Fő kutatási területe az állat-kórbonctan és -szövettan mellett az állati infekciók, illetve az állatról emberre terjedő fertőző megbetegedések kérdésköre.

-Tanár Úr, mielőtt tudományos témáról, nevezetesen a közelmúltig alig ismert állati eredetű betegségekről tájékoztatná olvasóinkat, elöljáróban ejtsen néhány szót a tizenhetedik kerülethez való kötődéséről?

-Tizennyolc esztendeig rákoskeresztúri lakos voltam, a Kaszáló utcában laktunk, nem messze a Rákos-pataktól. A Dózsa Művelődési Házzal például rendszeres volt a kapcsolatom, kiállításokra, rendezvényekre jártam oda, általában jelen voltam a díszpolgárok avatásán - legutóbb a Lázár testvérekén -, és több alkalommal magam is tartottam előadásokat a kerületi kisállattenyésztők felkérésére. Mindig szívesen tettem eleget ezeknek a meghívásoknak, sok lelkes emberrel találkoztam körükben. Gyermekeim ugyan nem a kerületben nőttek fel, de amíg itt éltünk, gyakorta elhívták ide barátaikat, iskolatársaikat. Ferenc fiam szintén állatorvos lett, menyem zongoratanárnő a Bartók Béla Zeneiskolában-, ők jelenleg is az Akadémia-telepen laknak. Edit lányom biológia-kémia tanárnő a Vörösmarty Gimnáziumban, vejem pedig traumatológus az Országos Traumatológiai Intézetben.

-Az elmúlt években a médiából sokat megtudhattunk a szarvasmarhák kergekórjaként emlegetett betegségről (tudományos nevén Bovin Spongioform Encephalopathia; a szarvasmarhák szivacsszerű agyvelőbántalma), de az ismereteink még mindig eléggé hiányosak, ugyanakkor a megbetegedés hasnonlít az emberi Creutzfeldt-Jakob betegséghez, amelyet már jóval korábban leírtak.

-Valóban, mind a két bántalom az úgynevezett Transmissibilis Spongiform Encephalopathiák csoportjába tartozik. Évente egymillió lakosra körülbelül másfél eset jut. Emberben három formája ismeretes: a sporadikus, ez a negyvenöt-hatvanéves korosztályt érinti, s öt-tíz százalékban öröklődő; a iatrogén, amely harminc éve ismert, például a szaruhártya-átültetések vagy emberi hipofízisből izolált növekedési hormon-készítmény szedésének következménye; és a legújabb, a szarvasmarháról emberre terjedő, kilenc esztendeje észlelt emberi formája. Az utóbbi két forma Magyarországon még nem fordult elő. Ezzel a prionbetegséggel a szarvasmarhákon kívül a kecskék, a juhok ("surlókór", scrapie), a tenyésztett nyércek, az észak-amerikai szarvasöszvérek és a házimacskák között találkoztak eddig. Szarvasmarhák esetében először tizenkilenc éve észlelték Angliában, ahol a betegséget a szója pótlására készült – surlókórban szenvedő juhok agyvelejét tartalmazó – állati eredetű húsliszt terjesztette el. A prion mint kórokozó igen ellenálló, a szervezet emésztőenzimei számára bonthatatlan struktúra, (egy normális protein kóros izomereje), mely a bélrendszerből történő felszívódását követően a keringésbe kerül, majd (állatokban) a bolygóideg mentén "felvándorol" a központi idegrendszerbe, az idegsejtekben felhalmozódva (mert szerkezeténél fogva képtelen a sejtből kilépni) hólyagosodást okoz, végül ezek a hólyagocskák összeolvadnak, s létrejön a "szivacsos" agyállomány. A fertőzést elkerülendő: Magyarországon minden kétévesnél idősebb levágott szarvasmarha agyából szövetmintát kell venni és az állat húsa csak a negatív szövettani eredmény birtokában dolgozható fel. Ezenkívül az állatok hasítása közben a vágóhidakon gondosan odafigyelnek a központi idegrendszer sértetlenségére, ezzel is elkerülve a fertőzésveszélyt.

-Korunk másik igen jelentős zoonosisa az ázsiai madárinfluenza. Ez mennyiben jelent potenciális veszélyforrást az ember számára?

-A fertőző ágensek fertőzőképessége a felszínükön lévő antigének függvénye, ez egyaránt igaz a vírusra, a baktériumra és a gombára is. Az influenzavírus tizenötféle H-antigénnel és kilencféle N-antigénnel rendelkezhet, s ezekben történhetnek olyan változások, melyek kétféle influenzatörzs genetikai rekombinációja révén jöhetnek létre a kettősen fertőzött sejtekben. Ezen kombinálódás veszélye miatt ölnek le sok-sok baromfit a világon, főleg Ázsiában, ahol a H5N1-es altípus pusztít. Mindehhez tudni kell, hogy Távol-Keleten az emberek általában tartósan szoros kapcsolatban élnek háziállataikkal, ami a rekombinálódás lehetőségének igen kedvez. Ebből következik, hogy elvileg a sertésinfluenza is jelenthetne veszélyt az ember számára, mivel azonban jóval több tyúkot tartunk, mint sertést, így a rekombinálódás veszélye nyilvánvalóan alacsonyabb a sertések esetében. Távolabbi vidékekre a víziszárnyasok és vándormadarak segítségével terjedhet a vírus.

-Valószínűsíthető, hogy az ezerkilencszáztizennyolc-húszas spanyolnátha kórokozója is emberi és állati vírusok kombinációjából eredhetett, s a hatvannyolc-hatvankilences hongkongi járvány is emberi és baromfi influenzavírus kereszteződésének talaján tört ki. Hét évvel ezelőtt sikerült megelőzni a világméretű járványt az összes - a fertőzésnek kitett - baromfi elpusztításával. Az új, rekombináns vírusok kiváltképp azért veszélyesek az emberi népességre, mert velük a populáció egyetlen tagja sem találkozott még, védettségünk ellenük nincsen. Ebből következően arányaiban igen sok ember megbetegedhet. A fertőzés terjedését gyorsan elkészített, specifikus, hatékony vakcinák alkalmazásával tudjuk megakadályozni.

-Köszönöm a beszélgetést és tudományos munkájában további sikereket kívánok!