A hazánkat is jól ismerő professzor állítólag sikerrel jósolta meg korábban a Szovjetúnió összeomlását is. /Én nem hallottam róla, de még annál is fontosabb, hogy a CIA sem, pedig az korábban nyert már Ki tud többet a Szovjetúnióban címmel vetélkedőt-nem egy falusi kultúrházban. Ha az amerikai impérium el is veszti világpolitikai rangját a magas külkereskedelmi deficit és a nemzetközi fantomok, világterrorizmus ellen vívott milliárdokat felemésztő, de a birodalom önös céljait szolgáló hadjárata miatt, kétséges, hogy az amerikai kultúra hegemóniája megszünik. Nem azért néztünk westernfilmet, mert olyan kötelező volt, mint évente megnézni az esedékes Níikolaj Csuhraj filmeket /Szállnak a darvak.. /Nem azért kóstoltuk meg a whiskyt, mert kötelező volt, nem azért kedveltük Salingert, Ken Keselyt, Kerouacot, mert nem találtuk a közkönyvtárban Gorkij Anyáját. Jóllehet az amerikai kultúrából sokaknak a rágógumi, a hamburger jutott, elfödi a mögöttes tartalmat,érdemes egy kicsit számolni. Nem adok támpontot, de könnyen megszerezhető adatokról van szó, hazánk és az USA lakossága. Az USA-területén 1988-ban kb. 6O ezer új regényt adtak ki, 1991-ben az USA területén kb. negyvenezer könyvkiadó működött. Próbáljuk kiszámítani az egy főre eső új regények kiadását és az egy főre eső könyvkiadók számát és tessék elgondolkodni, még akkor is , ha az összevetés esetleges és csalóka, mégis a valóság egy szeletének reális összehasonlítása.
Az amatőr író Magyarországon a Marson publikál.

Hazánkat a költészet és a próza területén -fölmérvén az egy négyzetkilométerre eső lírai produkciók számát-szokás nagyhatalomnak beállítani,de ha a fenti összefüggést átgondoljuk, látható,hogy ez a "kétséges hatalom" nagyok kevesek kezében van. Az egyre fogyatkozó Magyar Írószövetségről könnyen jelenti ki Eörsi István Németországban, hogy tagjainak zöme olvasni sem tud, nemcsak írni. Mielőtt elemeznénk a másik két írói csoporosulás értékét, már azt,hogy mennyire is tudja hitelesen-mondjuk anyagilag-képviselni a magyar írók ügyét-nézzük-gondolom több ember érdeklődésére számottartó kérdést-mitől profi egy író?

Kétségkívül attól, hogy vagy a szakma, vagy a közönség elfogadja őket. Mindkettőnek óriási veszélyei vannak. A kettő elbeszél egymás mellett, a mértékadó sikerlistákon ritkán szerepelnek ugyanazon nevek.

Egy író tizenöt regénnyel, öt színdarabbal a háta mögött megnyer egy pályázatot /a magyar Nemzeti Színház pályázatát/ és nettó 5OO ezer forintot kap. O.J. A történelem mellékutcáján c. bestsellere 16 milliót ért. Az író az ötszázezer forintját jól beosztja a Művészeti Alaptól kapott havi harmincezer nyugdíja mellett és várja, hogy megjelenjen tizenhatodik regénye két év múlva, amit vagy kiadnak, vagy sem vagy ismerik még a nevét, vagy sem. Ezzel szemben egy kezdő hírlapíró könnyen van, ha háromezer forintot adnak neki egy cikkért és hetente megjelenik egy írása. Ám arról van szó, hogy nem fizetik ki neki a pénzt, az írásai kezdetben megjelennek, aztán már nem-. Ha a pénzt szóba hozza, számíthat rá, hogy egy sora sem jelenik meg többé abban a lapban. Egy ügyvéd kiokatja, hogy azért a húszezer forintért nem érdemes perelni. Ezért a tanácsért ötezret kér. Ha arra számít, hogy jelentkezik könyvkiadóknál, hogy ír  ak könyveikről / és a megjelent írások után eladja a köteteket antikváriumban / az első husz-harmincezer forint után-igen jól olvasta, de nincs tovább -azt tapasztalja, hogy mivel írásai nem jelennek meg abban az ütemben és propagandisztikus hévvel, mint ahogy a kiadó elvárja- a könyvszállítmány befagy. És soha nem jön több. Nincsenek könnyű helyzetben a már befutottnak számított tollforgatók sem. 15, húsz lapban kell publikálni ahhoz, mindenféléről, hogy a heti kosztpénz tejrészét kifizethesse. Ám számíthat arra, hogy ha egy avantgarde lapban kezd, akkor egy jobboldali lap már nem közli. Fordítva is igaz, hogy ha az ember Csicseryről kezd el beszélni -a Teleki szobor feálállításának ötletadója, akkor olyan határontúli lap, mely eddig készséges volt, de magyar alapítványi támogatásból él, szóba sem áll vele többé. Maradnak a pályázatok, /Itt pedig azt jegyzem meg, hogy noha minde évben várható módon biztos lesz kiíró, mely a húsvéti ünnepekről fog várni színvonalas prózát, egy komoly pályázat/ Deák Ferenc alakja az irodalomban pl. több éves komoly gyüjtőmunkát tételez fel, melyre a pályázati háromhónapos határidő miatt csak komolytalan lehet a felkészülés. - a virtuális napló, a blog. Blogot jó olvasni néha. nem tudni, hogy melyik mögött húzódhat meg professzionális írástudó. Kárörömmel jelentem, hogy a sikeres, Egy londoni prostituált naplója c. weblog írójáról kiderült, hogy befutott tollforgató. És nem tudok receptet adni, és nem elemzek tovább. Lenne pedig mit. Tehát arról van szó, hogy a londoni sikerrecept szerint prostituáltnak kell álcáznunk magunk. Ha tehetségesek vagyunk. Ehhez képest egy digitális kamera pályázati fődíjként egy "profi" író számára is marsbéli jutalomnak tűnik.