Fullextra.hu - Emberek halásza

Néhány évvel ezelőtt a Faludi Akadémia ösztöndíjasaként Rómában a Gregoriana Egyetem könyvtárában doktori disszertációmhoz kerestem anyagot.

Ömlött az igazi, hamisíthatatlan téli reggeli római eső, mintha dézsából öntenék, s a könyvtár enyhén domború üvegteteje lassan megtelt vízzel, majd eresztéket találván éppen az Unam Sanctam sorozat köteteire csöpögött. A nyirkosan hideg olvasóteremben aznap csak néhányan voltunk; nem messze tőlem egy egyszerű, kedves öreg pap dolgozott - falusi plébánosnak hittem. Csöndesen nézett, miközben a polchoz húztam egy széket, felléptem rá, s a szekrény tetejére tettem a tömör alumínium szemetest, hogy az gyűjtse össze az esővizet.
Kedvesen rámmosolygott, s kissé éneklő hangon olaszul kérdezte tőlem:
- Mit keres?
- Még nem tudom.
- Az hasznos - nevette el magát.
- Szóval- Van egy doktori témám, de a vezérfonal hiányzik. Nem áll össze a dolgozat.
- Miről ír?
- Arról, hogyan lehet egy katolikus közösség számára egy más felekezetű, más korból származó egyháztani tanulmányt úgy lefordítani, hogy az Egyházról alkotott fogalmak ne sérüljenek. Sokszor ugyanis egy kifejezés egészen mást jelent a különböző felekezeteknél, s éppen ez a párbeszéd gátja.
Az őszhajú pap elkomorodott, kezét professzorosan magyarázóra emelte, s mélyen rám nézett.
- Mindenhol nézzen utána, a segítséget megkapja majd hozzá! - mondta, s tovább olvasott.
Inkább kedves biztatásnak vettem szavait, mígnem úgy egy hét múlva a könyvtár pincesorán találtam egy poros, senki által nem használt katalógusszekrényt, érdekes, máshol nem említett kéziratok céduláival. Félve, igen kevés reménnyel mentem kérőlapommal a könyvtárvezetőhöz, aki rögtön fogadott.
- Már vártuk - mondta mosolyogva. - Ratzinger bíboros úr szólt, hogy kapja meg, bármit kér.
Bevallom, megrémültem. Nem ismertem meg őt, s teljesen közvetlenül beszéltem vele - mint egy fázós sorstárssal a közös nyirkos teremben.

Több, mint egy hónap múlva találkoztunk megint. Először zárkózott lett az arca, jelezve, nem kíván beszélgetni. Majd kérdően rám villantotta szemét, én bólintottam, s intettem, hogy -sínen van-. Ő pedig közép-európai módon összeszorította mindkét öklét - jelezve: -szorítok-. S csendben, mosolyogva tovább ballagott-

Találkozásom Ratzinger bíboros úrral
Dr. Lea-Katharina Steller (geb. Virághalmy): Emberek halásza