Fullextra.hu - 100 éves a Magyar Sí Szövetség

A Magyar Posta öntapadós alkalmi bélyeg kibocsátásával köszönti a Magyar Sí Szövetség alapításának 100. évfordulóját.

Nem is gondolnánk, hogy - nálunk a hószegény Magyarországon - az egyik legrégebben alakult sportszövetség éppen a havas sportokhoz kapcsolható. Bizony. 1913. július 15-én 14 síklub döntött a megalakulásról. (az első alapszabály első oldala a képen)

Már az 1800-as évek végén szóltak híradások az akkor még lábiszánkózásnak nevezett próbálkozásokról, bemutatókról.1890. Hangay Oktavian tanár elsőként síel Kolozsvár környékén. 1891 télen Palkovics József honvédezredes megszervezi az első katonai síosztagokat Besztercebányán. 1892. Demény Károly és Bély Mihály síelnek a budai hegyvidéken. 1895. Megalakul az első magyar síegyesület a: Kolozsvári Ski Klub. 1896. Az első magyar síverseny Szabadkán és Ujvidék közt. 1909 karácsony. Megnyílik az első símenedékház, a M.S.K. - Révay báró háza - a Kis-Fátrában. 1910-ben Megjelennek az első síversenyszabályok. 1911 február 4-5. Az első nemzetközi síverseny Tátraszéplakon a Magyar Sí Klub rendezésében. Első magyar Síbajnok: Gerin Richard (Bécs) Aztán 1913-ban megalakul a Magyar Sí Szövetség, amely egységesíteni igyekezett a versenyszabályokat, és összefogni a klubok tevékenységét. 1914. február 27. Az V. nemzetközi síkongresszuson felveszik a M.S.Sz.-et a tagok sorába. 1917 december. Megtartják Körmöcbányán Hefty Gy. Andor késmárki tanár vezetése alatt az első magyar tanári sítanfolyamot. 1918 február 11-13. A Tátraszéplakon országos versenyen először versenyeztek a nők is.

Nagy irodalma van a sízésnek. A „Regélő” c. újság már 1837-ben megjelent téli számában írta, hogy egy Ernst Jensen nevű bergeni fiatalember Pesten húszszor körbefutotta a vásárpiacot „norvég csúszkákon” A „Herkules” c. lap 1884-ben „hócipőkről” írt. Szintén az első lábiszánkó próbálkozók között volt Chernelházi Chernel István ornitológus, aki 1891-ben Norvégiából hozta az első alkalmatosságokat, sőt 1896-ban már meg is jelentette az első magyar sí szakkönyvet a Lábiszánkózás kézikönyve címmel (a képen).

1907-ben a Nemzeti Sport állandó sí rovatot indít
Aztán sosem remélt nagy sikere lett a különös, lábra csatolt alkalmatosságnak. Egyre többen próbálták ki, versenyeket rendeztek, a hadseregben is nagy jelentőséget tulajdonítottak az oktatásnak, hiszen a havas Kárpátokban nagyban megkönnyítette a mozgást. A következő szakkönyvben aztán már a mai nevén szerepel a sízés: A sízés gyakorlati kézikönyve, melyet Dr. Serényi Jenő írt.

Ezek voltak a magyar sízés kezdetei. Ám a tiranoni döntés elcsatolta havas lejtőinket, így beszűkültek a lehetőségek, de ez nem szegte kedvét a sízőknek. Leventeegyesületek, civil sportkörök sora foglalkozott a sportággal. Versenyszerű sportmunka folyt, de folyamatos volt a hadsereg és a civil érdeklődők oktatása is. A havas sportokban – a nehézségek ellenére – úttörőnek számít hazánk. 1924-ben az első téli olimpián 5 magyar versenyző indult, ahol Németh Ferenc 50 km-es sífutásban a 20., Déván István 18 km-es sífutásban a 31. helyezést érte el. Az ugyanitt – Chamonix – megtartott kongresszuson megalakult a Nemzetközi Sí Szövetség, a 14 alapító ország egyike Magyarország. Az legjobb olimpiai eredmény 1964. Innsbruck, ahol a 3X5 km-es női sífutó váltó - Balázs Éva, Tarnai Sándorné, Hemrik Ferencné – 8. helyezést ért el. Világbajnokságokon pedig Panyik János 10. helyezése számít az eddigi legjobb eredménynek. Ám a magyar sísport a kezdetek óta ott van a világversenyeken, és a viszonyainkhoz képes szinte mindig végez versenyzőnk a mezőny első harmadában.

A 100 éves jubileum alkalmából a Sífutó-Biatlon Hírmondó Pályázatot hirdetett, melynek címe a Hó. Kategóriák: Irodalom, Képzőművészet és Fotó. Már érkeznek a pályamunkák, ebből egy gyermekrajzot és egy verset közlünk, ízelítőül. A pályázat részletes kiírása itt olvasható:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=Forums&file=viewtopic&t=2461&start=15

Télvilág (I-3. sz. pályázat)

Fehér hó hull hegytetőre, őrzi fagyok fátyolát,
jeges ormok magasában szertelen szél gázol át.
Ködhomályban fenyveserdő, sorakozó hadsereg,
dermedt hideg regulázza, fák lábánál hempereg.
Emelkedő felhőtorony erkélyén a hó porol,
szerteszéledt gondolatom pelyhei közt kóborol.
Lejtőn siklik szánkó, síléc, hangosodó kacagás,
közel, s távol nincs akadály - földön lapul farakás.
Melegedők ablakából kacsint néhány jégvirág,
zúzmarával megszórt tájon elragad a télvilág.