Fullextra.hu - Felfedeztük a balkánt 1. rész

...kíváncsiak voltunk mi van a folyó túlpartján így hát átkelve az időtlen „kőhídon” valóban olyan érzés kerítet hatalmába mintha visszarepültünk volna az időben.

Macedónia – Skopje

Felfedeztük a balkánt, legalább is egy szegletét, mert azzal azért tisztában vagyok, hogy a Balkán ezerszínű világát egy nyaralás alatt nem lehet megismerni. Hogy az elején kezdjem, idén úgy alakult, hogy nyáron nem tudtunk elszabadulni a munkából. Ezért amikor tanakodni kezdtünk, hogy az őszi pihenést hol töltsük, fogalmazódott meg a gondolat, menjünk délre, ahol még szeptemberben is nyári meleg van. Így esett a választás Görögországra. A következő kérdés, hogy sziget vagy kontinens, és amikor a kontinens mellett döntöttük, hogy láthassuk az ókor egyik fellegvárát, Athént, akkor már evidens volt, hogy ne repülővel menjünk és ejtsünk útba még néhány más balkáni nagyvárost.
Így történt, hogy az első állomásunk Skopje a fiatal Macedón állam fővárosa. Macedónia kb. 25 000 m2, lakóinak száma kevéssel haladja meg a kétmillió főt. Érdekes dolog azt írni, hogy fiatal állam, hiszen a függetlenségét 1991-ben elnyerő köztársaság már az ókorban is létezet. Pontosan ie. 335-ben II. Philipposz alapította, hogy aztán fia Nagy Sándor meghódítsa Görögországot, majd fél Ázsiát is igája alá vonja.
De térjünk vissza a jelenbe. Elmúlt dél mire átszeltük Szerbiát és beléptünk a mini államba. A határtól mintegy ötven kilométerre fekszik az ország fővárosa Skopje, mely első állomáshelyünk. A város határához érve kellemetlen meglepetés ért. A GPS-ről eltűnt minden, mert egész egyszerűen nem volt rajta a város térképe. Azért nagyjából tudtam, hogy a szállásunk a belvárosban közvetlenül a Vargar folyó partján található. Közel a híres „kőhídhoz” melyet a középkorban építettek. Miután vagy háromszor megkerültük a belvárost, a belváros kapuját jelképező diadalív mellett leparkolva gyalog indultam a szállásra, amit öt perc séta után meg is találtam. Hogy rövidre fogjam, kiderült, hogy a terület egy hatalmas bevásárlóközpont, ami alatt egy óriási parkoló található, itt leltünk mi is helyet az autónak, miután a megmutatták, hol kell lehajtani a földalatti labirintusra.

kőhíd

diadalív

Miután ez megtörtént és a hotelben elhelyezkedtünk, neki indultunk felfedezni a várost. Megvallom Szkopje óriási hatással volt rám és igen csak meglepett. Egy kis állam büszke és belátatlan távaltok előtt álló nemzet fővárasa. Skopje valamivel nagyobb, mint Debrecen. A város nagyszerűen sáfárkodik az értékeivel mesterien ötvözve a múlt és a jelen értékeit. Lázas építkezés folyik, a város szívében mely harmonizál a múlttal. Egy másik érdekes észrevétel. A belváros tobzódik a szobrokkal. Némi túlzással azt is írhatnám, az egy főre jutok szobrok száma egy. A közelmúltban a folyó partjára épített két új múzeum klasszikus stílusban. Mindegyikéhez egy gyaloghídon át lehet bejutni, és mind a két hídon nem kevesebb, mint 28-28 szobor köszönti a sétálókat.
Érdekes és biztos tudatos városépítési stílus, hogy a város fő nevezetessége a több mint 500 éve építettek „kőhíd” egy-egy nagy térbe torkollik, és mily meglepő a déli oldalon a tér közepét Nagy Sándor lovas szobra uralja, míg a folyó másik oldalán apja, II. Philipposz gigantikus szoborkompozíció található. Azt se hiszem, hogy véletlen, hogy Nagy Sándor szobrától sugarasan induló utak közül a legszélesebb egy diadalívhez vezet.

II. Philipposz

Nagy Sándor

Természetesen kíváncsiak voltunk mi van a folyó túlpartján így hát átkelve az időtlen „kőhídon” valóban olyan érzés kerítet hatalmába mintha visszarepültünk volna az időben. Szkopje óvárosa maga a csoda. Hiszen nem csak egy mesevilágba kerültünk, hanem egyben egy keleties bazár közepében is találhattunk magunkat, ahol az elmúlt idők minden „kincse” fellelhető. Megvásárolható itt a volt jugoszláv néphadsereg egyenruhája, vagy épp egy lenin szobor, de kapható a mesés kelet ízléstelen gyűrű-karperec kombinációja, és parfümök minden mennyiségben.

bazár

minden eladó

Azért nem is a balkánon lennénk, ha ezt az idilli képet nem rontanák el egy-egy nem oda illő klíma, parabola antenna, vagy két ház között átívelő kesze-kusza kábelerdő.
A keleties hangulatot csak fokozza a sorra felbukkanó Dzsámik és mellettük a karcsú minaretek. Az már csak mókás kuriózum, amikor a templom oldalán meghúzódó kerthelység napernyői Coca-cola reklámmal színesítik az összképet.

óváros

múlt és jelen

A vacsoránk egyszerű és semmi balkánias nincs benne, annál inkább a reggeli, ami igazán fejedelmi, hiszen a felvágottak mellett a délies saláták tobzódnak a zöldségben és gyümölcsbe. Ami számunkra nem kedvező, hogy a reggeli kilenckor van, egy perccel sem előbb. Ez az indulás napján egyáltalán nem jó, mert így igen csak tíz óra van, mire elindulunk. És ha azt vesszük, hogy 800km vár ránk, ez egyáltalán nem kedvező. Még egy érdekes dolog történt velünk. Induláskor a parkolóban euróval akartam fizetni és legnagyobb meglepetésemre nem fogadták el. Kénytelen voltam keresni egy bank automatát és kivenni 400 dénárt, hogy fizetni tudjak. Azonban a Görög határ felé vezető táj kárpótol mindenért. Csodálatos és lélegzetelállító vidéken autózhatunk. Az, hogy a hegyek között milyen kevés hely volt az autópálya megépítésre, a legjobban az mutatja, hogy csak egy irányba vezet a pálya. A visszavezető pályarész valahol a hegy másik felén lehet. Nem irigylem azt, aki elvét egy lehajtót és vissza kell fordulnia.

Mit is mondhatnék erről a kis balkáni államról? Sikerült egy apró szegletét megismerni. Persze tudom, hogy másképpen élnek az emberek Skopjében és másképpen egy kis hegy faluban. Azt is tudom, hogy kevés volt az idő arra, hogy igazán megismerjük ezt az országot. De amit láthattunk az várakozáson felüli volt. Egy barátságos nemzet, vendégszerető emberekkel, lelkes tenni akarással, élve a történelem adta lehetőséggel. Azt kell, hogy mondjam, jó érzésekkel értünk a Görög határhoz, hogy belépjünk és megismerjünk egy másik országot. De ez már a következő fejezet.