Fullextra.hu - David Beckham és a húsleves

A mai labdarúgásról a Málta Magyarország mérkőzés kapcsán. Hölgyeknek is.

Hurrá győztünk, mondhatnánk, és betettük a zsákunkba a kötelező győzelmet Málta ellen. A mérkőzést látva azonban észre kell vegyük, erőnlétben és futómennyiségben az ellenfél jobb volt mint mi.
Szerencsénk volt. Persze a jó kapusnak van szerencséje, mondják a guruk, mert a guruk nagyon szeretik használni a közhelyeket, és a tisztánlátás helyett, illetve a valóság eltakarása érdekében általában mellébeszélnek. Nekik valószínűleg a munka nem cél, hanem eszköz.
Pedig a labdarúgás nagyon látványos sport, sok rajongója van, és ezen kis ország nagy része lélekben szövetségi kapitány is. Legalábbis érteni ért hozzá, csak nincs lehetősége beleszólni.
Miért szeretjük? Ennek több oka van. A férfiak többsége azonosul a csapatának játékosaival, úgy érzi ő van ott, ő rugja agólt, és ebben éli ki ősi harci ösztöneit. Mégiscsak könnyebb a képernyő előtt harcolni, mint a valóságban. Mindezek mellett még fontos elfoglaltságnak is tűnik, a család zavaró jelenlétét erős pisszegéssel szabad ilyenkor a minimálisra csökkenteni, és legálisan szabad otthon sört kortyolgatni, sőt még a levesestányért is be szabad vinni a nappaliba. Mindenre van bocsánat, tudod anyukám meccs van. Nem hiába írta szeretett írónk, hogy a világ legjobb nője az kismiska ahhoz képest, amikor nyolcvanezer ember előtt kapásból rúgsz egy gólt a jobb felső sarokba. Az idézet nem hajszálpontos, ezért elnézést, de folytatom is.
A kérdés az, hogy mit lehetne tenni e mai cirkuszunk felemelkedéséért. Akkor beszéljünk csak kicsi országunkról, és a válogatottról. Két féle válogatott létezik. Az egyik egy professzionális módon készülő, mindent a nagy versenyeknek alárendelő, karizmatikus kapitánnyal megáldott csapat, melynek jellemzője, hogy sokkal nagyobb sikerekre képes, mint amire hivatott, illetve mint amilyen az adott ország bajnokságából következne. Nem fogjátok elhinni, de ebben az esetben még edzések is vannak, ami a labdarúgóknál elég ritka műfaj. Ha egy Magyar válogatott labdarúgónak vázolnánk, hogy Magyar Zoltán milyen edzéseket hajtott végre csak azért hogy egyáltalán a lovon maradjon, már attól hanyatt esne, az olimpiai bajnoki címet pedig szerintem el sem hiszi. Ma egy edzés legmagasabb szinten úgy néz ki, mintha ovodások játszanának fogócskát az udvaron. Persze az ovodások nagyobb szívvel fogócskáznak, mint ők. De térjünk vissza a válogatottakra. Az elszántan készülő válogatottra példa a Brazil, és az Argentin válogatott, és a Görög például. Nekünk is volt ilyen csapatunk, és kapitányunk, Baróti Lajos személyében. Szerettük is a focit igazán, meg a Nyíl, meg a Törő igazi világklasszisok voltak, mert ebben a légkörben ki tudtak emelkedni. A Brazilok, meg általában győzni szoktak úgyhogy nem kell bizonyítanom állításomat.
A másik válogatott, akik sztárokból állnak, rendkívül erős bajnokságban edződtek. Mivel ők sem edzenek edzésen, de legalább az éles meccseken hajtanak, és ez a legjobb edzés mivel a játék szelleme, a győzni akarás, és a közönség mozgósítja a vésztartalékokat is. Nos a sztárok csapatát úgy küldi harcba a kapitány, hogy próbáljatok meg győzni. Ez nem szokott sikerülni általában. Ilyen válogatottak az Európai menő csapatok, Anglia, Spanyolország, Németország, és még vannak pédák. Ezekre az a jellemző, hogy a sztár, aki a legjobb góllövő, és igen jó rúgótechnikája van, és minden helyzetben gólveszélyes, az nem a kapu elé helyezkedik egy szögletnél, hanem ő rúgja a szögletet. Kérdezitek miért? Azért hogy a kamera sokat mutassa őt. Leteszi a labdát, megigazítja, forgatja, szemléli, aztán ugyanezt elismétli mégegyszer. A labda ugyanis ebben az esetben úgymond játékon kívül van, szerencsétlen operatőr pedig nem tud éppen ezért mást mutatni, mint a sztárt. Nem fogjátok elhinni, de a túlsó oldali partjelzői állásért öldöklő csata folyik bírói berkekben, mivel azt mutatja a kamera. Nem akartam elhinni, mikor megtudtam. Onnan tudjátok meg tisztelt hölgy olvasók, hogy egy csapatban ki a sztár, aki már egy kicsit öregszik a játékhoz, de szinte az edzőnek is dirigál mert a közönség kedvencének nevezte ki magát, hogy ő végzi a pontrúgásokat. Persze egy ilyen nagy sztár még arra is ad, hogy a nők bálványa legyen, biztos ismertek ilyeneket, Del Piero az ördögszemű, de van ilyen szőkében is a David.
Csupán azért mesélek ilyeneket, mert egy jól időzített szakmai hozzászólással respektet is lehet szerezni férfitársaságban, ami nagymértékben növelheti a hölgyek megbecsülését és a konyhapénzt. Úgyhogy ne feledjétek, sztár és pontrúgás. A levesestányért pedig nem kilötyögtetni sasszézás közben, úgyse takarítunk, pláne nem győzelem vagy vereség esetén. A vasalódeszkát pedig kéretik jó előre elvinni a televízó elől!
Visszatérve kicsi országunkra, a válogatott felkészítése ma lehetetlen, mert a jobbak külföldi csapatokban játszanak, az itteniek pedig nem tudnak németül. Hiába karizmatikus a kapitányunk, ez most nem fog neki menni, és ebben tulajdonképpen ő a legkevésbé hibás. A karizmatizmust elég nehéz lehet fordítani, ugyanis ezt még nem tanítják a nyelviskolákban. Ez van. Úgyhogy ne várjátok, hogy egy egy mérkőzés után hirtelen megugrik az életszínvonal, és a férjek elfelejtenek este virágot hazavinni, mert ez nem fog bekövetkezni. Ha elfelejtenek esetleg mégis, akkor ez nem a válogatott szereplése miatt lesz.