Fullextra.hu - természetfeletti

Mit is takar ez a szó, --- fogalom? A fogalom második felét tekintve, mindenképpen olyan benyomása van az embernek, hogy valami fölött álló.

De mi ez a valami, vagy ki ez a valaki? Kézenfekvő a válasz a fogalom alapján, hogy a természet. Igen ám, de mi az a természet, vagy ki az a természet? Nézzük! Az ember számára ennek a fogalomnak nyilvánvalóan („természetesen?”) azóta van jelentése, jelentősége, amióta eljutott fejlődésének arra a fokára, amikor már értelmezni tudta az őt körülvevő világot és annak dolgait (persze tőle függetlenül is létezett, létezik természet). A kezdeti időszakban feltételezhetően az őt körülvevő világban ki is merült a természet fogalma. A fejlődés során ez a világ tágult, míg napjainkra eljutottunk a kozmosz világáig.
Szóval a természet a legapróbb anyagi részecskéktől a világmindenség egészéig terjed? Úgy gondolom, igen. Ha igen, akkor az ember is a természethez tartozik, sőt túlmennék ezen. Ha létezik a világmindenségben (és miért ne létezhetne?) olyan létforma, amelyik fejlettségi fokát tekintve felettünk áll, vagy egy egészen más alapokon létezik, mint amit mi egyelőre ismerünk, vagy el tudunk képzelni -- az is a természet része. Tehát, ha természetfelettiről beszélünk, akkor a világmindenség felett állóról beszélünk. Persze koronként mást és mást jelentett a világmindenség.
Tudom, hogy a természetfeletti kifejezés nem csak a világmindenség felett állót takarja, hanem minden olyan jelenséget, amire a természet törvényei nem adnak, nem tudnak adni magyarázatot jelenleg (paranormális jelenségek, asztrológia stb.), de ha a legfőbb dolog felfoghatóvá válik, akkor a többit hozza magával.

Nézzük más oldalról a kérdést: hitvilág, vallás.
Ha megvizsgáljuk a legkisebb törzsektől, a legnagyobb közösségekig a hitvilág és vallás alakulását, láthatjuk, hogy az emberiség történelme során a legeldugottabb, legelzártabb helyektől kezdve a legismertebb legmozgalmasabb térségekben is kialakultak mítoszok, vallások. Elgondolkoztató! Mi a magyarázata annak, hogy ahol emberi közösség létezett, létezik, ott kialakult valamiféle felsőbb hatalomba vetett hit?
Úgy gondolom, hogy ennek az éremnek több oldala van, de három fő vetülete mindenképpen.
Az egyik vetülete az ember természetéből ered: nevezetesen, hogy magyarázatot szeretne találni mindenre, ami körülötte, vele történik. Az olyan dolgokra, amire nincs számára ismert, vagy elfogadható magyarázat, létre hoz egy felsőbb hatalmat (természetfelettit), amely az övétől független és erősebb. Így már megmagyarázható a megmagyarázhatatlan is.
A másik vetülete onnan származhat, hogy a történelem során nálunk fejlettebb civilizáció (létforma) eljutott a Föld nevű bolygóra (lehet, hogy most is van ilyen), s az akkori emberre a két civilizáció közötti mérhetetlen különbség olyan elementáris hatást gyakorolt (gyakorol), hogy természetfelettinek fogta (fogja) fel és különböző deformációkon átesve ugyan, de fennmaradt minden kultúrában. -- Az köztudott, hogy egy fajhoz tartozunk, mely azt jelenti, hogy adott helyről jutott el a föld minden zugába az ember, szájhagyomány útján magával hordozva, folyamatosan változva, deformálódva (mely magyarázat a sokféleségre) a kultúráját.
A harmadik vetület az, hogy valóban létezik természetfeletti, vagyis a világmindenség felett álló. Ez a vetület nem zárja ki az elsőt, vagyis azt, hogy az ember magyarázatot keres, s ha nem talál, hát létrehoz (vagy megtalálta a magyarázatot?). De még a másodikat sem zárja ki!!!
Vagyis a kör bezárult?
Ennyire nem egyszerű a dolog. Ugyanis, ha van magyarázat, akkor van ok – okozati összefüggés is. Az okozat a világmindenség, az ok a felette álló, de annak is kell, hogy legyen oka, hogy van felette álló. A világmindenség egy végtelen energiahalmaz, amelynek vannak törvényei: általunk ismertek és még több ismeretlen. Az ember mércéjével mérve ezt a halmazt létre kellett hozni, ehhez pedig valami, vagy valaki kellett. De ez a valami, vagy valaki hogy jött létre? Folytathatnám a sort még tovább, de nyilvánvaló, hogy valami olyasmiről van szó, ami nem a mi mércénkkel mérhető, vagyis visszajutottunk oda, hogy nincs rá magyarázat.

