nyom-ta-thaonak
Dátum: December 21, kedd, 19:54:20
Téma: Életünk napjaink
 |
Szeretettel!
..., hogy mi szél sodor minket valaki mellé, örök, megfejthetetlen nagy titok.
|
A Nagy Karmester néha ránkvezényli a hangos dobokat, cintányérokat, majd hirtelen elcsendesednek azok egy míves fuvola hangja miatt, ami áttőr a maga halk, elegáns, és friss hangján a döbörgő sokaságon keresztül.
Lemaradtam Zsuzsa írásairól jóideje, ami egyrészt elkeserít, mert önző módon mankóimul használom őket, de boldoggá is tesz, hogy ontja magából az írásokat örömét lelve örömeinkben. Itt ülök most, és olvasom őket. Meg-megakadva a gondolatoknál, és szavaim nincsenek. Döbbenettel teli öröm, hogy ráleltem utamon egy társra, aki előttem járva halad, és ahogyan ki-ki kukucskálva az elé hajló ágak közül visszapillant rám, elég ez a pillantás ahhoz, hogy tudjam, jó úton bócorgok utána magam is.
Szavain utazva elémszaladnak a régi ismerőseim, halk intelmeik, mozdulataik, belémivódott pillantásuk, amelyek elkísérnek engem mindenhová. Belül őrzöm őket, mint kincsesládámba zárt féltett ajándékokat, míves, nehéz, megmunkált ékszereket, de kinyitni a ládát nem mertem soha igazán, mert ha csak egy pillanatra felnyitottam azt,, ócska megvetés tárgyaivá lettek. Súlyosabbak annál, hogy elbírja öket a könnyűtestű, festett üveggel fedett mai világ.
Azt hittem, egyediek. Azt hittem párjuk nincs. De különös kincsek ezek, életre kelnek, ha meghallják a hasonló szavát. Önmaguk nyitották fel a lezárt lakatot, és most mellettem ülve olvassák Zsuzsanna minden cikkét. Mosolyognak szememen át, és boldognak tűnnek végre börtönük zárát feledve.
Míg én dühödten cipeltem őket, mint nyomatékot tomboló haragomra, addíg Zsuzsa halkan mesélni kezdett, s köré gyűlt mindenki elcsendesedve, áhitattal hallgatva el, mint a cintányérok a fuvola lágy hangjára.
Most, drága terhem letéve, megpihenek én is. Közéjük ülök, és olvasás után behunyt szemmel utazom oda, ahová a mesélő vezet. Ahol az érték, érték marad, a fájdalom a szeretetből fakad, és elfogadva azt csendesen megköszönjük, hogy élhettünk, hogy átélhettük.
Drága Zsuzsa! Köszönettel írom-e pár sort minden írásodért, fogadd tőlem ajándékul, mert túl sokat jelentett nekem minden írásod ahhoz, hogy viszonzatlan hagyjam.
Tedd az örök Karácsonyfák alá, és ne nézd, hogy jó-e mint írás, fogadd el ahogy van, mert szívből adom!
Szeretettel, és Boldog Békés, szeretetteli ünnepeket kívánva: Katka
|
|