Fullextra.hu - Elrepültem Egyiptomba! 2. rész

A sírkamrák bejárata fölött kartusok, azaz hieroglifákból kialakított névtáblák láthatók. A barlangsírok falát gyönyörű freskók dekorálják.

A jó idegenvezető aranyat ér! Szerencsére ilyen kincsre akadtunk Ivett személyében, aki nemcsak kedves és szép, ráadásul még rengeteg ismerettel is rendelkezik. Több éve él keleten, egyetemet végzett s óriási lelkesedéssel igyekszik átadni tudását a 21 fős csapatnak.

A busz pontosan, hajnali négykor érkezett. Kénytelen-kelletlenek voltunk ilyen korán indulni, mert nagy ország ez, s úti célunk kb. 400-500 kilométerre volt Hurghadától.
Nem csoda tehát, hogy az odafelé vezető úton a legtöbben aludtunk vagy szunyókáltunk s csupán azokra a döccenésekre ébredtünk fel, amikor egy-egy katonai ellenőrző ponthoz értünk. Ezekre a szigorú kontrollokra azért van szükség, mert az 1997- ben történt turisták elleni terrortámadás óta fokozottan ellenőrzik a közlekedési eszközöket, sőt a személyautókat alaposan átvizsgálják. Két ellenőrző pont között állandó a kapcsolat, így követik nyomon, hogy időben megérkeznek-e a járművek a következő megállító helyre.
Aki nem aludt, láthatta a mellettünk elsuhanó, szinte geometrikus formájú homokdűnéket, a kopár sivatagi táját, majd a Nílus völgyéhez közeledve az országút mentén fel-felvillanó zöld színű foltokat, az oázisokat és az állandóan vándorló beduinok hevenyészett sátrait.
Akadtak olyanok is, akik csak Ivett hangjára ébredtek fel, aki tudatta velünk, hogy közeledünk a végállomáshoz, Luxorhoz, Felső-Egyiptom fővárosához.
Luxor arab neve: Uqszor, azaz magyarul „ Istenek palotája”.A régi görögök Théba néven ismerték és tették Egyiptom fővárosává, kulturális és vallási központjává a várost.

Egyiptom története, történelme hosszú és szövevényes. Már i.e. 5000-től létezett. A Nílusnak- az „az élet folyójának- mindkét partján magas szintű civilizációt hoztak létre. I.e. 4000-ben már értettek a búza és árpatermeléshez, A régészek még most is vitáznak az egyiptomi dinasztiák pontos kronológiájáról, viszont abban megegyeznek, hogy a Korai dinasztikus korszakot az Ó-, a Közép-és az Újbirodalom, majd a gazdag időket az ország fontos stratégiai jelentősége miatt a Késői korszakok, az idegen támadások, átmeneti megszállások, harcok, polgárháborúk követték.

Az első látnivaló Hatszepszut impozáns temploma volt, mely i.e. 1450-ben épült, feltűnő helyen, egy rózsaszín hegyoldalba vájt magas sziklafal tövében. Hatszepszut építtette Amon főisten tiszteletére, ezzel törvényesítve, bizonyítva azt, hogy a fáraói trón őt illeti. Hatszepszut ugyanis nő volt. Édesanyja, Hathor mindent megtett annak érdekében, hogy leánya fáraó legyen. Férfiként nevelte, képezte, szakállat ragasztott neki. Hatszepszut először régensként uralkodott mostohafia, a gyermek II. Totmesz helyett, majd letaszítva őt a trónról fáraóvá neveztette ki magát.
A hatalmas építményt kisvonattal közelítettük meg. A templom három részből áll. Az egyik teraszról a másikba rámpákon keresztül juthatunk el. A számos díszítmény közül oszlopsorokat, szfinxeket, obeliszkeket, falba vésett jeleneteket csodálhatunk meg: a kosfejű Amont (a teremtés és a nap istenét), a sakálfejű Anibuszt (a halál és a mumifikálás istenét). Láthatjuk Hathort a termékenység szimbólumaként, amint épp tehén alakjában táplálja Hatszepszutot. Megnéztük a Születés csarnokát, ahol a fáraónő isteni születésétől kezdődő életképeket láttunk.
Hatszepszut templomával szemben, a másik oldalon rejtőzik a Királyok völgye. 64 sírt találtak itt a kutatók. a 15 feltárt sírkamra közül csak három vilt látogatható a belépőjeggyel, a többiért fizetni kellett.

Ivett épp azt meséli, hogy az Ó-és Közép Birodalomban élő fáraók legtöbbjét még piramisokba temették, az Új- Birodalomban azonban a megváltozott vallási eszmék miatt új helyre kezdtek temetkezni. A Királyok völgye egy természet által alkotott piramis alakú képződmény. Itt található IV.,III., és VI. Ramszesz, I. Széthi, Horembeb, II. Amenhet sírja s a legtávolabb III. Thotmeszé.

