. gyerekkoromban a budapesti Koszorú utca sarkán lévő pléhkereszten olvastam: INRI. Ez csak egy rövidítés, méghozzá az előbb jelzett szöveg mozaikszava. Vámos Miklós – valszeg egy diszlexiás pillanatára emlékezve - amikor eredeti indíttatásáról írt egyik könyvében, jelezte, hogy a felirat: IRNI – volt számára az eredendő parancs.

Na, nem úntatlak benneteket tovább, jó messze keveredtem a numizmatikától, és hosszú időre a full-tól is, további jó szórakozást!