Fullextra.hu - Daniela Raimondi: Prága holdja (La luna di Praga)

Daniela Raimondi: La luna di Praga

E stai in silenzio
con le parole a battere nervose
fra le ciglia.

Non serve ordinare due caffè.
Cercare monete distratte
in fondo alle tasche.

Ti muore in bocca la voglia di amare.

Posso far finta di non capire.
Creare piccole bugie
e lasciarle volare dalle mani.
Posso inventare baci
e dimenticarli sulla pelle
come germogli di lino.

Scegli una tavola imbandita
rose bianche, vino d'annata.
Portami a Praga o Helsinki
dove la gente parla e noi non la capiamo.
Dove uno spicchio di cielo ti illumini il viso
e mi potrai sfamare con pane povero,
con un silenzio leggero.

Lascia la tristezza nel portacenere,
sul legno sbiadito del tavolo.
Portami dove le parole si sciolgano in pioggia.
Dove ogni alba non si trasformi in pietra.

Daniela Raimondi: Prága holdja

És hallgatsz
a szavakkal, amelyek idegeket korbácsolnak
a szempillák között.

Nem kell két kávét rendelni,
szórakozottan apró pénzt keresni
a zsebek alján.

Meghal a szádban a szeretni akarás.

Úgy teszek, mintha nem érteném.
Apró hazugságokat kreálok
és hagyom õket kifolyni a kezembõl.
Ki gondolhatok csókokat,
és a bõrödön felejtem õket,
akár a lenmagokat.

Válassz egy ünnepi, terített asztalt,
fehér rózsákat, óbort.
Vigyél el Prágába vagy Helsinkibe
ahol nem értjük, mit beszélnek az emberek.
Ahol az ég egy gerezdje világítja meg az arcod
és éhségem szegényes kenyérrel csillapítod,
könnyû csendben.

Hagyd a szomorúságot a hamutartóban,
az asztal fakó fáján.
Vigyél oda, ahol az esõben feloldódnak a szavak,
ahol nem válik kõvé minden hajnal.