Fullextra.hu - Guba gubához, suba subához

"Cifraszűröm szegre van akasztva,
Gyere, rózsám, akaszd a nyakamba!
Úgyis tudod, ott annak a helye,
Még az éjjel betakarlak vele."

Legutóbb a kender feldolgozásáról volt szó. A kifésült, szuszékban tárolt kendert fonni, szőni kellett. A fonás szerszáma az orsó és a talpon vagy kisszéken álló pálca, a guzsaly. A lábhajtós, kerekes rokkával, vagy pergővel gyorsabb volt a munka. Az orsókra felfuttatott fonalat motollára hajtották fel. A motollált fonál szürke színű volt, amiből nem lehetett szép vásznat szőni, így azt szapulni kellett. A fonalat ezért fahamura öntött forró vízből keletkezett lúgban meghempergették, dézsába rakták, és felöntötték lúggal. Egy álló napig hagyták a lúgban, kiszedték, patakban, vagy kút mellett kimosták, kisulykolták, téli reggeleken kifagyasztották. Háromszor kellett ezt elvégezni, hogy szép fehér fonalat nyerjenek. A kifehérített fonalat aztán fel is kellett gombolyítani. A fonáshoz hasonlóan, a szövés is női munka volt. A lányoknak maguknak kellet kelengyéjüket megszőni, habár anyjuktól is örököltek néhány darabot.
Az egyszerű fehér vásznat minden asszony megszőtte otthon, de a díszesebb szőttesek, a takácsok keze alól kerültek ki. A szőttesek közül sem díszítettek ám minden egyes darabot. Az ünnepélyes alkalmakkor, a szem elé kerülőket csak! Természetesen a szín-és formavilág tájegységenként változott, ill. magán viselte a történelmi eseményeket is, hiszen a reneszánsz, vagy éppen a török hódoltság korának növényi motívumai, ill. színkavalkádja jól érződik a szőtteseken. Úgy tartják, hogy a legszebb szőttesek a Sárközben (Tolna megye) készültek, készülnek, hiszen az itt működő szövetkezet révén fennmaradt ez a hagyomány, és az általuk készült szőttesek a világ minden tájára eljutnak.Különösen szépek a párnahuzatok, és az abroszok. A sátoros ágy mennyezetig megpakolva párnákkal jelezte valamikor a vagyoni helyzetet.
A jobbágyság felszabadítása előtt tiltva volt számukra a színes öltözködés, de még a gazdasági eszközök díszítése is. Ebben a korban nagy eltérések nem mutatkoztak a parasztság öltözetében. A férfiak vászoningét borjúszájú ingnek nevezték, amelynek volt derék nélküli, és derékig érő változata. Ebből a széles, nyitott ujjú ingből alakult ki a lobogós ujjú ing, amelynek ujját a váll fölött sűrű ráncba szedték. Az inget a gatyába kötötték be, amelyre télen nadrágot húztak.
A guba, egyike a legegyszerübb szabású felsőruháknak. Egyetlen négyszögletes darabból készítették. Anyaga durva szövésű gyapjú. Általában csak vállra vetve viselte férfi és nő egyaránt. A felsőruhák közül a legolcsóbb volt, ezért a szegénység öltözeteként ismerték. Guba gubához,
suba subához- tartotta a mondás, jelezve, hogy ki kivel kösse össze élete vonalát.
A bevezetőben említett szűrről pedig majd legközelebb írok.