Kreatív csatornák VI. – Határidők
Dátum: Június 05, hétfő, 22:31:07
Téma: Életünk napjaink


Egy perce még azt sem tudtam, miről fog szólni ez a cikk; csak annyit tudtam, hogy ígértem még egy hatodikat, és ma van a hosszú hétvége utolsó napja, szóval...


Most egy olyan tapasztalatról fogok írni, ami gyökeresen ellent mond az előző cikkben leírtaknak; méghozzá arról, hogy milyen hasznos, ha az ember be van tojva, és ideges, hogy leégeti magát.
Biztos történt már veled is olyan (iskolai dolgozatnál, érettséginél, főiskolai vagy munkahelyi feladatnál), hogy elő volt írva, milyen mennyiségű szöveget kell leadni, és azt gondoltad, hogy erre sosem leszel képes... majd hiánytalanul leadtad...
Sokan úgy állítják be, hogy a stressz egy rémes, kerülendő dolog, ami általában igaz is, kivéve, amikor nem. Mint a kígyóméreg. Amikor anno az osztályfőnököm elmesélte, hogy kígyómérget adnak be neki az injekcióban, és azzal gyógyítják, nem hittünk a fülünknek. Ugyanígy kis adagokban a stressz is a barátunk lehet. (A ted.com oldalán van is erről egy előadás magyar felirattal.) Egy eszköz, ami rövid időre ellátja a testünket extra mennyiségű tápanyaggal, felélénkíti a vérkeringést, és problémamegoldó üzemmódra állítja a tudatunkat. Sőt, amikor közeledik a baj (lejár a határidő), az elme képes abból az állapotból, hogy “vagy szépen csináljuk meg, vagy sehogy” átállni abba az állapotba, hogy “mindegy most már, csak legyen valami”; ami nagyobb bátorságot ad, és segít felülemelkedni az alkotói válságon.
Egy saját tapasztalat az volt, amikor meghívtak egy estre slam verset szavalni, és úgy éreztem, még mindig nincs olyan írásom, amit nyugodt szívvel felolvasnék; pláne úgy, hogy humoristák szerepeltek előttem. Hiába gondolkoztam hetekig, hogy miről írhatnék; végül a fellépés előtti reggelen, hajnali négy órakor kezdtem bele az írásba, és egyszerűen nem tudtam abbahagyni.
De biztos volt más is úgy vele, hogy az alkotótábor (ill. a verselemzés) előtt még gyorsan írt egy verset, hogy legyen mit elküldenie.
Szóval azt gondolom, érdemes néha ilyen-olyan versenyekre beneveznünk, mégha nincs is esélyünk, vagy felelőtlen igéreteket tennünk, hogy mi mindent fogunk írni a barátainknak, ismerőseinknek; és hagyni, hogy a határidő előtti napokban elkapjon minket a frász.
Persze van olyan is, akire a határidő nincs ennyire hatással, és még erősebb nyomást kell rá gyakorolni, hogy alkosson. Douglas Adams például azt nyilatkozta: “Szeretem a határidőket. Szeretem a suhanó hangjukat, miközben elszáguldanak mellettem.” Így hát egy anekdota szerint egyszer bezárták egy hotelszobába a szerkesztőjével, és addig nem engedték ki, amíg el nem készült az újabb könyvvel; ami három hétig tartott.
Fontos azt is elmondanom, hogy most nem a minőségről beszélek, hanem a mennyiségről, hogy legyen egyáltalán valami a papíron. A minőség ott kezdődik, hogy az ember elteszi a határidőre elkészített művét, majd két hónap múlva előveszi újra, és megnézi, hogy mit érdemes újraírni belőle.







Az írás tulajdonosa: Fullextra.hu
http://www.fullextra.hu

Az írás webcíme:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=3195
pharmacy online