Fullextra.hu - Rátaláltam: Wass Albert

Sokáig rágtam magam azon, hogy milyen keveset olvasok. Mert aki ír, annak olvasnia kell! Aztán rájöttem: itt is a minőség számít.

Mikor Erdélyben jártunk nemcsak azon csodálkoztam, hogy magyarul vannak kiírva a boltok nevei, hanem azon is, hogy a könyvesboltban a könyvek is magyarul vannak. (Na ezt jól megaztmondtam.) Már ott megjegyeztem Wass Albert nevét, de mivel a könyv Erdélyben is luxus, végül egy Szabó Gyula regény mellett döntöttem. Wass Albert csak egy név maradt a számomra. Egészen mostanáig, mikor is, a Déli pályaudvar aluljárójában felfedeztem egy új Antikváriumot, ahol jobbnál jobb könyvekkel örvendeztetik meg az oda betévedőket.

Sajnos Wass Albertről semmit sem sikerült megtudnom. Mindössze a kiadás alapjául szolgáló évszám jelzi, hogy nem ma élő íróról van szó, ugyanis ez a második kiadás az 1941-es első kiadás alapján készült. A könyv címe: A titokzatos őzbak, nem hozott volna lázba, ha nem rémlik, hogy az író nevét Erdélyben többször is megemlítették. Beleolvastam a könyvbe, és nem tudtam abbahagyni. Szerelem első tapintásra. Ezt szeretem. Szeretem, mikor egy könyv megérint, és azt érzem, muszáj magammal vinni.

Így lett az enyém Wass Albert önéletrajzi vallomása. Az egyes fejezetek önálló novelláknak is beillenek, úgyhogy külön érdeme a könyvnek, hogy bármikor feleleveníthető egy-egy kisebb történet is belőle. Talán nem is lenne szabad kiemelnem egyiket sem, de ízelítőnek mégis elmesélem a kedvencemet. Márcsak azért is, mert annak tanulsága örökre belém égett.

Történt egy napon, hogy tojásokat adott a béres az akkor még hétéves legénykének, mondván: varjútojások, vigyázzon rá jól. No persze, a legényke megmutatta a tojásokat a barátainak, akikkel kitalálták, hogy nézzék meg benne a csirkét. Ha varjútojások, hát nem kár értük. Falhoz is verték szépen sorban, s meg is látták benne a csirkéket, ahogy kell. Hanem az apja nadrágszíjjal verte el, amiért a fácántojásokat ily balga módon tönkre tette. Úgy megrakta, hogy a cselédeknek kellett közbeavatkozni, hogy agyon ne verje.
Ekkor tanulta meg, hogy az igazság az többféle lehet. "Ami az egyik embernek fácántojás, az a másik embernek varjútojás.... A fácántojás is igazság, a varjútojás is az. Nekem lehet varjú, másnak lehet fácán, nem ártunk egymásnak vele. Az élet sok apró igazsága között talán nem is az igazság a fontos. Hanem a békesség, mellyel megszorítjuk egymás kezét az igazság fölött."

No ezen aztán azóta is gondolkodom. Lehet benne valami. Bár Ancsel Évát sem feledem, ki azt mondta: ha sok mindent nem is tehetünk, van amin fel kell háborodni, mert különben nem áll meg lábán a világ.