Fullextra.hu - Juhász Gyulára emlékezünk

85 éve április 6-án, 54 éves korában hunyt el Juhász Gyula költő, a 20. század elején hazánk egyik legjelentősebb és legismertebb költője.

85 éve április 6-án, 54 éves korában hunyt el Juhász Gyula költő, a 20. század elején hazánk egyik legjelentősebb és legismertebb költője.
Életéről sokat megtudhatunk, ha utána olvasunk, én most a korai halála miatti veszteségre gondolok, mivel fantasztikus költészete még biztos sok remekművel gazdagíthatta volna a magyar lírát.
Önkezével vetett véget életének, és ez biztos fájdalommal tölt el sokunkat még így 85 év eltelte után is. Tragédia, hogy a tehetség és a siker sem tette boldoggá, magányos volt, és ez költeményeit is átitatta. Költészete a magyarság egyik legnagyobb lírai kifejezője.

Emberi hitvallás

Hiszem, hogy járt e földön egy szomorú magányos
Galileai férfi, ki harminchárom évvel
Többet tudott, mint minden Cézár, poéta, mágus
S szelíd szava erősebb, mint minden büszke kétely.

Hiszem, hogy az igéje túléli dómok ormát,
Az arany kupolákat, a máglyát és a kardot,
Hiszem, ha sohasem jő, mit hirdetett, az Ország,
Hogy az az Út, Igazság, melyen ő égbe tartott.

Remélem, hogy e földön, mely völgye siralomnak
S csillaga küzdelemnek, a dúvadak helyébe
Szelídebb népek állnak s rózsásabb lesz a holnap
És nem lesz a bitófán mártírhalott a Béke.

Remélem, hogy a munkás megkapja méltó bérét
És nem lehet henyélni bíborban és selyemben
S a paloták alatt nem támolyog az éhség
S ebek harmicadán nem tengődik a Szellem.

Szeretem e világnak minden gyönyörűségét
És minden bánatát, a napot és esőt,
A márciusi zsongást, a decemberi békét,
A kelő csillagot és a lepihenőt.

Szeretem kis fiúk és lányok forradalmát
Iskolák udvarán s a dérvert öregeknek
Bús topogásait, sírok örök nyugalmát,
Csak Mammon, gyilkosunk, csak téged nem szeretlek.