A természetfeletti – a világmindenség felett álló – egy minőségbeli ugrás, ami számunkra még nem érzékelhető, nem fogható fel. Nem feltétlenül azonos valamelyik vallás Istenével (a sok közül). Végül is minden vallás, minden filozófia ugyanazt keresi, csak ahány, annyi választ ad rá, de a végeredmény egy és ugyanaz – van valami, ami, aki nem fogható meg, nem fogható fel. És Ő honnan van?

Hinni a természetfelettiben és felfogni nem ugyanaz. Hinni, hiszem, hogy van olyan erő, amely, vagy aki létrehozta mindazt, ami létezik számunkra és mindazt is, amiről még fogalmunk sincs. Valószínűnek tartom, hogy ez egy örök körforgás, hasonlóan ahhoz, mint ahogy keletkeznek a „napok” és önmagunkba zuhannak életük végén: keletkezik a „nagy egész” és önmagába zuhan, hogy újra megszülethessen és így tovább.
Hiszem, hogy a mi világunk része a „nagy egésznek”, s bár valószínű, hogy fejlettségünk nem a legmagasabb fokú, de része. Sokszor megfordult már a fejemben, hogy az a meta-galaktika, aminek a mi galaktikánk egy kis része, az is csak egy olyan aprócska valamije a „nagy egésznek”, mint számunkra egy foton, vagy egy quantum. Hiszem, hogy a „nagy egész” ott van mindenben és mindannyiunkban, ugyanakkor mi is ott vagyunk benne.
Hiszem, hogy az a valami, vagy valaki, az egy olyan, vagy sok olyan minőségbeli ugrás, amelynek kapui számunkra még nem nyíltak meg és amit megközelíteni talán csak úgy lehetne igazán, ha a világ vallásainak és filozófiáinak összessége összegyúrható lenne egy eszenciába (ez is csak gyenge közelítés lenne). De honnan van Ő?

Hiszem, hogy van lelkünk és a lelkünk több annál, mint amit a természet adott (porhüvely és szellem). Számomra érzékelhető, hogy ez a lélek több és másabb mindennél, mint amit a természet ad számunkra (voltam a klinikai halál állapotában). S bár a keresztény vallás áll a legközelebb hozzám (abban nőttem fel), tudom, hogy a többinek is van komoly tartalma és igazságai. Úgy hiszem, hogy a lélek (elnyomorítva ugyan testünkben) annak a bizonyos „valaminek, vagy valakinek” piciny része. De mi, vagy ki Ő?
A lélekvándorlás viszont nem áll közel hozzám, mert úgy semmiféleképpen sem tudom elképzelni, hogy megszemélyesíthetően egyik testből a másikba kerül, akkor sem, ha nem azonnal történik ez. Azt viszont nem tartom lehetetlennek, hogy visszatér a nagy egészbe, azonosulva vele és elveszítve minden személyes voltát, majd újra kiszakadva belőle megszemélyesül, de ez nálam nem meggyőződés, csak lereagálása a témának.