Fullextra.hu - Nok: alkotas es fuggetlenseg?

Sokáig távkapcsolatban éltem: a múlt idő azt mutatja, hogy két szó közül az egyiknek szükségképpen meg kellett változnia.

Nos, azota a "tav" tunt el, mivel jelenleg a kedvesemmel elek kulfoldon.
Elgondolkoztam, milyen nehez volt a kuloneles, mennyi stresszel es szivfajdalommal jart, ugyanakkor azt is szeretnem tudni, vajon az iras szempontjabol megis olyan hasznos-e az "egyutt"?
Ez az "iras" igencsak fellengzosen hangzik az esetemben, inkabbcsak "irkalasrol" van szo, s ha nem talaltam megfelelobb szot az "iras" helyett, ez is csak szokincsem gyengeseget bizonyitja.
Mindenesetre szeretek irni: hacsak gyengen is, de kifejezem magam, ha mar rajzolni, zenelni meg kevesbe tudok. Mindig nagy fontossagot tulajdonitottama muveszeteknek es en eppen a tollat valasztottam arra, hogy-akaraz iroasztalfioknak-rendbe szedjem a gondolataim, almaim, vagyaim...
Mostanaban azonban mar reg nem volt dolgom papirral. Eszembe jutott egy cikk, amit valah olvastam, mar nem is tudom, hol, kitol, s azt taglalta, a hazassag, egyutteles inspiralja es termekennye teszi a ferfit es megbenitja a not. Ugy erzem, sok igazsag van ebben.
A vilagvallasok es a regi, "tradicionalista" gondolkodok azt tanitjak, a no inkabb erzelmi leny, akit az Isten is-leegyszerusitve persze- anyanak, felesegnek teremtett, hiszen eletenek tengelye elsosorban a ferfi. Ujabban ezek "idejetmult" gondolatoknak szamitanak, de vajon nincsen bennuk valami igazsag?
Lehetseges, hogy nincs; lehet, hogy ez csak az en egyedi esetem, amiben vergodom.
De azert hagy gondoljam tovabb! A hazassag felszabaditja a ferfit-hacsak az izlestelen sarkanyfeleseg-vicceket nem szamitjuk-ahol, legalabb elvben, van valaki, aki szereti es gondoskodik rola. Amennyiben idealis a kapcsolat, o is szeret es gondoskodik, azonban evszazadok ota a ferfi gondoskodasa inkabb materialis jellegu, mig a noe emocionalis. Es epp itt merul(het) fel a problema, hiszen az alkotasnak nincs szuksege-legalabbis maganak az alkotasnak a stadiumaban-anyagiakra, mig erzelmekre annal tobb.
A no pedig hajlamos feloldodni egy boldog kapcsolatban, szivesen rendeli a ferfit maga fole, hol mert "regimodi", hol egyszeruen szerelembol, ami meg a legharcosabb feministat is megszeliditi.
Erzelmi eletenek egy jelentos resze ezentul masra iranyul, s az alkotas, barmilyen teren, masodlagossa valik. El tudunk-e kepzelni olyan asszony, akinek-ha a gyereke felsir-egy trocheus vagy megfelelo szinarnyalat jar a fejeben? Es-ugyanakkor- vajon a tarsadalom nem hunyorit - e elnezeoen a ferfi geniuszra, aki ilyen esetben idegesen hessenti el szeme fenyet, mire az anya mar jon is, halkan csititgatva a kis rendbontot. Csakhogy sajnos a muveszet feltekeny valami: nem lehet felszivvel, szabadidonkben leulni az asztal ele, sot, talan sokunknak a hajsza, egy-egy nyomasztoan atmulatott ejszaka tobbet jelent ilyen szempontbol, mint a bevasarlolista.
Ossze leheta kettot egyeztetni? En azt hiszem, igen: a fontossagi sorrenddel van a baj.
Vagy minden (?) noben lakik egy Natasa Rosztova, aki a hazassaga utan olyan elvezettel merult el a feleseg es anya szerepeben, hogy megfeledkezett-Natasa Rosztovarol? Engem mindig zavart az az onelegult himszemlelet, amivel Tolsztoj ezta "csaladi beket" leirta. Szeretnem tudni, vajon mit erzett, mikor papirra vetette, hogy Natasabol kihunyt a tuz es egy joltaplalt nosteny valt belole. Es a legtobb ferjben nincsen-e egy Tolsztoj, aki-ha lehetne ilyet mondani-legszivesebben kasztralna elete parjat, hogy a tuzhely legyen az elso?
Azert tegyuk hozza, szerencsre napjaink liberalizmusa nem kedvez a Tolsztojoknak.

Felesleges felsorolni a ferfi muveszek szazait, ezreit, akik feleseggel, csaladdal "a nyakukban" maradandot adtak a kulturanak.
Feledkezzunk meg a -noket valoban igazsagtalanul hatterbe szorito-Okorrol es Kozepkorrol, ahol tisztes hellen vagy romai matronarol nem nagyon szolnak a forrasok: helyettuk ott vannak a verseit leanyokhoz iro Szappho, vagy a muveszetekben jartas heterak, hogy a Keresztenyseggel felbukkanjon nehany iroi venaval megaldott apaca, partaban maradt orgrofno, s ne is emlitsuk a francia szalonok kivetel nelkul elvalt, kalandos eletet elt nagyasszonyait; ami azonban napjainkat illeti, noha a viszonyok megvaltoztak, Virginia Woolf depresszioja folytan aligha volt a csaladi tuzhely mintakepe ongyilkossaga elott, Emily Bronte sosem ment ferjhez, Simone De Beauvoir nem tekintette Sartret elete tengelyenek, akinel o csupan elso volt az egyenlok kozt, Isadora Duncan hazassaga es valasa pedig csak jelentektelen intermezzo volt az eleteben. Esigytovabb.

Letezik "orok noi" termeszet? Ez lenne a kulcsa annak, amiert nehany megveszekedett soviniszta-vagyeppen "jopofa"-bosszantja notarsait, vajon a soraikban miert nincs ennyi es ennyi szamu Nobel-dijas ?
Van valamilyen-eddig elfeledettes ezert meg ki nem vivott-egyenjogusag a nemek kozott az alkotas teren is?
Alig egy evszazada minden bizonnyal erkolcstelen lett volna maga a kerdes is: akadalyozza-e a csalad es a kotottseg a not az alkotas teren?