Fullextra.hu - Szabadság és

Igaz, hogy aki a fenti fogalmakon elgondolkodik biztosan időt veszít, de nagy dolgoknak jöhet nyitjára, melyeket kis apró, mindennapos dolgaiban is eredményesen hasznosíthat.

Teljes életet élni! Úgy hangzott e gondolat, mintha bármifajta fogyatékkal élő lenne, aki nem próbálná ki e célt elérni. Korlátok közt lépegető sakkfigura, aki nem látja, hogy a tábla mellett ott a zöld mező is...
De mit is jelent, mit jelenthet a "teljes élet"? Törekedjünk mindig a legjobbra, a legtöbbre, jussunk a legmesszebbre, legyünk mindig győztesek? Ezek jutnak az eszembe e fogalom kapcsán, de azonnal belém villan, hogy milyen áron?
Először is az élet olyan, amilyennek felfogjuk. Lehet optimistán szemlélni, s így ugyanaz a sors lehet jó, de pesszimistán nézve, nagyon rossz is. Persze törekednünk kell, hogy legyen minél jobb, ha erre van mód.
És módok mindig vannak. Persze nemcsak masamódok! Jó előre felkészülhetünk egy feladat teljesítésére (pl. tanulhatunk egy dolgozatra), de lustaságunkra való tekintettel kiállhatunk felkészületlenül is. Vagy érthetjük úgy is, hogy javítunk a szerencsén, jó puskát készítve, vagy lopva, majd a helyszínen megoldjuk a dolgot.
Corrigge la Fortuna! Tehát számos megoldás létezhet minden esetben. A példa azért is jó, mert itt csak a magunk kontójára kockáztatunk, járhatunk jól is, rosszul is...
De mi a helyzet, amikor nem vagyunk egyedül, már párkapcsolatban, netán családban élünk. Akkor is minden mód adott? Hát hogyne! Felnőtt emberként döntünk saját sorsunk felett! Ezt mondta volna Apám?
"Hazudj fiam, csak rajt ne fogjanak?" Nekem ugyan nem ezt mondta, de ahogy látom felnőtt embertársaimat, sokan követik ezt az útmutatást, s észre sem veszik, hogy már lebuktak. S aki nem szavatartó, hát ilyen sok van - s ők is élnek, sőt megélnek - igaz a gerincbetegség gyakran gyógyíthatatlan.
De vissza a teljes életre hosszú párkapcsolatban... Megúntuk egymást, elmúlt a szerelem. Kikacsintunk: van bimbózás keleten, vagy nyugaton, szívünknek nem parancsolhatunk, s a teljes élet csak akkor valósulhat meg ha mással is kipróbáljuk, átéljük ismét a varázsosat, új szerelmet, teljeset, most! És holnap is, meg két év múlva, esetleg újra meg újra! Hogy közben mit érez régi párunk? Nem a mi dolgunk! Mi a saját teljes életünket éljük! Csak a miénket! Élje ő is a magáét! S törődjön mindenki csak a saját dolgával! Csak elfeledünk közben egy igen régi alapelvet: ne tegyünk olyat másoknak, amit magunk sem vennénk szívesen.
S mégis: mit szólnak/szólhatnak ehhez gyermekeink látva a példát? Titkolózunk, képmutatunk - sokat megér a "teljes élet", igaz nem mindent. A mindent felemésztő tűzben, a konfliktusban újjáéledhet a főnixmadár! Nem baj, lesz majd újabb teljes élet is!
Teljes Élet? Szabadság? Társadalomban csak addig terjedhet, amíg mások jogát, személyiségét nem sérti, azaz felismert szükségszerűségek korlátai közt dönthetünk csak szabadon...S ha akarjátok tovább ragozom, de a lényegnek itt vége, meglátjuk ki jön a képbe!