Szilánkok - Irodalmi évfordulók: Bródy Sándor
Dátum: Július 25, csütörtök, 16:14:49
Téma: Kultura


150 éve született Bródy Sándor
(Eger, 1863. július 23. [március 15. (?)] - Budapest, 1924. augusztus 12.)




Bródy Sándor
(Eger, 1863. július 23. [március 15. (?)] - Budapest, 1924. augusztus 12.)

1884-ben, Üstökösként tűnt fel a Nyomor című művével, amely azonnali ismertséget hozott, és óriási vitát kavart. A magyar irodalomban akkor még szinte ismeretlen témaválasztásával, látásmódjával és nyelviségével a külvárosok világát, a beszélt pesti nyelvet emelte be a magyar irodalomba. Cselédek, éhező diákok, mosónők jelennek meg rajzaiban, minden álmukkal, testi szenvedéseikkel és szenvedélyeikkel, nyomorúságból viselt szeretkezéseikkel. A Nyomor bevezetésében Bródy kijelentette: „Ezek a megfigyelések a nyomorról szólnak. De nemcsak az éhség, a szegénység, a test nyomorúságáról, hanem arról a sokkal ijesztőbb nyomorról is, mely a lelket öleli át, rideg csontváz karjaival.”

Regényeiben is a nagyváros írója. Ezek központi témája sokszor a karrier és a csalódás problémája (Két asszony, 1886; Faust orvos, 1888; Don Quijote kisasszony, 1888). Hófehérke című regénye a Jókai-típusú romantikát idézi, míg Az ezüst kecske és A nap lovagja című realista regényei a kor társadalmi problémáit vizsgálják. A dada című naturalista drámája úttörő jelentőségű: a népszínművekben álságosán megjelenő helyett, igazi nyomasztó paraszti világba vezet. A magyar múltat anekdotisztikusan ábrázoló naturalista vígjátékában, a Király-idillek (1902) című színművében pedig szakít a történelmi drámáktól megkívánt patetikus-hazafias pózzal. Publicisztikája egyaránt hatott Adyra, regényírása Móriczra és Krúdyra, színpadi művei Molnár Ferencre, Szomory Dezsőre is.

Irodalomtörténészek szerint művészetének ellentmondása abban foglalható össze, hogy nagyobb kezdeményező, mint amilyen megvalósító. Schöpflin Aladár így írt róla: „Geniális koncepciók és elnagyolt alkotások. Merész kezdések, melyek nem jutnak befejezésre. A vázlatok művésze, befejezett mű nélkül.” Hatvany Lajos így fogalmazott Bródy és a Nyugat szellemi kapcsolatáról: „A kortársak tőle vártak a legtöbbet, s az utána jött nemzedék Bródy-kitaposta nyomokon vágott neki az irodalomnak.”

A korszak legnevesebb és legtöbbet fizető lapjainak: Budapesti Hírlap, Ország - Világ, Erdélyi Híradó, Magyar Hírlap, Magyarország, és a legrangosabb irodalmi lapoknak:A Hét, Magyar Sálon, Katolikus Szemle, Új Idők munkatársa. Szuggesztív, erős hangulatiságú, formagazdag, szabálytalan megoldásokkal kísérletező publicisztikájában különös érdeklődéssel fordult egyrészt az aktualitások, másrészt a dekadens hangulatok, a lélek mélységeinek bemutatása felé.

1890-től irodalmi és publicisztikai havi folyóiratot adott ki Fehér Könyv címen, melynek cikkeit maga írta. 1903-1905 között pedig a Nyugat előfutárának számító Jövendő című hetilapot írta és szerkesztette, Ambrus Zoltán és Gárdonyi Géza közreműködésével.

Nem vállalt ugyan szerepet a Tanácsköztársaságban, mégis emigrációba kényszerült. Betegen, számkivetve kezdett bele lírai és filozofikus elemekkel telített, önéletrajzi jellegű novellaciklusába, a Rembrandt-sorozatba. 1923-ban meghalni visszajön Magyarországra.



Ajánlott irodalom: Hatvany Lajos: Bródy Sándor emlékezete. Nyugat 1924/11.
Schöpflin Aladár: AMagyar irodalom a huszadik században,
http://epa.oszk.hu/00000/00022/00502/15633.htm;
Földes Anna: Bródy Sándor. Bp., 1964., Laczkó András: Bródy Sándor alkotásai és vallomásai tükrében. Bp., 1982.

Kép: Bródy Sándor Strelisky felvétel, 1908 MNM






Az írás tulajdonosa: Fullextra.hu
http://www.fullextra.hu

Az írás webcíme:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=3155