Fullextra.hu - Feljelentem az emberiséget ...

Talán igaza volt Karinthynak, hogy ezen a viccesen komoly kérdésen nevetett. És talán abban is, hogy az ember csakis a saját koponyája körül utazhat biztonságosan, többé-kevésbé, ...

... mármint hogy nányszor volt meglékelve az a koponya, milyen agytekervényeket rejt és milyen ingerületek keringenek benne.
Talán igaza volt Karinthynak, hogy ezen a viccesen komoly kérdésen nevetett. És talán abban is, hogy az ember csakis a saját koponyája körül utazhat biztonságosan, többé-kevésbé, mármint hogy nányszor volt meglékelve az a koponya, milyen agytekervényeket rejt és milyen ingerületek keringenek benne.
És talán igaza volt József Attilának is, hogy „miért legyek én tisztességes…” Nem kifizetődő, ez tény. Sem akkor, sem ma. Ma leginkább a segítő szándék nem kifizetődő. Hiszen ha pénzéhes vagy, vagy másokat akarsz becsapni, akkor sikeres lehetsz, ha meg nem, akkor maradj magadnak, okold magadat, tégy szemrehányást: „bíztatóm valál…” egy másik idézet, de persze pár évtizede már tudjuk, hogy minden csak idézet, minden mondat már elhangzott, és amit leírok, az csak variációk véletlenszerűsége, újdonságot nem adhatok az emberiségnek, minden valahogy már megtörtént valahol, talán az előző életemben, talán máséban. Valamit azért én sem értek.
Olvasta valaki az „Én és a fiam”-at? Akkor gondolhatja, hogy mit érzek, amikor Afrikából érkező levelek tucatjait olvasva „poor white”-nak érzem magam, és megrökönyödöm, mindig, hogy milyen ügyesen hamisítanak ezek, már várom a végkifejletet, hogy mi fog felmerülni akadályként, hol „bújik ki a szög a zsákból”, egy nagyon kimerítő és lehangoló hivatali ügyek intézésével töltött hónap után nem érzek mást, csak reményvesztettséget.
Én nem akartam sosem senkit kihasználni. És elgondolkodtam rajta, hogy ha én tenném ezt, ugyanezt, szirénázva jönnének sorban a rendőrautók, de ez távol áll tőlem, még kicsit is félve hazudok, nemhogy szélhámoskodjak a világhálón. Van két gyerekem. Őket féltem. Hogy ilyen világba születtek. Tudom, hogy nem zárhatom őket búra alá, és tudom, hogy a külső befolyásoktól sem menthetem meg, de mégis talán jobb volt internet nélkül a világ. Persze akkor is érvényben volt a mondás: „messziről jött ember azt mond, amit akar” (Tóth Krisztina átiratában: messziről jött mondat azt mond, amit akar), biztosan a középkorban is voltak nagy csalások, de ekkorák, mint a 419 nigerian scams oldalon találhatóak, nem hiszem. De az is lehet, hogy hiszékenyebbek voltak az emberek, de tény, hogy ez az „üzlet” sokaknak „bejön”. Nyugat-Afrika válasza a munkanélküliségre: a SCAM levelek. De nem hibáztatom őket, hiszen rengeteg energiát fektetnek bele, telefonálnak, faxolnak, e-maileznek, és azok a sztorik, amikkel jönnek, túltesznek Münchausen báró történetein.
Be kell vallanom, hogy hatalmas fantáziát feltételeztem magamról, de rá kellett jönnöm, hogy kispályás vagyok, és túl becsületes, és istenfélő, de úgy, igazán, és soha nem élnék vissza a nevével, mert tudom, hogy visszaüt. Eddig még mindig bebizonyosodtak a megérzéseim, és az átkokat is ezért kerülöm, holott ugyanúgy élhetnék vele, de elzárkózom, csak az energiamezők beméréséig merészkedem, nem tovább, és a levelezésben is addig, amíg egy fillért sem kell fizetnem. Habár az elején mindig megírom, hogy nincs pénzem, vannak kitartóak, éjjel fél 11-kor is hívogatnak, aztán amikor alázúzva megírom, hogy nincs pénzem, és nem is tudok a kertből előásni semennyit, akkor szépen eltűnnek.
DE HÁLÁS VAGYOK NEKIK. A nyelvgyakorlásért, a sztorikért, amiket majd meg fogok írni, tudom, sokszor azon nevettünk a férjemmel, hogy ezek biztosan egy diliházban ülnek és gyártják a leveleket.
Természetesen két napja nyugi van, mióta beállítottam az e-mail szűrést, és egy kicsit sajnálom is. Mindenesetre: Feljelentem az emberiséget. Egy részét. A csalókat. Nem dühből, az még tegnap volt. Csak jóindulatból. Mások iránti tiszteletből. Hogy talán egyszer ők is megbánják a bűnüket. Addig is meghagyom másoknak a milliókat és megpróbálok megküzdeni a csekkekkel. Meg az életemmel. És maradok a saját koponyám körül. Az is elég bőven. „Anyuka, most már fenn vagyok?”