Fullextra.hu - Ég a Hortobágy

Volt nekünk egy gyönyörű kis Tüskevárunk, ahova mindig jó volt kimenni. A térképen megtaláljátok az Árkus ér, és a Hortobágy-Berettyó összefolyásánál, Nádudvar közelében.

Minden évben ott töltöttünk egy hetet a kollégiumi barátaimmal, és később családtagjainkkal, gyerekekkel együtt. Olyankor a sztorik, a sör, a birkahús, meg a sült hal mind nagyon finom szokott lenni. Egyszer csak égni kezdett az egész, messziről jött felénk, magas füst, és láng látszott a horizonton észak felől. Ez nagyon félelmetesnek látszik, de ha közel mész, olyan helyre ahol csak gyep van, egyszerűen át lehet lépni rajta. Jött egy traktor, körbeszántotta a hodályt, a juhász meg integetett, hogy segítsünk. A sógorom beült az autómba, és odarepült, megállt a kocsimmal pont a gémeskút kolonca alatt. Elkezdte húzni a vizet. Már mindenki ordított, integetett, mire megállt a kolonc a kocsi fölött fél méter magasságban. Csak állt, és nem értette mit ordítozik húsz ember. Na, egyszer csak megértette, és megmaradt az autóm.
Tibsi barátomnak már igen magasan állt a véralkohol szintje, de ő volt a juhász komája, és kitalálták, hogy beviszik a faluba a tyúkokat, hogy örüljön az asszonynép a vagyon megmentéséért. Az apja vadonatúj skodájával jött Tibsi, beraktak harminc tyúkot. Egy skodába tényleg befért, mivel a fele a levegőben röpködött, rikácsolt, és közben trágyázta az autót.
Mindjárt gondoltuk, nem könnyű így vezetni. Elindultak Nádudvarra, de mielőtt hazaértek, meglátogatták az összes kocsmát, mert a juhász nagyon hálás volt a fuvarért. Mi bepakoltunk a körbeszántott részre, sátrastul, kocsistul, meg betereltük a birkákat is. Ha átjött egy kis láng, akkor eltapostuk, és meséltünk tovább. Másnap megtaláltuk Tibsit, egy félreeső földúton, ahol aludt a skodában. Elkezdtük a skodát kitakarítani, még vagy két napig tartott, de a szaga az valahogy nem bírt elmúlni. A Tüskevár megmaradt, mert megvédte a két folyó, a messzebb levő hodályok, meg húsz méter magas lángokkal égtek, megújult a természet.