Fullextra.hu - Kreatív csatornák I.

Gyakran úgy érzem, hogy valamit nagyon elmondanék, de amikor konkrét szavakat kellene formálni, megakadok. Szeretnék cikksorozatot indítani arról, hogyan küzdök az alkotói aszály ellen.

A táborban beszéltem arról, hogy mostanában nem tudok igazából verset írni, pedig nagyon szeretnék. Mások azt mondták, hogy ők is hasonlóban szenvednek, ezért gondoltam, hogy a leírom, én mivel próbálkozom megtörni ezt a jeget. Tisztában vagyok vele, hogy amiket ide írok, azok csak rám vonatkoznak, hiszen mindenki másként, egyedi módon működik; de ha esetleg valaki találna a cikkeimben valami ötletet magára vonatkozóan, akkor ne az legyen a szűk keresztmetszet, hogy meg sem írom. A legtöbben azt mondják, hogy a versíráshoz ihlet kell. Szerintem ez idealizálása, misztifikálása a valóságnak. (Illetve sokszor kényelmesebb, könnyebb azt mondani, hogy elkerült a múzsa; mint bevallani azt, hogy nem voltam elég szorgalmas.) Én mostmár abban hiszek, hogy az agyam úgy működik, mint egy lendkerék: Az elején nagyon nehéz megmozgatni, de ha sikerült elérnie egy bizonyos fordulatszámot, akkor már kis erő is elég ahhoz, hogy tovább hajtsák. Fontos, hogy az ember néha lelüljön, és elemezze magát, mi is lehet a problémája; hiszen nem tud megoldást találni rá, amíg nem tudja megfogalmazni, mi az. Ilyen önelemzés során azt vettem észre magamon, hogy az új gondolatok nem a semmiből törnek elő, hanem általában valamihez kapcsolódnak (azt szoktam mondani, hogy a gondolataim asszociációs láncot alkotnak), de az elejének, az első elemnek a megtalálása komoly kihívást jelent a számomra. Így igazából jelenleg azon fáradozom, hogy ezt a láncot valamivel elindítsam. Több módszerben is gondolkodtam már:

Keresni az interneten cikkeket olyan témákban, amik amúgy érdekelnek.
Mások verseit olvasni, és ami megfog, arról saját gondolatokat írni.
Következetesen figyelni a híreket a nagyvilágból.
Wikipédián arra kattintani, hogy dobjon fel véletlenszerűen egy cikket (lap találomra).
Írtam egy kis programot, ami véletlenszerűen vett szavakat versformába rendez (csak betördeli a sorokat). Értelmetlen szöveg az eredménye, de mégis lehet, hogy egy-egy szókapcsolat valamit eszembe juttat.

Én már csak ilyen vagyok, informatikusként módszerekben és algoritmusokban hiszek. Sokszor elgondolkodom azon, hogy létezik-e olyan algoritmus, aminek az a végeredménye, hogy írtam egy (értékelhető) verset. Ha nincs is ilyen, abban biztos vagyok, hogy van olyan algoritmus / módszer, ami segít megnyitni a kreatív csatornáimat.