Fullextra.hu - Rosszfiúk

A filmekben hősnek lenni nehéz: meg kell menteni a világot, tisztának kell maradni, folyamatosan vadásznak rá. De vajon melyik a nehezebb, hőst vagy gonosztevőt alakítani? Az élvezetes filmhez mindig kell egy jó rossz.

Egy régi emlékem 1993-ból, hogy Larry Hagman vendég volt a Friderikusz Show-ban ( https://www.youtube.com/watch?v=1AxFmpweryM ), és elmondott egy sztorit, melyben egy előkelő étteremben vacsorázott, és egy idős hölgy megütötte a táskájával, mert a szerepével, Jockey Ewing-gal azonosította. Nem ritka a mai napig sem, hogy a nézők ellenszenvet fejeznek ki olyan színészekkel szemben, akiknek az "egyetlen bűnük", hogy túl jól alakították a főellenséget. A tudomány szerint a filmnézés hasonlít a meditációhoz, a néző egy transzhoz közeli állapotban van, és közben általában a főhőssel azonosul, neki szurkol; így nem csoda, hogy a gonoszt alakító színész arca lassan összefonódik az utálattal; miközben ha belegondolunk, az, hogy a film mennyire izgalmas, mennyire lehet elmélyülni benne, leginkább az ő alakításán múlik.
Néha egy-egy filmben a gonosz marad meg legemlékezetesebbnek, mint Sir Anthony Hopkins a Bárányok hallgatnakból, vagy Heath Ledger Joker alakítása az A sötét lovagból; de azért általában Hollywoodban a főhősök sztárjainak jut a piros szőnyeg. Az Így jártam anyátokkal c. sorozatban készítettek is egy jelentet ennak a kifigurázására, amikor kitértek arra, hogy a sorozat egyik szereplője szerint az igazi "Karate kölyök" nem Daniel-szan volt, hanem a William Zabka által alakított Johnny Lawrence, aki éveken át keményen edzett a Cobra Kai színeiben, és akit "egy szörnyeteg legyőzött egy olcsó, illegális fejrúgással minden idők legtragikusabb befejezésében". A további részekben vissza-visszatérő vicc volt, hogy William Zabka bárhol megjelent, az emberek mindenfélékkel kezdték dobálni.
Mikor Sergio Leone megkereste Henry Fondát, hogy vállalja el a gonosztevő szerepét a Volt egyszer egy vadnyugat c. filmben, addig Fonda csak kimondottan jó embereket alakított. Leone elmondta, hogy ez a koncepció szándékos, hiszen azzal szerette volna sokkolni a nézőket, hogy az arc, ami addig kizárólag pozitív hősökkel társult, hirtelen egy elvetemült gyilkos arca lett. Fonda érezte a nagy potenciált a filmben, de nem tudta eldönteni, hogy elvállalja-e a szerepet, mert fontosnak tartotta a megítélését az közemberek szemében. Az anekdota szerint meglátogatta Eli Wallach-ot (aki például Tuco-t alakította a Jó, a rossz és a csúf c. filmben), és az ő véleményét kérte ki; tőle pedig azt a választ kapta, hogy ha elvállalja, akkor ez lesz élete legszebb időszaka.
Biztos vagyok benne, hogy megvan a jó oldala annak, ha a rosszfiút alakítja az ember. Valahol belül azért szeretjük magunkat hatalmasnak, befolyásosnak érezni, és mi más lenne alkalmasabb erre, minthogy pl. egy képzeletbeli világban egyetlen intésre hűséges követők százai ugranak elpusztítani városokat, országokat. Vannak, akik egyszerűen azért alakítják inkább a gonosztevőket, mert sokkal érdekesebb karakterek, mint a jószívű, de sokszor egysíkú világmegmentők.
Te melyiket játszanád szívesebben: a főhőst vagy a főgonoszt?