Fullextra.hu - Hátborzongató…,

Azaz a kommunizmus áldozatainak emléknapja apropójából ... A Kádár-érában hazánkban a széles spicli-hálózatban egy egész csoportot állítottak egy emberre, ha el akarták tenni láb alól.

Hónapokon át figyelték a személyt, aztán úgy intézték, hogy öngyilkosságnak vagy véletlen balesetnek tűnjön a dolog. Vagy egyszerűen öngyilkosságba hajszolták. Ilyen is volt. Ez volt a módszerük.
A Kádár-érában hazánkban a széles spicli-hálózatban egy egész csoportot állítottak egy emberre, ha el akarták tenni láb alól. Hónapokon át figyelték a személyt, aztán úgy intézték, hogy öngyilkosságnak vagy véletlen balesetnek tűnjön a dolog. Vagy egyszerűen öngyilkosságba hajszolták. Ilyen is volt. Ez volt a módszerük.
Ifj. Bihari László W. M. kényszerűen nyugalmazott rendőr alezredesről, írás- és nyomszakértőről «A legrendőrebb rendőr» c. cikkében az alábbiakat tárta fel a «Kapu» c. független kulturális és közéleti folyóirat 1990. februári számában a fent említett módszerrel kapcsolatban W. M. szavait idézve:
«…Velem szemben is ezt a taktikát próbálják alkalmazni, bizonyítja az ideggyógyászati kezeltetésem is, ugye. Ez egyébként kiválóan alkalmas a hitelrontás megvalósítására is. Ha a likvidálandó személy nem törik meg, akkor elterjeszthető róla, hogy beszámíthatatlan. Ez az ún. angol módszer: keleten először a SZU-ban került alkalmazásra. Mi (a cég) mindent onnan vettünk át. A krimináltechnikát is, az összes eljárást. Nem csak mi, a többiek is, az egész szocialista táborban (ha még szabad így fogalmazni). A Belügyminisztériumnak és a Honvédelmi Minisztériumnak van egy közös rendelete: az államapparátusban dolgozók családtagjait (feleségét) nem lehet beszervezni, a titkosszolgálat nem végeztethet velük hírszolgálati munkát. Tehát a feleségem vonaltartója megszegte az operatív szabályokat. Mivel én ezt felfedeztem, elhatározták, hogy módszeresen tönkretesznek, és feleségemet elválasztják tőlem, mert ha nem családtag, szabadon folytathat hírszerzői tevékenységet.
Két hónap múlva sikerült kiszabadulnom az ideggyógyászatról, tehát elmebeteggé nyilvánítás nem sikerült. …»

Tanári tevékenységem idején, az 1980/81-es tanév tavaszán, egyik nap délutánján a tanításból hazatérve egy kis cédulát találtam földszinti lakásom erkélyén, ákombákom nyomtatott nagybetűs kézírással: «HOLNAPUTÁN FELAKASZTANAK BENNETEKET!» Rá egy hétre szüleim - a lépcsőházban velem szemben lévő - lakásának erkélyén a következő szövegre leltünk: «HOLNAP REGGELRE MEGHALSZ!» Nyilván a két cédula fel lett cserélve, amelyekkel megkezdődött a kálváriánk… Pontosabban az évek óta tartó alattomos hajtóvadászat folytatódott, de már nyíltabban…

Olyan borzasztó, hogy ismereteim olyan hézagosak, sokszor egyoldalúak a végzett tanulmányok és személyes tapasztalatok és dokumentumok - melyek sajnos hírhedt történelmi forrásként szolgálnak már - ellenére is. S ehhez jönnek sajnos az évek utáni felejtések is, ha az ember nincs benne a szakmában, s azok pótlására nem voltak, vagy csak korlátozottak voltak a lehetőségek mind az elérhetőség, mind az egyéb életkörülmények adta bármiféle akadályok miatt, bizony csak lemaradtam sok mindenről... S ami a legmegdöbbentőbb számomra, hogy minél több ismeretre bukkanok, annál inkább kétségbeesem, mert rájövök, hogy mennyi mindent nem tudtam és nem tudok! Borzalmas arra is rájönni, hogy az eddig megszerzett ismeretek felszínesek, hézagosak, egyoldalúak vagy éppen hamisak. Arról meg ne is beszéljünk, milyen frusztrált annak a helyzete, aki annyi minden tehetséggel, képességgel lett megáldva, s tulajdonképpen nem lett kiaknázva mind komoly külső, mind belső akadályok, körülmények miatt...
Aki nem lett megalkuvó, besúgó, stb. annak létjogosultsága tulajdonképpen nem nagyon volt... De nem azokra a nyomorultakra haragszom teljességgel, akiket megfélemlítettek, megzsaroltak s egzisztenciájuk, családjuk volt veszélyben ellenkező esetben - nem mindenkinek volt bátorsága, ereje szembeszállni, vagy félrevezetni az illetékeseket, de ennek ellenére nem is tudom felmenteni őket -, hanem azokra leginkább, akik diktáltak, döntöttek, a párthatalom birtokosaira, a pártállam vezető apparátusának képviselőire, vezéreire!!! Most, hogy egyre nagyobb disznóságokra bukkanok a III/III-as csoportügynökséget illetően - olvastam a birtokomban lévő Havas Henrik-Végvári József «A cég árulója» c. kis kötetet is (Szféra, 1990., 209. lap, 98.- Ft) - a velünk, velem megtörtént események egyre jobban kikristályosodnak...

Forrás: Osservatorio Letterario/ Eredetünk/Gondolatok a közelmúltból &Testvérmúzsák.