Fullextra.hu - Szilánkok - Irodalmi évfordulók: Füst Milán

125 éve született Füst Milán
(Budapest, 1888. július 17. - Budapest, 1967. július 26.)

Füst Milán
(Budapest, 1888. július 17. - Budapest, 1967. július 26.)

Jogi egyetemet végzett, majd felsőkereskedelmi iskolákban tanított. 1918-ban a Vörösmarty Akadémia ügyésze volt, ezért felfüggesztették állásából. 1921-ben nyugdíjaztatta magát. 1923-ban megnősült. 1934-ben ünnepelték meg írói munkásságának 25. évfordulóját a Zeneakadémián. 1945 után a Képzőművészeti Főiskolán és a bölcsészkaron tanított, 1948-ban Kossuth-díjat kapott. 1950-től nem jelenhettek meg írásai. Az 1956-os forradalomban írásaival szerepet vállalt. 1957-ben a Magvető Kiadó megkezdte életművének kiadását. 1965-ben felmerült a neve a Nobel-díj várományosai között.

1903-ban, tizenöt éves korában tüdővérzést kapott. Ettől fogva a betegségtől és a haláltól való félelem jelen volt egész életében. Ezért is kezdett el naplót írni, amelyet 1904-től negyven éven át folyamatosan írt. 1928-ban súlyos neurózissal kezelték.

Húszévesen, 1908-től rendszeresen publikált a Nyugatban, barátai is az első nemzedék köréből kerültek ki. 1914-ben megjelent első verseskötete, ugyanebben az évben megírta első drámáját, a Boldogtalanokat. Kisregényei, versei, drámái, művészetelméleti tanulmányai az 1920-as években folyamatosan jelentek meg a Nyugatban és könyv formájában.

Versnyelvét az archaikus és a modern beszédmód összeütköztetése jellemzi, a profán mindennapiság és a klasszikus kultúra emelkedett jelenléte. Líráját maga és kortársai „objektívnak” nevezték. Lírája, súlyos szabadversei a Nyugat első nemzedékének nagy alkotói közül a legkésőbb kaptak olvasói elismerést, ugyanakkor a későbbi írói nemzedékekre termékenyítően hatottak.

Első jelentős kisregényétől, a Nevetőktől(1919) kezdve egész prózai munkásságában egyes szám első személyű narrátort szerepeltet, ez lehetővé teszi számára, hogy különböző formákban megkérdőjelezze az elbeszélhetőséget, a narrátori tudást, és megfejthetetlen személyiségeket állítson regényei középpontjába - elbizonytalanítva ezzel a hősöket és az olvasót a biztonságos valóság létezésében. Szerteágazó munkásságának közös vonása az átírás, újraírás, törlés és javítás. Mintha az életművét halála után sem akarta volna szilárdnak, megváltozhatatlannak láttatni.

Legkiemelkedőbb regényén, az 1942-ben megjelent A feleségem történetén nyolc évig dolgozott. A regény elbeszélője, Störr kapitány számára egyedi dallamú, részben alulstilizált, de bölcselkedésre, önreflexióra képes nyelvet dolgozott ki. A kortárs magyar irodalomban páratlanul következetesen modern regény visszhangra talált a francia közönség körében. (1958-ban jelent meg franciául, majd más idegen nyelveken is.)

Új utakat kereső drámái kezdetben nemigen számítottak sikerre. Minden darabban eltérő módon építkező dramaturgiája szinkronban volt a korabeli európai drámai törekvésekkel. Az utóbbi évtizedekben a magyar színházak főként a naturalizmus és az avantgárd értelmezés felől is megközelíthető Boldogtalanokat és a Catullust játsszák - sikerrel.

Ajánlott irodalom: Rába György: Az objektív líra jelensége a Nyugat hőskorában. In Mégis győztes, mégis új és magyar. Tanulmányok a Nyugat megjelenésének hetvenedik évfordulójára. Bp., 1980.; Szellemek utcája. In memóriám Füst Milán. Szerk., vál. Kis Pintér Imre. Bp., 1998., Schein Gábor: Nevetők és boldogtalanok. Füst Milán művészete 1909-1927. Bp., 2006.