A sírkamrák bejárata fölött kartusok, azaz hieroglifákból kialakított névtáblák láthatók. A barlangsírok falát gyönyörű freskók dekorálják. A legtöbbször ábrázolt jelenetek a Holtak Könyvének fejezeteit, valamint azokat a rítusokat, próbatételeket illusztrálják, amelyek a túlvilági feltámadáshoz szükségesek. Nemcsak a fáraók, hanem az egyiptomi nép életéről is mesélnek ezek a sírkamrák, annak ellenére is, hogy a fáraókkal eltemetett kincseket, a szarkofágokat a sírrablók alaposan kifosztották. A talált tárgyak nagy része szintén a kairói Régészeti Múzeumban található. (A múzeumot a kairói kiránduláson néztük meg.)
Az egyetlen érintetlen, feltárt sírkamra Tutahamoné ( 62. Sz.) Kicsi és dísztelen. A fiatalon meghalt fáraó sírját 1922 novemberében Howard Carter kutatócsoportja fedezte fel. Egyedül ebben a sírban találtak kincseket. A benne lévő értékek talán éppen a hely egyszerűsége miatt maradtak meg. A múmia itt, a sírban talált kincsek pedig szintén a kairói Régészeti Múzeumben vannak.

A Királyok völgyének megtekintése után igencsak éhesen vártuk az ebédet. Valahol út közben megnézünk egy alabástrom-feldolgozó műhelyt is, majd a busz elvitt minket Nílushoz. Igen – a Nílus! Mennyit olvastam, mennyit ábrándoztam róla, s most ott hömpölygött előttem a hatalmas folyó, a világ 2. leghosszabb folyója (az Amazonas megelőzte már), a mely nélkül nem létezne Egyiptom. Három ütött-kopott felukka (motorhajtású csónak) szállított át minket a túlsó partra. A kormányos fiú kb. 12-14 éves lehetett – rutinosan, gyorsan száguldott át a folyón, miközben óriási zajt csapott a motor. Kapkodtam a fejem jobbra-balra, hogy láthassak valamit, de csak néhány fotót sikerült készítenem.

A szerény ebéd után indultunk Karnakba. Ott látható az egyiptomi történelem legnagyobb temploma. Lenyűgöző látvány. Kb. 2000 évig készült, bővült. Eredetileg i. e. 1999-ben, a Közép-Birodalomban I. Széti kezdte építtetni, egyetlen főisten, a thébai Amon Re tiszteletére. II. Ramszesz fejezte be s építtette a híres kosfejű szfinx utat.
A templom monumentális szentélyekből, pilonokból, obeliszkekből áll. Jelenleg 1, 5 km x 800 méter területen fekszik. Az első pilon vastagsága 15, magassága 43, 5, szélessége 113 méter. Ezt az oszlopot Naht fáraó készíttette. A templom további részei az egymást követő uralkodók ízlésének megfelelően épültek tovább.

Ivett magyarázott, mi figyelmesen hallgattuk, közben csurgott rólunk az izzadtság, ugyanis a templomot szinte csak a 23 méter magas oszlopok árnyékolják, pedig valamikor 5000 négyzetméter fedett területe volt. A tetőt – 16 sorban– 134 oszlop tartotta. A világ egyik csodája ez az oszlopcsarnok.
A meleg ellenére elkápráztattak minket a 200-300 tonnás asszuáni-rózsagránit obeliszkek, ezek az égi iránytűk, amelyek ugyanazt jelképezték, mint a piramisok: utat, irányt a Nap felé.
Megnéztük az áldozatok bemutatásának szentelt helyet, a balzsamozás szentélyét és megrökönyödtünk a papirusztekercseken megörökített tényen, hogy a hónapokig eltartó balzsamozás munkálatai alatt a papok a mutatósabb halott hölgyekkel "szexuális viszonyt” folytattak.
A templom mögötti kertben áll az óriás szkarabeuszbogár szobor, amely Kheopert, az újjászületés istenét jelképezi. Aki hétszer körbejárja, annak egy ki nem mondott kívánsága teljesülni fog. Természetesen mind a huszonegyen a bogárszobor körül keringtünk: hátha!!!
Utolsó állomásunk a titkos szent tó. Ez volt - a szentélybe lépés előtt- a papok rituális fürdésének helye. A 35 fokos "tavaszi" hőségben legszívesebben mi is belelógattuk volna fáradt lábainkat, de Ivett figyelmeztetett, hogy szennyezett.
– Hogy bírod ezt nyáron? – érdeklődtünk. – Nem tudom! – válaszolta.– Vizet hordok magamnál és időnként a fejemre locsolom! –
Az ő munkája még nem ért véget. Késő délután a kirándulást a program szerint egy papirusz galéria megtekintése zárta, de én ebből alig láttam valamit, mert olyan fáradt voltam.
A visszafelé úton nem ébresztett fel semmi. Édesdeden aludt mindenki s még az is meglehet, hogy akadt, aki fáraókról álmodott.