Fullextra.hu - A C-vitamin felfedezése

Szent-Györgyi Albert 1937-ben a C-vitamin felfedezéséért orvosi Nobel-díjat kapott. Nézzük néhány röpke mondatban, hogyan jutott el odáig.

A professzor a sejtlélegzést tanulmányozta. Idézet egy 1974-ben vele készült interjúból:

„Én akkor, kezdetben a növényekkel foglalkoztam, és hamarosan felismertem, hogy kétféle növény van. Olyan, amelyik megbarnul, ha megsértem; például mindenki tudja, ha az almát leejti, másnapra egy barna folt keletkezik ott, ahol az alma megütődött. Elkezdtem ezt tanulmányozni, aztán kisült, hogy ez egy érdekes folyamat, de nem vezetett oda, ahová én akartam eljutni. A barnulás csak egy védekezési reakciója a sejteknek. Akkor áttértem azokra a növényekre, amelyek ilyen hatásra nem barnulnak meg, ezek például a narancs vagy a citrom. Az ember hiába ejti le vagy lép rá, sohase fog megbarnulni. Akkor ezeket kezdtem tanulmányozni, és azt láttam, hogy ha egy bizonyos reakciót elvégzek, akkor ott egy egész kis késés figyelhető meg. Mikor egy reakciónak be kellett volna következnie, az késett egy másodpercet vagy egy fél másodpercet.”

-Tehát nem az eredmény, hanem a folyamat érdekli?

„Nem az eredmény, hanem a folyamat! Én itt láttam egy kis késést és tudtam, hogy ezt az anyag csinálja. Márpedig ha egy vegyész lát valamilyen folyamatot, és tudja, hogy azt egy anyag okozta, akkor azt az anyagot izolálja. Ez nagyon fontos. Az izolálás azt jelenti, hogy megtudjuk, hogy az anyag micsoda. És ez nagyon nehéz. Nagyon egyszerűnek hangzik, de nagyon nehéz, mert minden sejtben száz és száz különböző anyag van, rendszerint nagyon kis koncentrációban, és ahhoz, hogy megtudjam, hogy melyik anyag micsoda, ki kell tisztítsam, ki kell vegyem a többi száz anyag közül. Amikor elkezdtem vizsgálni, hogy mi okozza ezt a kis késést, kisült, hogy ez egy redukáló anyag, ezért késett az egész folyamat, és akkor végre kikristályosítottam az anyagot, amiről aztán később kiderült, hogy a C-vitamin.”

(Részlet Szent-Györgyi Albert: Az élet jellege című könyvéből)