Kierkegaard, a szellem szerelmese
Dátum: Március 11, péntek, 10:12:19
Téma: Dolgozat


"Az élet csak visszafelé érthető,
de előrefele kell élni" - Na! Ki mondta? Segítek:
Dánia filozófusa. -Hát persze! Kierkegaard!


1813 május ötödikén született, egy parasztcsalád gyermekeként Aabye Sören Kierkegaard. 17 évesen már a koppenhágai egyetem teológia szakos hallgatója. Tanulmányait azonban 21 éves korában váratlanul megszakítja és írni kezd. Cikkeit az egyik leghaladóbb szellemű lap közli folyamatosan. Még nincs huszonöt éves, mikor anyját és öt testvérét elveszíti. Rövidesen apja is meghal. Örökölt vagyona segíti a megélhetésben, és abban, hogy befejezze teológiai tanulmányait.

1840-ben eljegyzi Regine Olsent, aki iránt érzett határtalan szerelme egész életét meghatározza.
"Szeretem Cordéliát? Igen! Őszintén? Igen! Hűségesen? Igen- természetesen a szépség értelmében. Mi haszna volna ennek a kivételes teremtésnek abból, ha egy hűséges fajankó kezébe kerülne? Mi lenne belőle? Semmi. Azt mondják, valamivel több kell a becsületességnél, hogy meghódítsuk a világot. Én azt mondom, valamivel több kell a becsületességnél, hogy egy ilyen lányt szerethessünk."
Az eljegyzését váratlanul felbontja, melyre "A csábító naplójá"-ban igyekszik választ adni a mélyen csalódott lánynak. (A könyvben Cordélia néven ír róla)

1844-ben jelenik meg a "Szorongás fogalma" c könyve, melynek alcíme: Egyszerű pszichológiai irányú vizsgálódás az eredendő bűn dogmatikai problémájával kapcsolatban. Számomra mindenképpen meghatározó élményt nyújtottak az ebben szereplő gondolatok, úgyhogy néhányat szeretnék is megosztani veletek.

- Az eredendő bűn fogalma azonos-e az első bűnnek, azaz Ádám bűnének, vagyis a bűnbeesésnek a fogalmával? Eddig minden bizonnyal így gondolták. A kérdés azonban az, hogy létezett-e valaha is egy másik állapot, amit el lehetett veszíteni. Az eredendő bűn Ádámból hiányzott, hiszen általa jön létre. Vagyis ebből az következik, hogy mindannyian Ádám és Éva engedetlensége miatt vagyunk Isten kegyvesztettjei. Vagyis az első bűn révén jelent meg a bűn a világon. S mivel ártatlanság csak a bűn által veszhet el, lényegében minden ember ugyanúgy veszíti el ártatlanságát, mint Ádám és Éva.
Ha a bűnbeesést a tilalomtól tesszük függővé, akkor azt mondhatjuk, a tilalom ébreszti fel a vágyat.
Az ártatlanság tudatlanság. Az ártatlanság állapotában béke és nyugalom van, hiszen itt nincs mivel harcolni.

- A szorongás az álmodó szellem meghatározása, és nem egyéb, mint az eredendő bűn következménye vagy jelenléte az egyesben, különbözni pedig csak mennyiségileg különbözik Ádámétól.
A szorongás azonban éppoly kevéssé az emberre jellemző tökéletlenség, mint bármikor, sőt le kell szögezni, hogy minél eredetibb az ember, annál mélyebb a szorongása, hiszen el kell sajátítania a bűnösség azon előfeltételét, amelyen egyéni élete nyugszik, hogy résztvevője legyen az emberi nem történetének.

- Ha egyetlen mondatban kellene megfogalmazni, mi az a többlet, amellyel minden Ádám utáni individum rendelkezik, akkor az nem más, mint az érzékiség bűnössége.Nem azt állítjuk, hogy az érzékiség bűnös volna, hanem azt, hogy a bűn azzá teszi. Az érzékiség nem bűnösség. Az ártatlanság érzékisége sem az, csak a bűn tételeződésének időpontjában válik azzá a nemi különbség, mint ösztön.

Ízelítőnek talán elég is ennyi. Szerintem nagyon érdekes az egész könyv, érdemes elolvasni.
Kierkegaard 41 éves korában halt meg, 1855 november 11-én. Utolsó írásainak egyikében ez áll:
"Oly sokan élnek csendes elveszettségben: azt hiszik, a saját életüket élik, de nem abban az értelemben, hogy szellemüket fokozatosan kibontakoztatják, hanem -mintegy kilépve önmagukból-, mint árnyak elenyésznek. Halhatatlan lelkük semmivé lesz, nem aggasztja őket a halhatatlanság kérdése, hiszen elenyésznek, mielőtt meghaltak volna."





Az írás tulajdonosa: Fullextra.hu
http://www.fullextra.hu

Az írás webcíme:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=805