Fullextra.hu - Jó olcsó kultúra!

Nem sok dolog van, amit súlyosan melléírtam, amióta ezen a világhálólapon írok-közlök. Ami van, pl. lejuhászgyuláztam Szabó Lőrinc versét, "A homlokodtól fölfelé", amiről tudok, és bocsánatot kérek érte.!

Mentségemül csak annyit tudok felhozni, hogy a nevek nekem egy rengeteg, amin átmenni állandó munkát ígényel. Ha más apró-cseprőbb helyesírási hibát találtok, kérlek, tudjátok fel olajozatlanságomnak, meg annak, hogy különböző billentyűzetek vannak a gépeimen , s hol egyiken, hol a másikon írok.
Ezt a nyílt levelet azonban, szeretném ha mindenki úgy venné, ahogy szántam. Remélem ugyan, hogy seregével talál rokonszenvezőkre, de ha nem is, ezúton biztosítok mindenkit, kizárólagos jószándékomról. Nincs egy fikarcnyi rejteni valóm.
Mai írásom célja az, hogy felhívja a figyelmet, arra, hogy mi dolgozik és mi nem, legalábbis számomra. Az egyik dolog ami nem dolgozik, az amikor más árulja az én cuccomat. A másik pedig az amikor egy csapat névtelen-arctalan, és mérhetetlenül szemtelen okoslenniakaró piszkál egyszerre, hogy hátha vita közben fedezetlenül hagyom magam, vérszomjasan lesve az alkalmas pillanatot amikor megadhatják a kegyelemdöfést. Az első azért nem dolgozik mert, ha minden törvényes tulajdonjogtól elszámítok is, nem szép ha valaki árulja valaki más ajándékát. A második azért nem dolgozik, mert ha csűrdöngölő versenyre hívsz ki, légy legalább biztos abban, hogy te is igazi csűrben tanultad. Nos, ha eddig nehéznek találtad követni ezt a felírást, akkor számíts még egy kis összpontosítással többre.
Nincs azándékomban szóról-szóra elismételni, mik voltak mondva azon a számomra oly kellemetlen szájízt hagyó vitán a dokk fórumon, elég annyi, ha azt mondom, hogy irodalmi vitát szándékoztak eldönteni sörmárkák ismeretével. Egy irodalmi fórumon. Hogyha feleannyi ember lennék mint húsz évvel ezelőtt talán el is fogadtam volna , ezt a méltóságom alatti kihívást. A szemtelenséget azonban, nincs szándékomban elfelejteni. Azért sem mert szerintem ketten-hárman is egyszerre névtelenül piszkáltak, s egyiknek sem volt annyi mersze, az egyetlen Jónás Tamáson kívül, hogy a nevét az írása mellé tette volna.
Az sincs, két éve sem egészen, hogy a magyar irodalmi életet közelebbről követem, naponta átpásztázva az általam elérhető anyagokat. Eleinte örömmel mentem a dokkra – ideje elmondanom, ha még van aki nem tudná, hogy a dokk.hu nevű irodalmi portálról beszélek – és örömmel töltöttem fel néhány régebbi versemet a múlan-dokk-nak nevezett oldalra, igazán remélve, hogy csupán az értékeik alapján átkerülnek a maradan-dokk-ba. De már a fentebb említett vita előtt, kipukkasztották a buborékomat, mert amikor felajánlottam a segítségemet, említve, hogy számítógép specialista képzésem van Kanadában, azt írták vissza, hogy (parafrazálok, de idézhetném is), egy-kétszázezer forintnyit itt Kanadában talán nem hiányolok annyira mint ők odahaza. És higyjétek el nem is szóltam volna semmit ha nem lennék betegségi biztosításon már két éve, ami csak siralmas semmiség a keresetemhez képest. S így sem szóltam, de ami sok az sok.
S ami a csürdöngölőt illeti. Én még mindig nem fizetek a táncért csak ha megvernek. De, hogy a szót csak egy kicsit komolyabbra fordítsam, Magyarországi ismerősöm mondta, hogy a dokkra már nem lehet közölni sem, ha nem küld az ember olyan telefonüzenetet ami pénzbe kerül. Amikor mondta furcsa érzés kerített hatalmába. Mostanában amikor a dokkra akartam menni, néhány másodperc alatt még a bongészőmet is kikapcsolta. Eleinte azt hittem csak az én gépjeim mert Linux alapon futnak s mostanában a böngészőbeállítással játszott a fiam. Megkértem néhány torontói magyar barátomat, hogy próbálják meg ők is, s ugyanaz volt az eredmény. Aztán még megpróbáltam a könyvtárból, s az eredmény ugyanaz lett. Nincs más mit hinnem. Így igaz.
Itt a Fullextrán eleinte nem tudtam elképzelni, mi lehet az oka Si-nek (Kamarás Klárának) az egész amatőr-profi vitában való, letargikus hozzáállásának. Most értem s teljes erőmmel Si mögé állok:
Kultúra eladó! Jó olcsó, jó olcsó! Kultúrát vegyenek